Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

CSÚCSRA ÉRTÜNK

Beszélgetés Janikovszky Jánossal
2014. jan. 20.
Janikovszky Jánossal, a Móra Könyvkiadó Zrt. elnök-vezérigazgatójával klasszikusok újrakiadásáról, a gyerekkönyvkiadás kortárs trendjeiről és a jogutódok felelősségéről is beszélgettünk. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az 1950-ben létrehozott Ifjúsági Kiadó 1957 óta viseli a Móra Könyvkiadó nevet. Hosszú évtizedeken keresztül a könyvpiacon egyedüliként adta ki a gyermek és ifjúsági könyveket. Az 1960-as, 70-es években aranykorát élő kiadó a rendszerváltás után többször került súlyos válságba. Elvesztette szerzői nagy részét, ezzel együtt addigi monopolhelyzetét. A kiadó ma új virágkorát éli.
Revizor: A tavalyi év egyik sikere volt, hogy a kiadó visszaszerezte Lázár Ervin műveinek kiadási jogát. Trendet is jelez ez, hogy az időközben elveszített régi nagy szerzőket ismét magáénak tudhassa a kiadó? 
Janikovszky János
Janikovszky János
Janikovszky János: Arra tettem fel az elmúlt tíz évet, hogy az elveszett kincseket visszaszerezzük. Így került vissza Szepes Mária, Fekete István, Gazdag Erzsi, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Szabó Lőrinc, G. Szabó Judit, Fazekas Anna, Erich Kästner és Richard Scarry életműve, Bálint Ágnes és Romhányi József könyveinek a többsége. Csúcsra értünk a múlt évben: a Móra Könyvkiadó ma az ország ötödik legnagyobb kiadója. A gyerek- és ifjúsági könyvek terén a piaci részesedésünk több mint tíz százalék. E teljesítmény mögött hatalmas munka áll. A kiadó az elmúlt huszonhárom évben a piacról próbál megélni, jelentős állami támogatást nem kapunk. Voltak mélypontok, de Lázár Ervin visszatérése fontos állomás, újabb lendületet ad nekünk. 
R: A kilencvenes években az egykori szerzők egy része más kiadókhoz ment át: a régi nagy nevek nélkül nem tudna talpon maradni a kiadó?
JJ: A pozíciónkat csak a régi klasszikusokkal vegyítve tudjuk megtartani. Talán azért is, mert azok a felnőttek veszik gyerekeiknek, unokáiknak a könyveket, akik még a Móra által kiadott klasszikus irodalmon nőttek fel. Ezek az élmények hosszú évtizedekre meghatározzák olvasási, vásárlási szokásaikat. Kezünkbe véve az Öreg néne őzikéjét, a Zengő ABC-t vagy a Meseboltot, úgy érezhetjük, mára elavultak, a kiadó mégis kemény harcot folytatott e könyvek jogáért. Sokan avíttnak tartják ezeket a könyveket, de nekem fontosak, és engem igazol az is, hogy évente, kétévente újra kiadjuk őket, mert jól fogynak. A Móra Kiadó vastartalékait képezik, elvesztésük nem csak anyagi veszteséget jelentett, de lelki fájdalmat is. Hatalmas munkába, pénzbe, energiába került, hogy újra mi lehessünk ezeknek a műveknek a kiadója. És az is fontos, hogy valamennyi örökös jól járt.
R: A rendszerváltás óta felnőtt egy más vizuális és mesekultúrát ismerő generáció, velük új szerzők is érkeztek. Hol az ő helyük a Móra politikájában?
JJ: Erősségünk nagy részét a régi bázis adja, de szívesen adjuk ki neves kortárs szerzők, többek között Lackfi János, Kiss Ottó, Nyulász Péter és Erdős Virág könyveit, és külföldről is szerzünk nívós újdonságokat. Ha megnézi az elmúlt évek Móra-kínálatát, látja, egyre hangsúlyosabban vannak jelen a kortárs művek is. Lackfi A részeg elefánt és Kapjátok el Tüdő Gyuszit!, Erdős Virág Pimpáré és Vakvarjúcska című progresszív kortárs könyvét minden kiadó szívesen tudná a magáénak. Lassan a Móra Kiadót is megtalálják a mai szerzők és viszont.
R: A kiadó honlapján a ’top 10’-ben ezek a könyvek szerepelnek, nem a régi nagyok.
JJ: Mi is éreztük a „lemaradásunkat”, így két évvel ezelőtt üzletrészt vásároltunk az akkor legprogresszívebbnek tartott Csimota Kiadóban, amelyben 34 százalék a részesedésünk. Ezzel is azt gondoltam jelezni, tudjuk, a Csimota valóban értékes, európai színvonalú köteteket hoz ki és ad közre Magyarországon. Bár azt is látom, a nálunk még szokatlan vizuális világú könyveket csak egy bizonyos réteg vásárolja: ezeknek nincs még meg az a hazai olvasótábora, amely el tudna tartani egy önálló kiadót. 
R: Úgy látom, a gyerek és ifjúsági könyvek kiadása jelentősen megerősödött az elmúlt évtizedben. Több kiadó jelentkezik sok igényes, izgalmas kötettel. 
JJ: A gyerekkönyvek forgalma még a válság alatt sem esett vissza, ezért egyre többen próbálkoznak ezen a területen. Örülök, ha más kiadók is szép, minőségi könyvekkel vannak jelen a piacon, de ma már nemcsak könyvkiadók adnak ki gyerekkönyvet, hanem olyan vállalkozók is, akiknek se szakmai tudása, se ízlése, se szerzői nincsenek, csak ötletük és vágyuk arra, hogy így keressenek pénzt. Az utóbbi években e téren javult némileg a helyzet: többnyire a színvonalas könyvek száma nőtt, nem a giccseseké. A kereskedőknek kötelessége lenne megszűrni a kínálatot, a silányságnak nem lehet helye a könyváruházakban. 
R: Ki dönti el, mi számít értéknek?
Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit!
Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit!
JJ: Nem ezt kell eldönteni, hanem azt, hogy van-e helye a terméknek az adott kereskedelmi hálózatban. Felelőssége van a beszerzőknek, de még az eladóknak is, aki a tanácstalan olvasóknak ajánlja a könyveket. Bár a Móra Kiadónak is vannak olyan könyvei, amelyek felett eljárt az idő, de még mindig értéket képvisel a szövegük és a grafikai látványuk, így ezeket gyakran felújítjuk, újratördeljük, grafikailag frissítjük. Vacakot kiadni bűn!
R: Beleszületett egy olyan kiadó életébe, amely egyedüli volt az akkori piacon. Nehéz volt tudomásul vennie, hogy a kilencvenes évekkel ez megváltozott? 
JJ: Láttam, milyen elkeseredett küzdelmet folytatott anyám a kiadó megmentéséért. Kétségbeesetten próbálkozott létrehozni konzorciumot, banki segítséget találni, végül sikerrel. Engem is megkért, hogy segítsek. Én akkor külföldön dolgoztam, így valóban tudtam segíteni, de kötelességemnek is éreztem. Kevés 64 éves cég működik és prosperál az országban. 2014-re a magyar fogyasztói márkák országos listáján, a MagyarBrands-listán a Móra a 19. helyen áll! Erre nagyon büszke vagyok. 
R: A régi szerzőkön kívül mi adja még a kiadó védjegyét? Mitől jó ma egy gyerekkönyv, mitől ütős az illusztráció? Kiket kér fel?
JJ: A kiadó védjegye a minőség. Aki ma Móra-könyvet vásárol, biztos lehet abban, hogy nem éri kellemetlen meglepetés. Tartalmas, jó minőségű, szerkesztett szöveget kap, igényes grafikával, tartós kivitelben. Amiben nem vagyunk túl erősek, az a szerzők tudatos felkérése. Általában a szerzők keresnek meg bennünket ötleteikkel. Túl nagyok lettünk, se időnk, sem energiánk nem maradt a megkeresésre. 2014-től viszont három szerkesztőséget alakítottunk ki: klasszikus, kortárs és kreatív (3K). Így több lehetősége lesz a szerkesztőknek gondolkodni és szerzőket felkérni. A minőség biztosítéka a színvonalas magyar nyomdai háttér, évtizedes jó kapcsolataink vannak a magyar nyomdákkal. De az elsők között voltunk 2002-ben, akik mertük vállalni, hogy a Távol-Keleten is nyomtassunk. Változást hozott a kiadó profiljában, hogy így ráállhattunk a legkisebbeknek szóló leporellók, lapozók, kreatív foglalkoztatók kiadására, amiben ma piacvezetők vagyunk. Hogy mi hozhat sikert, arról közösen gondolkodunk a kollégáimmal. Az eredeti szakmám villamosmérnök, így az irodalmi kérdéseket rájuk bízom, de a régi könyvek újrakiadásáról leginkább magam döntök. Inkább a kereskedelmi és pénzügyekbe szólok bele, a szakmai kérdéseket a szakemberekre bízom. 
R: Ilyenkor a másokkal versenyre kelő ügyes üzletember vagy a „könyves ember” dominál?
Erdős Virág: Pimpáré és Vakvarjúcska
Erdős Virág: Pimpáré és Vakvarjúcska
JJ: A könyvpiac máshogy működik. Nem elég csak a pénz, sokkal inkább kitartás és jó tempóérzék kell a fontos könyvek megszerzéséhez. A pillanatot kell megérezni, amikor az a kiadó, ahol addig a szerző volt, meggyengül. Folyamatosan figyelni kell, mi történik a hazai piacon, s felismerni a helyzetet. Néha elegendő csak az illusztráció jogának a megszerzése, hiszen ahogy Réber László rajzai nélkül nem élnek a Janikovszky Éva szövegek, így még számos szerzőpáros neve forrt össze. De vannak ellenpéldák is. Lázár Ervin is szinte elképzelhetetlen volt Réber illusztrációi nélkül, de Réber László örököse a korábbi kiadónál meghosszabbította a kiadás jogát, ezért kell most újra illusztráltatnunk Lázár Ervin meséit. Még három évet kell várnunk arra, hogy ismét a régi illusztrációval jelenhessenek meg Lázár Ervin könyvei. Ilyen esetben a jogutódot is felelősség terheli. 
R: Több irányba nyitottak, hogy olvasókat, vásárlókat vonzzanak. Most éppen rajzpályázatot hirdettek, de számos egyéb programmal, folyamatos kommunikációval tartják olvasóikkal a kapcsolatot. Ma már „csak” könyvet eladni nem lehet?
JJ: Nem. Nagyon fontos a folyamatos online jelenlét, három marketinges munkatársunk van, a Facebookon például két hónap alatt megduplázódott a kiadó rajongóinak a száma pusztán azért, mert kiírtunk egy pályázatot, a beérkezett pályaműveket közzétettük és szavazni lehetett rájuk. A napokban indult el másfél éves fejlesztés után a kiadó új, modern weboldala és webáruháza. Ezek nélkül ma már nem létezhet egy hosszú távra tervező kiadó. 
R: A Móra Kiadó vezetése előtt üzletemberként dolgozott külföldön. Amikor privatizálni lehetett a kiadót, az üzleti szféra, annak működése nem volt idegen a maga számára. Ezt lehetett kamatoztatni a kiadónál is? Vagy többet ért a Janikovszky név?
JJ: A nyolcvanas években az NSZK-ban éltem és dolgoztam. Itt szocializálódtam a „kapitalizmusra”. Generációmmal szemben előnyt jelentett számomra, hogy jól beszélek angolul és németül is, így magam tárgyalhattam. De a Móránál nem az üzleti szempontok domináltak. Amikor megvettem a Móra részvényeinek egy részét, fogalmam sem volt arról, mit veszek. Csak azt tudtam, anyámnak nagyon fontos, hogy ne kerüljön idegen befektetők kezébe a kiadó. És azt is tudtuk, türelmesnek kell lennünk, ebből nagyon sok munkával lesz egyszer jövedelmező üzlet, ha egyáltalán. Megtanultam, hogy vannak helyzetek, amikor a Janikovszky név kapukat nyit, de rögtön elvárásokat is támaszt, máskor pedig kifejezetten hátrányos. Sok éve dolgozom azon, hogy az egyik budai kerületben megvalósulhasson a Magyar Gyerekirodalom Háza projekt, ahol helyet kapott volna a Móra Kiadón kívül a földszinten a Janikovszky Éva kultúrcentrum könyvesbolttal, emlékszobával és helye lett volna könyvbemutatóknak, író-olvasó találkozóknak is. Tizenhárom éve küzdök ezért, de a helyi politika mindent megtett, hogy ellehetetlenítse ezt a tervemet. Ezért itt feladtam, más helyszínen próbálkozom, hogy megvalósulhasson a régi álom. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek