Vagy ha úgy esik jól, persze gondoljon ki, amire akar, de az aktus ezúttal szigorúan felelősségteljes: egy agglomerációs település infúziós kezelése közösségi projektek segítségével. A kezdeményezés hazai gazdája a Kortárs Építészeti Központ, elindítója a prágai CCEA Közép-európai Építészeti Központ. Hat európai főváros (Bécs, Budapest, Ljubljana, Pozsony, Prága és Varsó) környezetében található kistelepüléseken olyan építészeti, művészeti beavatkozások megvalósítására írtak ki pályázatot, amelyek az adott helyszínen „a szuburbánus közösségekre alapozva segítik és katalizálják a települések fejlődését”. A gyakorlatban azért mindez sokkal izgalmasabb, mint azt a szakszerű megfogalmazás sejteti. Erről bárki meggyőződhetett, aki február 16-án részt vett a délegyházi I. tavon artisztikusan lebegő szauna avatóján.

Bár tavaszváró megtisztuláshoz még kissé korai volt az időpont, a bátrak áteshettek a víz-keresztségen. Nem tudom, rajtam kívül hány ilyen őrült akadt – én semmi pénzért nem hagytam volna ki. A víz ugyan rettenetesen hideg volt, az elegáns vaslétrán mégis úgy ereszkedhettünk alá a tóba, mint a nagy kékség kiválasztottjai. A télvégi kopár tájban a kékesszürke tavon úszó stilizált házikó kifejezetten mitológiai asszociációkat ébreszt. A távolról határozottan betondoboznak tűnő, a vízen mégis könnyedén lebegő objektum csak csónakon – nyáridőben, illetve kevésbé filozofikus elmék számára vízibiciklin – közelíthető meg, a révész szürreális világba kalauzolja utasait. Egyszerre hatan vállalkozhatnak a kalandra – a kenu így is vészesen mozog. A révész ezúttal egy csinos leányka, a helybeli közösség egyik tagja. A partraszállást egy szemüveges fiatalember segíti, aki készséggel kanalazza be a csónakba a túlkoros kalandorokat is. Bár tisztulásra vágyni sohasem késő.

Az imbolygó szigeten már magunkra maradunk, ki itt, ki ott ölti fel diszkréten a fürdőruháját. A partról már nem látszanak a pikáns részletek, hiába, hogy a stég forog, a társaságunkban időző hímnemű KÉK aktivista pedig rövidlátó – legalábbis ezt állítja magáról. A házikó egyébként kétszintes, és öltöző-előtér is elfért a 9 négyzetméterben. A zárt kabinban vaskályha ontja a meleget, ami a tetőtérből is élvezhető. Van ablak is, bentről kifelé és viszont. Az idillt mostantól ki-ki maga teremtheti meg magának – egy kosár fa és egy telefonos bejelentkezés szükséges hozzá. A kulcsot a Művelődési Ház őrzi, a szaunát az önkormányzat civil szervezetekkel közösen kezeli és tartja karban. A használat ingyenes, a szabályok egyszerűek: minimum kettő, maximum hat fő tartózkodhat egyszerre a világtengeren úszó betonparadicsomban.

A szauna-projekt csak egy a négy, Délegyházán megvalósuló fejlesztés közül. A programban részt vevő hat település mindegyikére lehetett pályázatot benyújtani, a beérkezett összesen kétszáz pályaműből (melyből harminchét vonatkozott Délegyházára) minden helyszínre négy tervet választott a zsűri, figyelembe véve az adott település jellegzetességeit, szükségleteit. A helyszínek kiválasztásánál már eleve ügyeltek arra, hogy azok az agglomerációs települések jellemző sajátosságait széles skálán képviseljék. Délegyháza a hat község közül a legtávolabbi fekvésű, a fővárossal legkevésbé kommunikáló, attól legkevésbé függő – ez adja speciális karakterét. A bécsi helyszín ezzel szemben például a gyakorlatilag Bécs egy kerületének tekinthető Ottakring, ahol a közösségi építés érthetően egész más problémákat vet fel. 

A délegyházi projektek kiválasztását a település földrajzi, szociális és gazdasági struktúrájának elemzése előzte meg.  Délegyházán a hajdani bányatavak és a lakóterületek egymásba folynak, a tulajdonviszonyok sok helyen nem tisztázottak, ami a komplex rekultivációt nehezíti. A népesség összetétele legalább ilyen vegyes: hajdani bányamunkások, kiköltözött értelmiség, nyaralók, vagy végleg ide települt nyugdíjasok alkotják. Bár területe mezőgazdasági művelésre kiváló lenne, ennek munkástelepülés lévén nincs hagyománya. Mégis, a nehezedő anyagi körülmények miatt ide költöző nyugdíjasok és kisjövedelműek az utóbbi időben önfenntartó gazdálkodásra kezdtek berendelkezni. 

Mindezek figyelembevételével választották ki a négy projektet, melyek közül elsőként a közösségi kert valósult meg 2012 tavaszától. (delegykertje.blogspot.hu – Adrian Despoisse, Ember Sári, Holczer Veronika és Kovács Zsófia). A kertet iskolások gondozták, együtt végezték a termények feldolgozását is. A mintakert célja a közösségépítésen túl a gazdálkodó hagyomány megteremtése, átadása volt. A szauna (H3T építésziroda, Csehország) közösségépítő erejét nem kell nagyon magyarázni, fürdőhelyi kontextusa is nyilvánvaló, ámbár egyértelműen célja a helyi használók bátorítása is. A cementlapokból összeállított modell-értékű építészeti tárgy természetművészeti alkotásnak sem utolsó. 

A harmadik projekt kifejezetten helytörténeti emlékek feldolgozását tűzi ki célul. A Délegypercesek projekt gazdái, a Klikkstudio: Bőczén Árpád, Sebők Borbála, Weninger Klára helyi történetek gyűjtésére biztatja a lakosságot, és a lokális emlékezet eme nyomait egy térképen, meg a tó körüli tanösvényen rögzíti. A történetekből és helyekből álló falutérkép a vasútállomás környékén ad majd útmutatást helyieknek és látogatóknak, a térkép pontjaihoz pedig kis padok és történeteket elmesélő táblák kapcsolódnak majd. Végül a Kortárs Építészeti Központ saját projektjeként valósul meg egy meglévő tóparti épületben a falumozi, amely a hajdani kertmozin túlmutató funkciókkal szeretné ellátni a falu közösségét. Egy komplett vetítőrendszert alakítanak ki, amelyen focimeccset éppúgy lehet majd nézni, mint operát, használhatja az iskola és a Művelődési Ház egyaránt. A mozit 2013. március 30-31-én régi cseh filmek fesztiváljával avatják fel, ekkor adják át a délegyperces padokat is. 

A Culburb projekt hazai kurátora, Szemerey Samu a projekt kulcsának tekinti a folytonosság kialakítását, a helyi civil és önkormányzati erőkön túl olyan szereplők – például filmterjesztők – bevonását, akik révén az egyszeri beavatkozások katalizátor-funkciója tartóssá válik.  A megaprojketek és sztárépítészet korszakán túljutva az építészeti beavatkozások kiváló terepei lehetnek az egyre aktuálisabbá váló, a társadalom pszichés egyensúlyának helyreállítását célzó mikroszintű akupunktúrának. Hovatovább Magyarországon a KÉK ennek a munkának a legeredményesebb moderátora. Közösségi kert projektjeik, a budapesti 100 éves házak egyre népszerűbb fesztiválja, a volt Corvin Áruház sejtelmes legfelső szintjén tartott sorozatuk a városi lakatlan terek birtokba vételéről egy olyan progresszív gondolkodás letéteményesei, amit joggal tekinthetünk kreatív kiútnak a nagyvárosi depresszióból. Végül is jobb önként a jéghideg vízbe merülni, mint egyszer csak a nyakunkba hideg zuhanyt kapni.