Ady természetesen előkerül a szövegben is. Az egyik féltékenységtől izzó, egyrészt alattomos, másrészt meglehetősen nyílt sértésektől duzzadó veszekedésben Aranka, Karinthy második felesége, Györgyi Anna roppantul bisszig hanglejtésével sziszegi oda, hogy róla bezzeg Ady írt verset, „pedig az költő volt”. Mire a rezervált Lengyel Ferenc Karinthy szerepében szárazon visszakérdez: „És a Sándor? A Petőfi, az nem írt?!”

Karinthy Frigyes

Karinthy második, botrányokkal, verekedésekkel és könnyes kibékülésekkel teli házasságáról kimeríthetetlen anekdotakinccsel rendelkezünk. Az ismertek helyett most egy kevésbé idézett tanú, Németh Andor önéletrajzának szavait másoljuk ide, aki szerint Karinthy a következő kis mesét találta ki a helyzet jellemzésére: „Ha meghal, és fölkerül az égbe, Jézus majd nagy tisztelettel átadja neki a helyét az Úr jobbján, azt mondván: – Ez az ember még nálam is többet szenvedett, ez a Böhm Aranka férje volt.” Persze első feleségével, a színésznő Judik Etellel sem kispolgári módon alakultak a dolgok. Németh Andor így írja le a kiinduló szituációt: „Karinthy eközben beleszeretett egy férjezett színésznőbe, Judik Etelbe. Az asszony férje féltékeny volt Karinthyra, leskelődött rá, és egyszer rettenetesen megverte Karinthyt, és megfenyegette, hogy ha még egyszer a szeme elé kerül, agyonüti. Karinthy megszeppent, és mivel Pesten sehol sem érezte többé biztonságban magát, kiutazott Berlinbe.” Judik Etel – becenevén Boga – persze utána ment, míg aztán a helyzet valahogy rendeződött, az asszony elvált, és összeházasodhatott az íróval.

Judik Etel

Az összes hasonlóság ellenére a két házasság dinamikája alapvetően tért el egymástól. Boga 1918-ban az Európát súlyosan sújtó spanyolnátha járványban fiatalon, alig harmincévesen elhunyt, örök bűntudatot hagyva ezzel örökül Karinthynak. A második, a társasági bohémvilág előtt nyilvánosan élt házasság Böhm Arankával az elsőnek mintegy szatírjátékaként is felfogható. Nagyjából ez, az égi (földöntúli) és földi szerelem közti ellentét adja a kis darab alaphelyzetét. Karinthy a sorsdöntő stockholmi agyműtét előtt a túlvilágra távozott Bogának vall életéről, házasságáról, miközben az új feleség folyton közbekotyog. Boga, Ónodi Eszter finoman erotikus, incselgő játékával a mindennel kibékítő Halál – és természetesen a Szerelem! – nevében csábítja férjét magához, le a sírba, a túlvilágba. A fáradt, megtört, sok tekintetben már kiégett zseni nehezen áll ellen, de végül mégis az Élet mellett dönt – talán azért is, hogy megírhassa legnagyobb művét, az Utazás a koponyám körül című meghatározhatatlan műfajú remeklést. És persze Aranka miatt is, aki összes dekadenciájával, hűtlenségével, hisztériájával együtt maga az Élet, a „dinamikus életlihegés”, ahogy Karinthy írta egyik paródiájában.

Böhm Aranka

Mindezt természetesen csak vázlatosan volt képes feldobni ez a kurta, alig egy órás felolvasás. Mindamellett Fráter Zoltán – néhány ügyetlenebb átkötést leszámítva – derekas, leleményes munkát végzett, és ha annyit elért, hogy hazatérve minden második ember ismét elővette Karinthy műveit, már nem dolgozott hiába; a színvonalas ismeretterjesztés mintapéldája ez. A színészek pedig egyenesen remekeltek; Lengyel Ferenc rendezésében okosan végigvezetett, kellemes, tanulságos, bölcs estét élhetett meg a termet zsúfolásig megtöltő közönség.

Kapcsolódó cikkünk:
Nyugat 100