Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A NEONBETŰK MÖGÖTT

TranzDanz: Örök élet termékek / Trafó
2008. jún. 3.
A Tranzit – Bankett – Örök élet termékek trilógia harmadik tételeként határozza meg legújabb alkotását Kovács Gerzson Péter. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.

Megadott, jelzett tematikáját tekintve a TranzDanz három, egymást követő alkotása valóban erősen összefügg, ám KGP is azon alkotók közé tartozik, akik egy életen át írják ugyanazt a kötetet. Minden mindennel összefügg – érvényes e kitétel a huszadik születésnapját tavaly ünnepelt társulat produkcióira, mondandójára, a közmorál aktuális deformációira mind érzékenyebb, felelősségteljes alkotó, KGP gondolataira, mozdulattá formált eszményeire.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

Az alkotó, a trilógiája darabjainak felvezetőjében, éles iróniával, kemény, kritikus szavakkal „osztja” a mát: színlapokon és másutt olvasható gondolatai a túltermelési hisztériában fuldokló magyar kortárs táncélet „üde” színfoltjai. Tartalmuk objektív, tehát igencsak drámai – ilyen tekintetben az „üde” persze nem igazán helytálló kifejezés. Abban az értelemben azonban feltétlenül az, hogy egy kivételes szellem megnyilvánulásait jelenti: itt, most ilyesmivel ritkán találkozhatunk. Kovács Gerzson Péter egyike azon alkotóknak, akik érzékelik és érzékeltetik: a mai magyar közállapotok mellett alkotóként nem lehet pironkodva, behunyt szemmel, befogott füllel, zavart mosollyal elmenni. Elmenni egyáltalán nem lehet mellettük, merthogy a ma drámája, rettenete nem egy csálé kőrakás, vagy egy magányos emésztőgödör. A lé, a szag mindenbe beszivárgott, beleivódott – kimoshatatlanul, kiszellőztethetetlenül. A legkevesebb, hogy fájó szívvel felemeljük tekintetünket a köldökünkről, s legalább megpróbálunk szembenézni a tényekkel.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

A Tranzit különös, éteri nosztalgiája, kozmikus lebegése, a Bankett groteszk, parodisztikus, zaklatott, hiszteroid világa után az Örök élet termékek az élet értéke, elpusztíthatatlan, széthazudhatatlan ciklikus rendje, a csiricsáré máz, a divatos külcsín alatt rejtőző archaikus témájában értekezik.

Sajátos viszony áll fent KGP előadásainak színlapi szövegei és a színpadán látottak között. A koreográfus felvezetőiben egzakt jelenségeket, konkretizált válságjelenségeket, -tüneteket idéz, jelen esetben ott a „mindig fokozható luxus”, a „fanatikus, irracionális rajongás sportsztárokért, pártvezérekért, popdívákért”. Alkotásai egy olyan emberről szólnak, egy olyan embertől vétettek, aki ebben a világban létezik és dolgozik. KGP soha nem ábrázolja konkretizáltan e torzulásokat. Műveit még csak lenyomatnak sem nevezhetjük. A deformált világ csak apró részletekhez „áll modellt” munkáiban. Hiába kereshetjük hát színpadán a kifigurázott showmaneket, a rajongók birkanyáját, a kiüresedett tömeget és Cipolláit.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

Örök élet termékek – a cím, költőien fogalmazva, a valóságból vétetett. A pesti bérháztenger egy homlokzatán figyeltem fel először angol (a TranzDanz-előadáscím hivatalos fordításától – sejtem, tán jogi okokból – kissé eltérő) verziójára. A „cégről”, mely a TranzDanz-mű feltételezett cím-modelljéül szolgáló, angol titulus (Forever Living Products) alatt forgalmazza egészségvédő termékeit, semmit nem tudok. Hangzatosnak szánt neve röhejesen, esszenciálisan hordozza a mát: önmagában is tökéletes címválasztás.

A fekete falakig kiürített, feltűrt Trafó-színpadon, a játék első tíz percében nézőidomítás zajlik: Kovács Gerzson Péternek a térben elszórt, nyakló-nyeklő, finoman (el)mozduló táncosai lelassítják az időt, vagyis azt, amit annak vélünk: hirtelen megtorpan közhelyszerű rohanásában. Profánul fogalmazva: a játék lassan indul. Pedig dehogy. A mi agyunk érkezik gyorsan. Az alkotó – természetesen – maga fénytervezte, gyönyörű terében ott a falanszter: a mennyezet rácsrendben elhelyezett fényforrásai, a padlón opálosan felderengő négyzetháló szemei. A kettő közt pedig a „szabálytalan”, az Ember.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

A Bankettel ellentétben itt nincs torzító tükör, nem dominál a groteszk, a nevetséges. Szűcs Edit szépséges, a mozdulatot szolgáló jelmezei finoman egyénítettek. A divat uniformitásával szembeszegülve karaktert adnak-fokoznak. Csodafarkas remek zenei kompozíciója utaztatja hőseinket: látunk bénultság-táncot, önfeledt táncot, éteri táncot, az egyén, az elme különböző állapotai vetülnek elénk, a tánc színpadára. KGP gárdája ezúttal – tavaly óta – újabb előadóval gyarapodott: az egyként kiváló Kántor Kata, Gera Anita, Venekei Marianna és ifj. Zsuráfszki Zoltán mellett az újdonász Debreczeni Márton remekel.

Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.
Jelenet az előadásból. Szkárossy Zsuzsa felvétele.

Az igenis létező időtlen, örök, az elpusztíthatatlanul, lesminkelhetetlenül, megphotoshopozhatatlanul emberi a trilógia záró darabjának főszereplője. Az ilyen (és ez az: hogy milyen?) körülmények közt való alkotás a lényeg. KGP táncalkotása sok mindenről szól, amiről KGP bevezetője nem, illetve viszont. Korérzet, válasz, dilemma, kényszer és szabad választás – e fogalmak égnek bele az ember agyába, miközben figyeli ezt a lassan hömpölygő, olykor önfeledten nekiiramodó, tiszta szerkezetű alkotást, melyen egyetlen cikornya, dekorelem, pompon, és szerpentin-cafat sem függ. Az ilyesmit a lényeges mindig ledobja magáról, mint viaszosvászon a vizet.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek