Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HARAPJ BELÉM!

Eperjesi Ágnes: Az ehető Én; Nathalie Daoust: Tokyo Hotel Story / Raiffeisen Galéria; kArton Galéria
2012. okt. 11.
A nőket (főleg őket, habár mindenki mást is) meg lehet enni. Nem egyszerűen jó étvággyal, de akár áhítattal, netán falánk étvággyal. Attól függ, ki, mikor, hol és hogyan lát neki(k). Két művésznő most megmutatott két alternatívát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.

Részlet Eperjesi Ágnes kiállításából
Részlet Eperjesi Ágnes kiállításából (Forrás: Raiffeisen Galéria)

Egy nő behoz egy tortát. Az asztal körül (úgy ránézésre) tizennyolc év körüli fiúk és lányok. A torta tejszínhabbal és piros gyümölcsszemekkel díszített kerek lapján egy (ugyancsak tizennyolcnak tűnő) barna hajú lány portréfotója. Torta asztalra le, a kéz hatalmas kést markol (minimum henteseknek valót), s komótosan elkezdődik a szeletelés.

Közben arcközelik. Ami róluk leolvasható, leginkább lefagyásnak mondható, amit az elevenebbek kerek szemekkel, meg „most akkor mi van?” típusú kínmosollyal árnyalnak. Újabb vágások a videófelvételben és bele a tortába, át a nyakon, az arcon, a szemen, a homlokon. Amikor kész, a gondos kéz a szeleteket tányérra rakja és kiosztja. A villák nagyon tétován hatolnak, sosem láttam még ilyen fád, belassult süteményevést.

Pedig várható volt valami hasonló Eperjesi Ágnes kiállításán, hiszen erről beszél a cím, Az ehető Én, s a Raiffeisen Galéria előterében a nyitányt alkotó, (létező) cukrászdabelsőt ábrázoló két fotográfia is előre jelez. Ezeken jól kivehetően olvashatók a hely speciális szolgáltatásának hirdetései, miszerint (csak az egyiket idézem): „Az ön által hozott fényképről ehető ostyát készítünk, az ostyalap tortára téve megrendelhető”.

Az imígyen készült édes kreációk reality kollekciójának a fotói is láthatók az egyik falon: lányok, fiúk, nénik, bácsik, fiatal és idős párok várják a torták tetején az első harapást, a szemközti fal képén pedig az édesapa éppen kicsiny gyermeke nyakát kezdi metélni.

A középső, hosszanti szakaszt a művész performanszának álló- és mozgóképi dokumentációja foglalja el, melynek egyik eleme a bevezetőben leírt, a művész által lebonyolított, videóra rögzített akció. A monitor két oldalán az ép és a felszeletelt portré-torta fotója, továbbá egy osztályteremben készült kettős kép, amelyen tanárként újra Eperjesi Ágnest látjuk, kezében megint csak egy arckép-tortával, a táblán pedig krétával „az óra anyaga”: „Ne csinálj magadnak ehető képet!”

A koncept második része az „eredeti”, kis, kerek, áttetsző ostyára épül.

Egy posztamensen talpas fémtálban hajszálvékony, (ételfestékkel) megdolgozott korongok halma. Egy jó nagy adagon csupán elmosódott foltok láthatók, a többin beazonosítható arcok. Találok köztük néhány ismerőst, ugyanis a mű címe: Éles és életlen kurátorok.

Natah
Nathalie Daoust: Tokyo Hotel Story – sorozatából

Az installáció mögött nyílik még egy helyiség, amelyik gyakorlatilag üres, csak egy projektor zümmög benne, amely falnyi méretben vetít ki egymás után következő, hatalmas szájakat. Egy kéz áldozóostyát nyújt nekik, ők meg elcsócsálják. (És közben eszembe jut a Revizoron zajló kritikus-vita.)

Nathalie Daoust kanadai fotós kArton Galériabeli tárlatának képei egy másfajta fogyasztás élő nyersanyagát és rituális kellékeit mutatják be. Az általa feltérképezett társadalmi színtér egészen más dimenzióból való. Ugyanis míg Eperjesi a szolidan konszolidált körülmények között élő, szerény egzisztenciával rendelkező réteg eredetinek tekintett, öntudatlanul perverz divatjából indult ki (a szakma étvágyát ebből a szempontból most hagyjuk), Nathalie Daoust a „felső tízezer” nagyon is tudatos, a stresszes életmód jogos kompenzációjának tekintett, vagy egyszerűen csak a státuszból finanszírozható, a hitvesi hálószoba beidegzett kötelességeit frissítő szexuális perverzitások színhelyét és élőlény-készletét mutatja be.

Konkrétan: Nathalie Daoust fotóin (többnyire) gyönyörű lányokat láttat (többnyire) extrém öltözékben és/vagy testhelyzetben és/vagy környezetben. A 2009-ben készített Tokyo Hotel Story sorozat tárgya ugyanis egy luxusbordély, pontosabban egy hardcore nyilvánosház alkalmazottainak az utalásos (mivel egyedül vannak a képeken), mégis novellisztikus bemutatása. Nathalie képei azonban egyáltalán nem kemények – s ez teszi őket izgalmassá -, de nagyon is érzékenyen, sőt esztétikusan megkomponáltak, s ennek ellenére nem csúsznak át se a gejlbe, se az igenlésbe. Igen finom módszer ez, s épp ezért ütősebb, mint a direkt brutál, holott leltárilag itt is minden stimmel: a lányok vagy semmit, vagy hiányos, illetve a megfelelő helyeken kilyuggatott műanyagöltözéket és/vagy maszkot viselnek, rajtuk/mellettük (a különböző típusú helyszíneket imitáló szobákban) ott lógnak/tekeregnek a láncok, kötelek, bilincsek, a háttérben meg a vizsgálóasztalok és egyéb spéci felszerelések.

A képek forrása: karton.hu
A képek forrása: karton.hu

Ismétlem, a lányok teste és arca gyönyörű, és az is biztos, hogy Nathalie fotói a legjobb portfólió képük.

Tárgyát illetően mindkét művésznő dokumentál tehát, de kétféleképpen. A magyar fotós puritán tárgyilagossággal (de vajon érzéketlenül?), a kanadai pedig – szinte – költői finomsággal (tehát együttérzéssel?). A látvány önmagában félrevezető, mivel az alkotók viszonya saját témájukhoz éppen, hogy fordított. Eperjesi véleményt mond és tiltakozik a hétköznapi abszurd ellen (amit megannyi kis hétköznapi Jarry klón agyalt ki), Daoust viszont tényszerűségében fogadja el az extrém helyzetet, s a legjobbat hozza ki belőle. Eperjesi logikusan, lépésről lépésre végigvitt programja világosabb, mert egyértelmű. Daoust szándéka nehezebben kitapintható, ugyanis a lányok arcáról-testéről nem olvasható le se beletörődés, se kiszolgáltatottság. Amit látunk, az a jól fizetett alkalmazottak – a fotós kérésére remekül modelláló – profi nyugalma.

Úgy tűnik hát, hogy Nathalie Daoust inkább kérdez: női szerepről és szexuális szokásokról, normálisról és abnormálisról. Ráadásul kulturáltan, mert elfogulatlanul és ítéletmentesen, ami ellehetetleníti a leegyszerűsített, kategorikus válaszadást. 

Eperjesi Ágnes kiállítása 2012. október 28-ig tekinthető meg a Raiffeisen Galériában.

Nathalie Daoust kiállítása 2012. október 26-ig látogatható a kARTton Galériában.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek