Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TALÁLKOZÁS EGY MAGYAR TUMORISTÁVAL

Számadás a tálentomról – Karinthy Frigyes-emlékkiállítás / Petőfi Irodalmi Múzeum
2013. ápr. 9.
Karinthy Frigyes „mindenkinek rokona, ismerőse”. Örökös, telhetetlen kíváncsisága okán élete valóságos élményutazás. A feleségszöktetéstől az 1931-es Budapest fölött lebegő Zeppelinben való utazásig sok minden megesett Karinthyval, ahogy azt is túlélte, hogy humoristából tumoristává lett. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban március végén nyílt Számadás a tálentomról című emlékkiállítás nem a hagyományos értelemben idézi meg a nagy Karinthyt. A tárlat a számadás gondolata köré épül, leltárt készít Karinthy Frigyes sokirányú, szerteszét burjánzó tudásszomjáról, ringatott és megvalósított álmairól az irodalom – s néha a tudomány – oltárán.    

  

A tárlat elején egy, a már kisfiú korában is önelemző, kíváncsi író naplójegyzetei kísérik – mondhatni kísértik – a látogatót. Karinthynál a naplóírás később is megmaradt, az önmagával örökösen számot vető zseni irodalmi, lélektani útvesztőin haladunk át, s szemünk előtt fokozatosan áll össze egésszé e sokoldalú szellemi hagyaték: Karinthy egyszerre volt író, költő, újságíró, humorista, feltaláló, bűvész és még mi minden! Személyiségének pontosan ezt a mozaikos, humoros, színes sokféleségét sikerült tetten érnie a kiállítás szervezőinek . Könnyedség, játékos átjárhatóság jellemzi a különböző témaköröket: a gyerekkor és az iskola, a kávéház, a Nyugat, az Így írtok ti-beli írótársak, a technikai vívmányok – a mozgófilm, a gramofon -, a repülés, a pszichoanalízis, az agydaganat. Bár szorosan összefüggenek ezek a témakörök, mégis külön-külön is élvezhetőek és valójában nincs nagy jelentősége az időrendiségnek (ez különösen jellemző a második, nagyobbik teremre), noha a kiállításnak van egy kronológiai menetrendje.

A tárlat nyitó képe egy osztályterem: a hullámzó magaslaton egy katedra, szemben padok, amelyekbe beülhetnek a látogatók, korabeli tankönyveket és az osztálynaplót, azaz Értesítőt is kézbe vehetik. Belelapozva látható, hogy Karinthy Frigyes az 1904-1905-ös tanévben franciából jelesre, a többi tantárgyból többnyire közepesen vizsgázott. Korhű iskolai kellékek hivatottak megjeleníteni a hajdani Markó utcai Főreált (ahol egy év megszakítást követően végül leérettségizik). Az alkotók tudatosan alakították álomszerűvé ezt az osztálytermet – a katedra szó szerint ferde, imbolyog, aránytalan magaslatból hivalkodik – a Tanár úr kérem felelni kiszólított diákjaivá válunk mi is: már-már elérhetetlen a tudomány… „Szeretnék kibújni a bőrömből, valami egészen más lenni, valami más! Repülni innen, mert nyom valami. Úgy hiszem, az iskola a bajom. Ha már nagyobb lennék, önálló, független. Elmenni innen, de úgy, hogy mégis legyen valami belőlem, de valami nagy.” Ez a bejegyzés az író gyerekkori naplójából, 1899-ből való, alig 12 éves ekkor.

  

A következő teremben a korhűen kialakított kávéházi szegletbe belépve – felirata szerint: Kávéház, ahol az írók eszik egymást – maga Karinthy telefonál. Amikor a kagyló túloldalán beleszól, hogy: "halló, itt Karinthy Frigyes, költő a huszadik századból!", nincs mese, a látogatónak ildomos válaszolni legalább egy "halló" erejéig. Miután a párbeszéd ebben sajnos ki is merül, vigasztalásul a következő asztalnál Karinthy verset mond nekünk (Méné, tekel…), odébb pedig népdalt énekel egy másik felvételen. 

A kiállítást számos relikvia teszi még látványosabbá: a harmincas években az agyműtéteknél alkalmazott szikék és egyéb orvosi eszközök, illetve a Karinthyt ábrázoló eredeti röntgenfelvételek közelebb hozzák a stockholmi műtétet. A feljegyzett anekdoták, fényképek, illetve keserűbb hangvételű magánlevelezések segítségével az Utazás a koponyám körül olvasmányélménye óta most először rajzolódik ki a maga fizikai valójában az agytumor. 
A hagyatékból származó szekrény egy korabeli gramofonnal a polgári szalon hangulatát idézi meg, ahová önkéntelenül odaképzeljük az Arankával civakodó írót. Saját illusztrációi, róla készült karikatúrák, festmények (például a remek Rippl-Rónai-portré Karinthyról), videofelvételek és rengeteg fényképritkaság is megtekinthető (Karinthy a reptéren vagy az Ecseri használtcikk-piacon). 
karinthy3Kreatív, látványos tárlatot hoztak létre a PIM munkatársai, határozottan üdítő, friss és nagyon élvezhető az egész séta, mondhatni: karinthys. A kiállítás legfontosabb jellemzője a rejtve didaktikus szórakoztatás. A forgatókönyvért, rendezésért Kovács Idát illeti dicséret, a látványterv Kemény Gyula munkája, a humoros rajzokat, illusztrációkat Illés Anna készítette. Bujtor Anna és Rozbroy Viktor jóvoltából igényes, interaktív irodalmi játékokat is kipróbálhatunk (ezekre mindenképpen szánjunk időt!).
A kiállítás a címét az 1938-as Üzenet a palackban című posztumusz kötetből való Számadás a tálentomról című vers kölcsönözte, melynek záró sorai a jelen tárlattal – súlyosabban ugyan-, de szépen összecsengenek: 
"Nincs kedvem alakoskodni és ágálni és szerepelni és csereberélni
És sáfárkodni itt a számadás nem loptam semmit s híja ha volna
Legfeljebb annyi amennyit hozzátenni nem akartam vagy nem sikerült
Így találtam ezt a világot mikor idehozták s most ha úgy érzed
Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam semmi se változott ám te ítélj
Gáncs vagy jutalom mindegy már s "ama külső Sötétség" se segít
Esküszöm nem fogok sírni és csikorgatni fogam odaát."
Fotók: Petőfi Irodalmi Múzeum
Fotók: Petőfi Irodalmi Múzeum

Az újságírói múlt is elénk tárul (digitálisan): Karinthy Frigyes egyike volt annak a hét repülőriporternek, akik különböző európai nagyvárosokba repültek át egy-egy napra, majd Az Estben beszámoltak az ott látottakról. Karinthy a brit főváros egy napjáról tudósított (Halló, Az Est! -Az Est hét repülőriportere megérkezett, 1935. szeptember). Pár évvel korábban pedig megadatott neki, hogy a híres LZ-127-es Graf Zeppelinen egy újságírócsoport tagjaként a világ akkori legnagyobb léghajóján átlebeghessen Németország és Budapest között. Minderről egy Kosztolányihoz írt humoros képeslap tanúskodik: „Kedves Desirém, ilyen kényelmes szobám van a Zeppelinen, ahol e pillanatban ötezer méter magasan lebegek az Alpok fölött. Alattam a Jungfrau. Azért a Pen Club elnöksége is elég magas. Ölel Karinthy.”  Hihetetlenül precíz megfigyelésein önironikus humora újra-újra elővillan a sorok közül, és nemcsak a megszokott, ismertebb írásain vidulunk újra, de váratlanul pajzán köntöst is ölthetnek e karinthyságok (egy korabeli Odol-szájvíz reklámja karinthys átirata szerint így hangzik: "Kislány, hogyha malackodol/ Utána egy palack Odol").

A tárlatot bejárva csak megerősítést nyer az a vágy, hogy milyen jó lenne meginni vele egy kávét odaát…
A kiállítás 2013. december 31-ig látogatható.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek