Molnár Piroska és Hirtling István

Mert a jegy drága, a nézőtér több mint négyezres – és különben is: a színház nem létszükséglet, hanem felesleges luxus. Ezt sugallta-sulykolta eddig pártunk és kormányunk, aztán most egy trükkel nagyhirtelen frakkot öltenek. És máris megtévesztően hasonlítanak a Korláth gróf estélyén megjelent díszes kompániára.

A frakk pedig Miskán, a lovászfiún áll megtévesztően jól – na persze, csak az olyan felkapaszkodott úri társaságot téveszti meg, mint amilyen ebben a Mágnás Miskában is felvonul: csupa ostoba parvenü. Ezek közt tényleg a Miska a gróf és a Marcsa a grófnő. Keszkesze.

Lehet, hogy Bakonyi Károly (és Békeffy István és Kaszó Elek) nem pont így gondolta, de föltehetően nem is nagyon másképp – ezért aztán a Vörös Róbert dramaturg által jegyzett „szabadtéri változat” változatlanul ismerős. A tágas Szirmai Albert-operett, az ő pompás dalaival, örökzöld kleptomániás nagymamájával, meg a két gróf-paródiával, a Mixi-Pixivel. És a tanulság – amely minden operettben ott zeng, amellett, hogy az összes szerető szív egymáséi lesz, ugye – sem más, mint egykoron: frakk csinálja a grófot. Mi más.

Znamenák István és László Zsolt

A mese egy gigantikus konyhában kezdődik, ahol a tánckar hatalmas piros fazekakba szuszakol hatalmas malacfejeket – itt minden hatalmas, csak a mese sovány és lassú az elején. Molnár Piroska nagymamája persze „viszi a tejfölt”: hevesen és meggyőzően korholja bárgyú (noha arisztokrata) fiát, kommandírozza a teljes személyzetet, levezényli Pixi és Mixi első jelenetét – és később is rendet vág és tart a színpadon, öröm minden bejövetele, hadd lopjon, lophatna többet… A pipogya-bugyuta gróf Hirtling István alakításában leginkább oktávnyit ugráló, elnyújtott „énekbeszédéről” ismerszik meg. Az ötlet nagyon rossz, majdnem előadáshossziglan való kitartása pedig nagyban hozzájárul a szubjektív időérzet elbillenéséhez: kivált Hirtling jelenlétekor érezzük, hogy már mindent láttunk, mégis tart… (Pedig, mint kicsit később kiderül, ő lehetne – kellene, hogy legyen – a grófi társaság karmestere, hadd ne legyen olyan könnyű a Miskának lelépni ezt az arisztokráciát… Náray Erika a felesége szerepében segíthetne neki – de ő akkor a legjobb, amikor trióban lép föl egy dal erejéig a három generáció: nagymama, anya és lánya, a „grófnők” hálóingben.)

Stohl András és Radnay Csilla

Amikor betoppan Pixi és Mixi – Znamenák István és László Zsolt játékában nincs meglepetés, pedig várnánk; Znamenák könnyedebben és otthonosabban, László Zsolt igyekvőbben játssza és kommentálja az idiótákat –, a közönség mérsékelten hálás a kijátszott poénokért. Lehet megint a méretekre fogni a lassú oldódást, de nem érdemes: Radnay Csilla Marcsája beviharzik, és máris megint tele a színpad.

Szokták mondani: ha Marcsa és Miska van, minden van. Ez így ugyan kissé globális, de itt aztán van Marcsa és Miska. Radnay Csilla és Stohl András játékban, táncban, énekben győzi az operettet, meg még azt is, hogy főleg rajtuk, az ő figurájukon keresztül érvényesül ez a bizonyos jelenkori „szabadtéri változat”. Mert Alföldi Róbert rendezésében ezernyi ötlet hever elszórva a hatalmas szegedi színpadon. Látványnak ott van mindjárt az elegáns estély hátterét adó, ősmagyar mangalica formára nyírt három bukszus, még a szemük is pirosan pislákol (Menczel Róbert díszlete ügyesen ingázik konyha és bálterem közt, és az ingázásban a humora), a frakkhoz viselt piros bőgatya, meg ellenpontnak a hálóing. És Kovács Gerzson Péter koreográfiája is rétegzett: hol a hatalmas tánckar, hol Marcsa-Miska néhány ujja táncol – lendület, humor, fanyarság, válasszon a néző.

Rácz Rita és Haja Zsolt

A kissé lassúnak és tanácstalannak tűnő első rész után összerázódik az ötletek nagy része. Jön a nagy trükk, maga a bonyodalom: Baracs mérnök úr és Miska lovász alkalmi koalíciója a grófi népség megleckéztetésére hamar fölbomlik, amikor kiderül, hogy a „vazsmegyei gyerek” igencsak kompatibilis az uralkodó osztállyal, ráadásul jól is érzi magát köztük, sőt, sőt, sőt, egészen a fenyegetésig. Veszíti el az ő józan eszét, ami szerencsére a grófnénak öltöztett Marcsa személyében hamarosan előkerül, és némi dramaturgiai döccenők után helyreáll a világrend, meg az operett is. A cintányéros világ ugyan elsőre nem elég cudar, de másodjára hiánytalanul állnak az összes szőrök az összes hátakon…

Nemcsak Marcsa-Miska van, hanem Baracs is meg Rolla is: az énekes világból érkezett Haja Zsolt és Rácz Rita színészi játékban is tartja a lépést, színesíti hagyományosan kissé sápadt szerepkörét, például azzal, hogy megmutatják nekünk: hosszútávon ez a szerelem nem sok jót ígér, jó, ha a harmadik felvonás végéig kitart, hogy meglegyen a boldog vég. Ezt sem muszáj észrevenni, mondom, minden nagy.

A közönség lelkes, hiszen megkapta, amit várt – akármit várt. Én meg megnézném ugyanezt – kisebb színpadon, közelebbről, sűrűbben, feszesebben.

Vö. Zsedényi Balázs: Elit Miska 
Kolozsi László: Mesélnek a zöld disznók 
Proics Lilla: Úgyse sokáig tart 
Márok Tamás: Mágnes Miska 
Ibos Éva: Mágnások kora