Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BESZÉL A TEST, TÁNCOL A SZÓ

Az ismeretlen kutatása / MU Színház
2008. máj. 25.
Ha szavakkal akarom elmesélni Az ismeretlen kutatása műhelymunka során létrejött két előadást, máris belesétáltam a csapdába. Azok ugyanis a mozgás keltette jelentések megfoghatatlanságáról és csalfaságáról beszélnek. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.

„Az előadások előtt közös játékra invitáljuk önöket.” Egy ilyen mondat után legtöbbször olyasvalami szokott következni, ami jócskán túlmutat visszafogott kalandvágyamon. Ezúttal azonban nem kellett semmilyen kínos formában inzultálnia egymást a véletlenszerűen alakult pároknak, csupán egy előre összeírt kérdéslista alapján beszélgettünk. Improvizációról, táncról, elvárásokról, előítéletekről. A párbeszédeket ugyan irányította a kérdéssor és keretek közé szorította az időkorlát, de egyébként minden páros szabadon kalandozott a témák között. Az előre eltervezettnek és az esetlegességnek, a komolykodásnak és játékosságnak ez az elegye jellemezte az est többi részét is.

Forrás: mu.hu
Forrás: mu.hu

Elsőként a külföldi pályázót, Gregory Holt amerikai táncost láthattuk, alkotótársa Ernst Süss videóművész volt. A Dither című előadás elején a két művész egymással szemben ül, miközben egy-egy, velük szemben lévő kamera arcukat egy vászonra vetíti. Míg testi valójukat profilból, addig digitálisan közvetített arcukat szemből látjuk, majd amikor fejüket felénk fordítják, akkor a kamera profilból mutatja őket. Mást mond a valóság és mást a technika által létrehozott "másolat", a bennünk keletkező jelentés pedig a kettő kölcsönhatásaként születik meg. Az előadás kísérlet arra, hogy megértsük, hogyan generálódik egy mozdulat, tett, gesztus vagy szó jelentése. A két néma fej arckifejezését aszerint látjuk komolynak vagy komikusnak, hogy közben a felvételről elhangzó szavak mit jelentenek és milyen nyelven mondják ki őket. Angol, magyar, francia, német szavak sorjáznak, melyek nyelvtudásunktól függően kapnak jelentést, meg attól, hogyan kapcsoljuk az arcokhoz és a többi szóhoz. Amikor a hírműsorok tipikus zenéje indul el aláfestésként, a szavak egycsapásra a híradó elején elhangzó rövid tartalomjegyzék hívószavai lesznek. A felütés tehát a Lev Kulesovéhoz hasonló kísérlet, ami felkészít minket a jelentések kergetőzésére.

Holt táncolni kezd, ezzel párhuzamosan film fut, melyen egy kézikamerával felvett sportcipős láb forgását, gyors irányváltását látjuk. A szédítő, rendezetlen ritmus befolyásolja, milyennek látjuk az élőben táncoló Holtot. Később egyszerre látjuk a táncost élőben és fekete sziluettként a vetítővásznon. A sziluett olykor áthalad egy-egy kivetített szövegen. A fehér betűk csak akkor válnak olvashatóvá, ha a táncos alakja épp "odatéved", ahol azok a vásznon rejtve vannak. A sziluettben felsejlő szavak – stabilitás, egyensúly, testbeszéd – lehetnek akár annak is a leképeződései, ahogy a táncos a mozgása során próbálja elérni az egyensúlyt, stabilitást. A filmes trükkbe könnyen belelátható a nézők fejében lejátszódó folyamat, ahogy keresik a mozdulatok mögött a jelentést.

Forrás: mu.hu
Forrás: mu.hu

Nagyjából ezt a fonalat veszi fel Gold Bea, Gold Attila és Kövesdi László munkája is. Már a Tanulmány a koreografológiáról cím igen ironikus. Az előadás nem más, mint furfangosan kigondolt játék a jelentéskeresésről, amibe a közönséget is bevonják. A MU Színház színpadán három helyszínen zajló eseményeket a néző közelről szemlélheti, a táncteret bejárhatja, vagyis nem rögzített nézőpontból látja a produkciót. 
Az előadást az alkotás elkezdésének szép képe indítja. Egy fehér porral leszórt írótáblára fektetett lúdtoll egyszer csak megmozdul, magától írni kezd a "tiszta lapra". A tábla fölé hajoló, kezeit az asztal alatt tartó Gold Attila látszólag gondolatával, de az asztal alá kukucskálva kiderül, hogy kezével alulról irányítja a tollat, talán mágnes segítségével. A jelenetnek az vet véget, amikor a toll átér a tábla bal peremétől a jobbig, aminek többször nekiütközik. A kereteken kívül is tovább alkotna, ez viszont lehetetlen.
A következőkben Kövesdi felülről rögzített marionettként, gumiszalagokon lógó bábként saját jelentőségét mulatságosan túldimenzionálva tudományos okfejtést ismertet a kortárs táncról. Vasalt öltönyére imitt-amott lúdtollak vannak rögzítve, ironikusan demonstrálva, hogy ő bizony írástudó a javából. Ezt a későbbiekben be is bizonyítja, hiszen amikor a földön hanyatt fekvő Gold Bea, akár a toll az írótáblán, testével rajzolni kezd a padlóra szórt fehér porba, ő buzgón írni kezd egy íróasztalnál. Minden, amit Kövesdi papírra vet, megjelenik kinagyítva egy vetítővásznon. Szent pillanatok tanúi lehetünk: születésük közben látunk olyan mélyenszántó értelmezéseket, mint például "Vonaglik, biztosan valami baja van!", "Most hová tűnt?", "Hű, de közel jött, ez meglepett!" A helyzet iróniáját tovább fokozza, hogy a táncot elemző író kézírását grafológus kezdi fennhangon elemezni.
Miután láthattuk, hogyan keletkezik írásos "alkotás" egy mozgássor által megihletve, annak is tanúi lehetünk, ahogyan maga az írás folyamata lesz mozgásművészetté. Gold Attila megint írni kezd, de most saját kezével irányít egy golyóstollat. Tükörlap felett mozgatja kezét, a tükör által megkettőzött képet kamera veszi, s ezt mi inverz színekben láthatjuk kivetítve. Bár egy író embert látunk, a keletkező kép már inkább hasonlít táncra. A tükörlapon ide-oda vándorló ujjak saját életüket kezdik élni, a kéz pókra hasonlít, a toll mint foglyul ejtett lény ficánkol a húsos ujjak között. Az előadás végén levetített film tovább boncolgatja test és írás kapcsolatát. Az önjáró lúdtoll női aktfotót rajzol körbe, szorosan követi a test vonalait, bejár rajta minden zugot. A karcsú lábon álló tolltestű lény a testet akarja körbehatárolni, birtokolni, miközben maga is testté, tánccá válik.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek