Míg a résztvevők a limonádét kortyolgatva okultak egymás tapasztalatain, egy sarokkal odébb a Grundkertet épp beszántották. Sóval ugyan nem hintették be a helyét, a szorgos kezeket nem a bosszú hajtotta: valami megmozdult az ingatlanfejlesztő piacon, hiszen tovább folytatódik a Corvin negyed épülése. Aggodalomra azonban semmi ok, se szeri, se száma Budapesten az üres telkeknek, sittlerakó-helyeknek és hajdani szemétdomboknak, vagyis a reménybeli közösségi kerteknek.  

Amelyekből már így is jó pár működik, és még többen áhítoznak saját parcellára a város közepén. A Millenárisban két éve viruló kertet ugyan szintén felszámolják egy általános parkrendezés keretében – de ide legalább a játszótér terjeszkedik. Kispesten viszont – önkormányzati telken – már két kert is működik, és Békásmegyeren idén megnyílt a Városi Kertek Egyesület gondozásában a harmadik. Zuglóban lakossági kezdeményezést karolt fel az önkormányzat, a Grundkert viszont a független kertek sorába tartozik és a Corvin negyed ingatlanfejlesztőjével áll kapcsolatban, mostantól a beépítésre váró telek helyett pár tömbbel odébb működik tovább. A szintén nyolcadik kerületi Leonardo kert egy utcával odébb, egy foghíjtelken üzemel, teljes megelégedésre. 

A paradicsomok gond nélkül hajtanak, a viszontagságok őket hidegen hagyják, hiszen azok – mint a fenti példákból is látható – jórészt a tulajdonviszonyok ingatag természetéből, illetve átmeneti jellegéből adódnak. Határozottan úgy tűnik, a föld tudja a dolgát, és az újdonsült kertészek is lassan megtanulják azt. A városi kertészkedésnek nem az a legfőbb problémája, hogy kevés idén a sóska és a spenótot megeszik a csigák. A tartós hozam kulcsa a tiszta jogi keretek megteremtése – nem véletlen, hogy a Városi Kertek Egyesület több éves munkával vaskos dokumentációt dolgozott ki ennek kezelésére. Ha egy-egy önkormányzat hajlandóságot mutat a kezdeményezések támogatására, még egy-másfél évre van szükség, hogy egy kert valóban beinduljon. 

A kezdő fázisban a szervezésnek jóval nagyobb szerepe van, mint a szigorúan vett kertészeti-szakmai tudásnak. Előbbiben szakértő és partner a Rosta Gábor által képviselt egyesület, utóbbihoz pedig 2013-tól szintén szervezett keretek között juthatnak az érdeklődők. A Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Biokultúra Szövetség kétéves programja arra irányul, hogy a városi kertészkedés elterjedését segítse. A HORTIS (Horticulture in Towns for Inclusion and Socialisation) – Városi Közösségi Kertészkedésért projekt az Európai Unió „Egész Életen át Tartó Tanulás” program Grundtvig felnőttoktatási alprogramjának keretében valósul meg. A projektet a Bolognai Egyetem koordinálja, a résztvevő partnerek Magyarországon kívül Olaszország, Spanyolország és Németország.  

A program több oldalról igyekszik a tőlünk nyugatabbra már jóval elterjedtebb városi kertész mozgalmat munícióval ellátni – a nyugati végeken már régóta petpalackban nő a saláta a balkonokon. Az EU-s program gerince a közösségikertész-oktatók új generációjának képzése Budapesten, Berlinben, Bolognában és Cartagenában. Az oktatáson túl mindegyik helyszínen létrehoznak egy minta közösségi kertet, ahol a résztvevők elsajátíthatják a kertészkedés és a közösségszervezés alapelemeit – hiszen kezdettől fogva nyilvánvaló és mérhető, hogy a közös földművelésnek nemcsak a lecsó, hanem a testvéri érzület is jóízű velejárója. 

Az oktatásra regisztrálhatott mindenki, aki kert indításán töri a fejét – a havi két napot igénybe vevő kurzus Budapesten negyven fővel indult és november végéig tart. A program része az internetről letölthető, könnyen érthető és kezelhető szakmai segédanyagok, illetve egy többnyelvű, interaktív honlap elkészítése, különféle rendezvények és workshopok szervezése, illetve egy Kezdő Kertész csomag összeállítása – DVD-vel és vetőmagokkal. Az óhajtott szociális hozadéka pedig hosszú távon a munkanélküliek, alulképzettek, hajléktalanok értelmes foglalkoztatása, sőt mi több, integrálása. 

Igazán paradicsomi történet: szakmai háttér, felhasználói igény, civil buzgalom és EU-s forrás táplálja azt a zsenge hajtást, amelyből a magyarországi közösségi kertek burjánzásnak indulhatnak. A kezdő lökést– mint minden jól induló projekt esetében – személyes elköteleződés adta – a Zöldség- és Gombatermesztési Tanszék munkatársa, Dr. Kappel Noémi Bolognában tanítva figyelt fel arra, hogy ott milyen sikeres a városi kertészkedés, és ennek nyomán pályázta meg a részvételt a programban.  A program koordinátorával, Dr. Pap Zoltán adjunktussal közösen szervezett rendezvény, az I. Budapesti Közösségi Kertek Napja a projekt első nyilvános eseménye volt. 

A Grund alternatív közegében illedelmesen üldögélő hallgatóság előtt lelkesen mutatkoztak be a már működő kertek, a Városi Kertek Egyesület három bázisa, a Grundkert, illetve Zugkert – amely egyelőre még csak honlap és eltökélt szándék formájában létezik. A közönség és a kerttársak lelkesedési indexének különbsége mindennél meggyőzőbb érv amellett: kertészkedni kell! A prezentációkból persze az is kiderült: a lelkesedés nem elég, nem árt mellé némi profizmus is. Ezt vagy a gyakorlat, vagy egy tapasztalt partner tudja biztosítani. A sokadik kertet maga mögött tudó Rosta Gábor előadása összefogottságával és koncentrált információival semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy – ahogy megfogalmazta – a kertészkedés nem vallás, nem tanácsos túldimenzionálni. Mint minden, a közösségi kert is csak akkor lesz eredményes, ha mind a kertet, mind a közösséget gondolkodva, előrelátóan, a szakmai szempontokat betartva alakítjuk. A cél nem a feldolgozhatatlan mennyiségű paradicsom, hanem az életminőség javulása. És akkor még a sitt fölött is terem a júliusban ültetett padlizsán – ez a varázslat amúgy jól jönne nagyobb léptékben is.