Ez a film Lars von Trier tudomásul vételével, de minden további közreműködése nélkül készült – olvasható A nimfomániás rövidített (értsd cenzúrázott) változata első részének elején. Mindez nagyjából azt jelent(het)i, hogy bár a forgatókönyvet ő írta és a forgatást nyilván ő vezényelte, a vágásba (a bemutatott jelenetek kiválasztásába, hosszának meghatározásába) nem szólt bele. 

A filmet gyártó Zentropa ugyanis úgy vélte, hogy a pornográfia tekintetében ultraliberálisnak számító Dánián kívül nem szabad/illik bemutatni Trier eredeti, öt és fél órás verzióját. Amelyből – egyes beszámolók, például a múlt héten Pesten is járt Peter Schepelern szerint – nem csak az expliciten pornografikus részek hiányoznak (azok alig 7-8 percet tesznek ki a másfél órás különbségből).

Ha mindez azonban nem lenne elég, említettek úgy döntöttek, hogy még a rövidre vágott 4 órás verzió is túl sok a néhány másodperces reklámfilmeken és youtube videókon edződött mai közönségnek, ezért ezt is könyörtelenül kettévágták. Nem arról van szó, hogy két, egymástól függetlenül is értelmezhető, önmagában is működő részt szerkesztettek volna, hanem egyszerűen akkor, amikor a játékidő a feléhez ért, elvágták, és rátettek egy végefőcímet.

Hogy a film sorsát végleg megpecsételjék, végül a forgalmazók (Dániát és Hollandiát kivéve) az összes országban (így nálunk is) úgy határoztak, hogy a két részt nem egyszerre, hanem nagyjából egy hónapos távolságra mutatják be egymástól. Így hozva létre azt a helyzetet, hogy az első részt megnézve egyszerűen nem tudunk mit kezdeni az új Lars von Trier-filmmel. A nimfomániás első részéből látszik, hogy egy a dán rendező kultuszához mérten nagy ívű, átgondolt, epikus és epizodikus szerkezetű művel állunk szemben, de ebből az igazából hosszú expozíciónak tekinthető részből még a teljes koncepció sem rajzolódik ki. Így aztán a film világról, nőkről, szexről tett állításait a jelen állapotában lehetetlen megérteni, nem hogy értelmezni, magyarázni vagy éppen értékelni lehessen. Mint ahogy arra sincs lehetőség, hogy a néhol különleges vizuális megoldások gondolatvilággal való összefüggéseit kutassuk.

Éppen ezért ebben a pillanatban A nimfomániás 1. részének a kritikájától el kell tekintenünk, viszont a második rész bemutatásakor a teljes (cenzúrázott) mű elemzésével jelentkezünk. Addig a nézőknek azt javasoljuk, várják meg a második rész bemutatóját, és a két filmet maximum néhány napos szünettel nézzék meg. Persze reménykedjünk abban, hogy a hazai moziforgalmazás jelenlegi állapotának köszönhetően nem pont a második rész premierje fogja a mozikból kiszorítani az elsőt…