Megadott, jelzett tematikáját tekintve a TranzDanz három, egymást követő alkotása valóban erősen összefügg, ám KGP is azon alkotók közé tartozik, akik egy életen át írják ugyanazt a kötetet. Minden mindennel összefügg – érvényes e kitétel a huszadik születésnapját tavaly ünnepelt társulat produkcióira, mondandójára, a közmorál aktuális deformációira mind érzékenyebb, felelősségteljes alkotó, KGP gondolataira, mozdulattá formált eszményeire.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
Az alkotó, a trilógiája darabjainak felvezetőjében, éles iróniával, kemény, kritikus szavakkal „osztja” a mát: színlapokon és másutt olvasható gondolatai a túltermelési hisztériában fuldokló magyar kortárs táncélet „üde” színfoltjai. Tartalmuk objektív, tehát igencsak drámai – ilyen tekintetben az „üde” persze nem igazán helytálló kifejezés. Abban az értelemben azonban feltétlenül az, hogy egy kivételes szellem megnyilvánulásait jelenti: itt, most ilyesmivel ritkán találkozhatunk. Kovács Gerzson Péter egyike azon alkotóknak, akik érzékelik és érzékeltetik: a mai magyar közállapotok mellett alkotóként nem lehet pironkodva, behunyt szemmel, befogott füllel, zavart mosollyal elmenni. Elmenni egyáltalán nem lehet mellettük, merthogy a ma drámája, rettenete nem egy csálé kőrakás, vagy egy magányos emésztőgödör. A lé, a szag mindenbe beszivárgott, beleivódott – kimoshatatlanul, kiszellőztethetetlenül. A legkevesebb, hogy fájó szívvel felemeljük tekintetünket a köldökünkről, s legalább megpróbálunk szembenézni a tényekkel.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
A Tranzit különös, éteri nosztalgiája, kozmikus lebegése, a Bankett groteszk, parodisztikus, zaklatott, hiszteroid világa után az Örök élet termékek az élet értéke, elpusztíthatatlan, széthazudhatatlan ciklikus rendje, a csiricsáré máz, a divatos külcsín alatt rejtőző archaikus témájában értekezik.
Sajátos viszony áll fent KGP előadásainak színlapi szövegei és a színpadán látottak között. A koreográfus felvezetőiben egzakt jelenségeket, konkretizált válságjelenségeket, -tüneteket idéz, jelen esetben ott a „mindig fokozható luxus”, a „fanatikus, irracionális rajongás sportsztárokért, pártvezérekért, popdívákért”. Alkotásai egy olyan emberről szólnak, egy olyan embertől vétettek, aki ebben a világban létezik és dolgozik. KGP soha nem ábrázolja konkretizáltan e torzulásokat. Műveit még csak lenyomatnak sem nevezhetjük. A deformált világ csak apró részletekhez „áll modellt” munkáiban. Hiába kereshetjük hát színpadán a kifigurázott showmaneket, a rajongók birkanyáját, a kiüresedett tömeget és Cipolláit.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
Örök élet termékek – a cím, költőien fogalmazva, a valóságból vétetett. A pesti bérháztenger egy homlokzatán figyeltem fel először angol (a TranzDanz-előadáscím hivatalos fordításától – sejtem, tán jogi okokból – kissé eltérő) verziójára. A „cégről”, mely a TranzDanz-mű feltételezett cím-modelljéül szolgáló, angol titulus (Forever Living Products) alatt forgalmazza egészségvédő termékeit, semmit nem tudok. Hangzatosnak szánt neve röhejesen, esszenciálisan hordozza a mát: önmagában is tökéletes címválasztás.
A fekete falakig kiürített, feltűrt Trafó-színpadon, a játék első tíz percében nézőidomítás zajlik: Kovács Gerzson Péternek a térben elszórt, nyakló-nyeklő, finoman (el)mozduló táncosai lelassítják az időt, vagyis azt, amit annak vélünk: hirtelen megtorpan közhelyszerű rohanásában. Profánul fogalmazva: a játék lassan indul. Pedig dehogy. A mi agyunk érkezik gyorsan. Az alkotó – természetesen – maga fénytervezte, gyönyörű terében ott a falanszter: a mennyezet rácsrendben elhelyezett fényforrásai, a padlón opálosan felderengő négyzetháló szemei. A kettő közt pedig a „szabálytalan”, az Ember.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
A Bankettel ellentétben itt nincs torzító tükör, nem dominál a groteszk, a nevetséges. Szűcs Edit szépséges, a mozdulatot szolgáló jelmezei finoman egyénítettek. A divat uniformitásával szembeszegülve karaktert adnak-fokoznak. Csodafarkas remek zenei kompozíciója utaztatja hőseinket: látunk bénultság-táncot, önfeledt táncot, éteri táncot, az egyén, az elme különböző állapotai vetülnek elénk, a tánc színpadára. KGP gárdája ezúttal – tavaly óta – újabb előadóval gyarapodott: az egyként kiváló Kántor Kata, Gera Anita, Venekei Marianna és ifj. Zsuráfszki Zoltán mellett az újdonász Debreczeni Márton remekel.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele. |
Az igenis létező időtlen, örök, az elpusztíthatatlanul, lesminkelhetetlenül, megphotoshopozhatatlanul emberi a trilógia záró darabjának főszereplője. Az ilyen (és ez az: hogy milyen?) körülmények közt való alkotás a lényeg. KGP táncalkotása sok mindenről szól, amiről KGP bevezetője nem, illetve viszont. Korérzet, válasz, dilemma, kényszer és szabad választás – e fogalmak égnek bele az ember agyába, miközben figyeli ezt a lassan hömpölygő, olykor önfeledten nekiiramodó, tiszta szerkezetű alkotást, melyen egyetlen cikornya, dekorelem, pompon, és szerpentin-cafat sem függ. Az ilyesmit a lényeges mindig ledobja magáról, mint viaszosvászon a vizet.