Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TALPRA MAGYAR, HÍ A KONCEPT ART!

Tót Endre kiállítása a Nemzeti Színház előcsarnokában
2013. máj. 12.
A Nemzeti Színház történetének művészeti szempontból talán a legtartalmasabb periódusát köszönheti Alföldi Róbertnek. Idényről-idényre izgalmasnál izgalmasabb művek kerültek a falakra. VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA.

Your rain, my rain
Your rain, my rain

Igen, a falakra, ugyanis ezúttal nem a színpadra szánt művek előtt emelünk kalapot – ezt már sokan és teljes joggal megtették –, hanem az előcsarnok falait betöltő képzőművészeti kiállítások előtt. Az itt rendezett tárlatok spiritusz rektora – ahogy a színpadra került műveké is – a hamarosan leköszönő direktor.

Pedig Alföldi szinte a lehetetlennel kísérletezett: a színház előcsarnoka nagyon sok mindenre nem alkalmas, és ebbe a sok mindenbe beletartoznak a képzőművészeti kiállítások is. Kivéve, ha a tér lehetetlen szűkösségét innovatív módon a tárlat javára fordítja a kiállító művész, aki műveit kifejezetten ide “alkotja”. Ahogy Vojnich Erzsébet függőleges festmény-tér-plasztikáit, vagy Szüts Miklós óriás akvarelljeit, amelyeket a festő a színház felső emeleti tágas műhelyében készített. De – legalábbis szellemében – a zseniális El Kazovszkij 2008-as emlék-kiállítása is rokonítható a felsoroltakkal, mert a nagyméretű képek szétfeszítették a szűk, patkóalakú teret. Ez is a művek és a tér közötti párbeszéd feszültségekkel terhes izgalmát hozta.

eső - szögmérővel
60 fokos eső

És ott vannak azok a kiállítások, amelyek másképpen dacoltak a térrel: Gedő Ilka és Barcsay Jenő képei a falakra kerültek. Ebbe a sorba illeszkedik a legújabb tárlat: Tót Endre TALPRA MAGYAR AVANTGARDE! esőálló ideák (rainproof ideas) 1971-1993 című kollekciója. Képeslap méretű alkotások ezek, akár el is veszhetnének az Nemzeti előcsarnokában, ha nem vonzanák annyira a tekintetünket, ha nem lennének olyannyira titokzatosak.

Tót Endre olyan művész, akit néhány éves kihagyásokkal újra és újra felfedez magának a magyar tárlatjáró közönség. Németországban él már harmincöt éve, és alighanem ő a magyar képzőművészek közül a legismertebb Európában. Pályája tele van váratlan, rejtélyes fordulatokkal. “Valójában legszívesebben festő szeretett volna lenni. Sajátos találékonyságával keresett új utakat a konceptualista művészetben, és – eléggé paradox módon – akkor vált híressé, amikor felhagyott a festészettel”, írja róla Angelika Storm-Rusche német kritikus. De mi az, hogy “festő szeretett volna lenni”? A hatvanas években Tót Endrét tartották a legnagyobb festő-tehetségnek, az istenadta ifjú festőzseninek. Aki 1970-re fokozatosan iratkozott ki a hagyományos (mondjuk úgy, ecsettel megvívott) festészetből. 1970 és 1975 között szinte teljes elszigeteltségben élt Budapesten, talán még a művésztársai sem tudták, hogy mit csinál. Nem demonstratíve vonult ki a magyar képzőművészeti életből, hanem egyszerűen az nem érdekelte. Pontosabban nem az érdekelte. Zseniális reflexe révén itt, a vasfüggöny mögötti elszigeteltségben ráérzett valamire, és azt kezdte művelni. Magányosan, szegényen, szinte fiatalon “elfeledve”. Ma is azt állítja, hogy az volt élete legboldogabb néhány éve.

önarckép
Örülök, ha esőt gépelhetek

Én fedeztem fel a postát a művészet számára (Magyarországon)”, mondja. És valóban: az egyetlen, ami – szerencsés esetben – akadálytalanul áramlott oda-vissza a vasfüggöny két oldala között, az a postai küldemény, a levél, a levelezőlap volt. Ez a mail art világa, amikor a posta a médium. A ideák fürgelábú, de semleges, szenvtelen fuvarosa. Hiszen az idea, a ”koncept” a művészi tevékenység motorja (conceptual art). Tót volt szinte az egyetlen kelet-európai, aki bekerült ebbe a nemzetközi vérkeringésébe. Azért, mert eredeti volt, egyszerű, naiv és játékos. Filozofikus is. Nem sikeres akart lenni, hanem őszinte.  Ecset helyett írógéppel hozott létre képeket. Hétköznapi, turistáknak készült bornirt képeslapokat vásárolt: Halászbástya, Parlament, Hősök tere. A lapot befűzte az írógépbe, de nem a hátoldalra, hanem a képes felére kezdett el gépelni. Sűrű rendben ferde vonalakat ( / ). A vonalzuhatag az eső benyomását kelti.

Az első esőt: ////////////, amelyet elneveztem a te esődnek, 1971-ben egy budapesti képeslap baloldali felére gépeltem. A Hősök terét ábrázolta a Milleneumi emlékművel. A jobb oldali felét üresen hagytam. Ez lett az én esőm…. Ha ehhez hozzáveszem még a /////// jelek gépelésének zörejét, akkor hallani is lehet, hogy esik a te esőd”, írja le Tót az esőálló ideák genezisének történetét. Ez a kép fogadja, óriásira nagyítva, a színház főbejáratánál a belépőket. My rain – your rain. Kedvencem a 60o-s eső az iskolai szögmérővel. Tót sok alapvető motívuma között fontos helyet foglal el a zéró fogalma: óriási fejezet az életműben. Az esőképek közé is befurakszik egy zéró-képeslap, amelyen 0 alakú esőcseppek esnek a Gellérthegyre (zero rain).

De vannak itt más teleesőzött képek is. Például Cosey, a fiatal angol művész mint egy szex-modell áll, fedetlen keblekkel, igencsak kihívó pózban. A fekete-fehér nyomat két nyelven (angolul, németül) még a méreteit is megadja: 173 cm magas, 94-64-94 (mell-derék-csípő), haja gesztenybarna, szeme szürkés-kék. Tót a képet a maga esőjével fedi be (//////), a képen az esőcseppek közé gépelt szöveg szókimondó: „Hey Cosey! Would I fuck you in my rain!” Igen, hiszen ez Tót saját esője, 1976-ból.

zéró-demonstráció
zéró-demonstráció

Az írógép-esőhöz a kilencvenes években tért vissza, színes nyomatokra, reprodukciókra kerülnek a cseppek. Van víz alatti eső tengeri búvárokkal, horizontális eső (- – – -) a velencei lagunák felett, és egy „önarckép”, sárga alapon piros fotó Tót emblematikus, nagyon sok „örülök, ha …” típusú munkáján megjelenő arcmásával (Örülök, ha esőt gépelhetek, 1994).

A szorosan vett kiállításon valóban csak eső-képeket látunk, azonban még három „Tót-ügy” kapcsolódik a tárlathoz. A megnyitó napján kerítettek sort Tót Endre „Nagyon speciális örömök” című, majd négyszáz oldalas életmű-albumának budapesti bemutatására. A kiváló könyv a tavalyi, debreceni Modem-beli kiállítás alkalmával jelent meg.

Május másodikán zéró-demonstráció, utcai happening volt az Andrássy úton, Budapesten. A mintegy száz-százötven résztvevő, kezében Tót Endre zéró-műveit tartalmazó táblákkal, molinókkal vonult a Hősök teréről a Vigadó bejáratáig. Külföldi tévéstábok, fotósok a menet két oldalán.

Harmadsorban: magyarázatot kíván a tárlat címének első fele, a „TALPRA MAGYAR AVANTGARD!” is. Ez a művész egyik leghíresebb alkotásának a címe. Az 1972-ben készült kép (nem szerepel a kiállításon), nagyon egyszerű: nem más, mint a piros-fehér-zöld trikolor, a fehér mezőben a fenti szöveggel. Ugyanazzal a betűtípussal, amellyel 1848-ban a Petőfiék által lefoglalt Landerer és Heckenast nyomda Hagar-féle kézi magasnyomású gépén a tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt kinyomtatták. Művészettörténeti jelentőségű üzenet.

TALPRA MAGYAR AVANTGARDE! esőálló ideák (rainproof ideas) 1971-1993
Tót Endre kiállítása a Nemzeti Színház előcsarnokában. 
Megtekinthető: május 21-ig.

 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek