Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

OSZTÁLYKIRÁNDULÁS

Világzene / SZFE III. évfolyam, zenés színész osztály, POSZT 2008, Szentendrei Teátrum és Nyár 2009
2008. jún. 8.
Kerényi Imre és Huszti Péter osztályvezető tanárok világkörüli utazásra vitték diákjaikat. SZABÓ LEA KRITIKÁJA.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Jelenet az előadásból.
A Világzene avagy: hatvan perc alatt a Föld körül… című előadás tizenhárom rövid jelenetben villantja fel különböző kultúrák folklórban gyökerező dal- és tánckultúráját.
Mintha a vizsgaszituációból építkezne az előadás dramaturgiája is: minden egyes dalt más-más szereplő „visz”, a többiek pedig tánc- és énekkarként segítik a főszereplő munkáját és a jelenetépítést. A zenés utazást a sámángyökereknél kezdjük, a közösségi szellem jegyében Afrikában folytatjuk, majd Finnországot és Olaszországot érintve bekukkantunk egy görög tavernába, de átruccanunk Amerikába is, részt veszünk egy zsidó menyegzőn, a szerbektől pedig megtudjuk, milyen is igazán szeretni. Kicsit keletebbre azt látjuk, ahogy egy lágy (talán szerelmes) dallam Allah nevében mozgalmi dallá transzformálódik, majd a harci készülődést magunk mögött hagyva Spanyolország és Brazília következik, hogy a karneváli vidámság utazásunk végén immár itthon, roma ritmusokban köszönjön vissza. A feszített tempójú kirándulás után Bartók Elindultam szép hazámból című népdalfeldolgozásának dúdolása közben fújhatjuk ki magunkat. Megérkeztünk!

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele

Az előadás egy másik alcíme szerint a játékidő hatvan perce Utazás Magyarországról Magyarországra népek dalain és táncain keresztül. A kiindulási és érkezési pont tehát nem lényegtelen. A táltost alakító Csórics Balázs hosszú fekete kabátban, kopott bőröndjét dobként használva jelöli ki a tér- és időkoordinátákat, ahonnan a magyarok utazása elindul. A táltos- és az afrikai jelenetben a színészeken látható ballonkabátok és a nagy bőröndök néhány száz évvel későbbi történelmi pillanatokra emlékeztetnek, amikor a magyar utazók többsége nem jószántából indult útnak. Az utolsó etűdben Valentine Titánia tolmácsolásában felhangzó népdal ugyancsak szomorú utazási napló.

A többi nemzet zenei kultúrája és habitusa nem meglepő módon a miénknél oldottabb-derűsebb képet mutat. A déli és latin népektől elvárt jókedv a helyzetkomikumban és a prozódiában rejlő játéklehetőségek kihasználásában is megmutatkozik. Ahogy egy átlagos körutazás a célország kultúrájának legtipikusabb épületeivel, ízeivel, látnivalóival ismerteti meg az utazót, úgy a Világzene is a közönség számára azonnal dekódolható sztereotípiákból és kulturális sémákból építkezik. Ezek a mankók segítenek abban, hogy az idegenből azonnal ismerős legyen, az ismerős különleges és szokatlan arca pedig láthatatlan maradjon. A Világzene nem törekszik arra, hogy árnyalja az egyes kultúrkörökről kialakult sztereotip képet, ehelyett inkább szórakoztat és kikapcsol, ahogy az egy kellemes zenés-táncos utazástól elvárható.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Ahogy egy körútnak vannak emlékezetesebb és felejthetőbb állomásai, a szombat esti pécsi előadásnak is voltak kimagasló pillanatai, illetve hangzásban és látványban kevésbé sikerült megoldásai. A héber menyasszonyt megformáló Hajdú Melinda, az arab amazont alakító Molnár Gyöngyi és a brazil karneváli hangulatot megidéző Fekete Linda el tudták hitetni, hogy a nekik jutott öt percben tényleg a szerelemről, a háborúról vagy a fiestáról szól az élet. Az énekesi és előadói teljesítmények egyenetlenségeinek sajnos a technikai-hangosítási problémák sem tettek jót, a színfalak mögött például egy bekapcsolva hagyott mikroport kihangosította a „Nagyon jó voltál!” osztálytársi gratulációt, és a technika ördögének köszönhetően több alkalommal is elnémultak a líraibb dallamok.

Az előadás dramaturgiájából hiányolt eredeti megoldásokért némileg kárpótolt a rendhagyó tapsrend. A különálló jelenetként is felfogható néhány percben a színészeket a szerep és a magánszféra határvonalán láthattuk. Meghajlás előtt a jelmezeikből kibújt szereplők egy-egy dalrészlettel emlékeztettek az általuk megformált karakterre. A kereken egy tucat, jellegzetes zenei momentum különleges világzenévé állt össze, hogy végül roma ritmusokban teljesedjen ki.

Kapcsolódó cikkünk: POSZT 2008

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek