Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FEKETE SZENTEK A ZSINAGÓGÁBAN

Mediawave 2008
2008. ápr. 28.
David Murray kvartettje, néhány köszöntő és megnyitó beszéd, majd Kovács Ferenc kibővített world music zenekara, a Nagymagony – ezzel a három programmal tért vissza hosszú évek után a Mediawave a győri Zsinagógába, egykori legendás programjainak helyszínére. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.

A híresen fésületlen, immár 18 éves fesztiválnak volt miért ünnepelnie magát, csak a hátrányára megváltozott akusztika rontotta az ünneplést.

David Murray emblematikus figurája a Mediawave-nek, a győri központú, de regionális és nemzetközi „fényíró” fesztiválnak, amelyen a zene (világzene, népzene és jazz), valamint a független film kézen fogva viszik a prímet, és a társművészetek boldogan lubickolnak a hullámokban. Murray először 2001-ben járt Győrött, az akkor még romos Zsinagógában szerepelt egy eléggé ad hoc koncerten, a Nagy János trió kísérte – szinte próba nélkül, mégis parádésan. Az a koncert elnyerte az év koncertje címet a Gramofon című szaklap kritikusaitól. Utána már saját kvartettjével érkezett, és hasonló sikert aratott, magával ragadta a fesztivál hangulata, főleg a közösségi együttlétnek azok a formái, amelyek a nagyszínpadon kívül zajlanak.

David Murray
David Murray

A Franciaországban élő amerikai, 53 éves Murray kisegyüttesei mellett több mint száz világzenei, big band és duólemezt is készített, emellett alapító tagja a World Saxophone Quartetnek. Győri vendégeskedései vezettek el oda, hogy Balogh Kálmánnal is készített lemezt. Murray jelentősége messze nagyobb népszerűségénél, intenzív, kirobbanó tenorszaxofonozása a legnagyobbak közé emeli, váltóhangszerén, basszusklarinéton ugyancsak párját ritkítóan virtuóz. Az idei fesztivál nyitókoncertjére klasszikus felállással érkezett, a Black Saint Quartettel. A Black Saint független olasz lemezcég és tulajdonosa Murray és például Archie Shepp számára fontos bázis volt a hetvenes évektől kezdve, erre utal a név. A kvartettben a tavaly elhunyt John Hicks zongorista helyébe Lafayette Gilchrist lépett, ő is régi társa Murray-nek, vele is járt már Győrben korábban. A koncerten egy-két számot legújabb lemezükről, a Sacred Groundról is eljátszottak.

Sajnos a koncert elején kiderült, hogy a teljesen újjászületett Zsinagógában a hangok össze-vissza szállnak, túl nagy a visszhang, az akusztika szinte reménytelen, egyszerre csak egy hangszer hangja érvényesül(ne) jól. A sok kő – még az emelvényt is az borítja –, és az újjávarázsolt üvegkupola, a megnőtt tér miatt az alig erősített kvartett is csak nehezen volt élvezhető. Murrayék is alig boldogultak a helyzettel, nem szeretnek lábujjhegyen játszani, nem véletlenül hívják néha az együttest Power Quartetnek. Így főleg a zongora harmóniai alátámasztása és ellenpontozása hiányzott a szaxofonos játéka mögül. De Murray így is szárnyalt, tenoron sikoltozott, basszusklarinéton dudorászott, óriási hangszőtteseket fújt, körkörös légzéssel egészen hatalmas íveket, hosszan-hosszan kitartott hangokat játszott. A Banished című számban, amely az amerikai feketék kitelepítéséről szóló, ugyanilyen című dokumentumfilmhez készült (és roppant jól illett a helyszínhez), klarinéton is bluesos lüktetést adott, a Giant Stepsben pedig mintha fordítva lépegetne, kifordította a híres dallam hangközeit. Triójában a dobos, Andrew Cyrille fantasztikus eleganciával és lazán, de frappánsan játszott, a bőgős Jaribu Shahid vonóval misztikus hangokat szólaltatott meg, pengetve pedig nagy erővel támasztotta alá a zenekart.

Kovács Ferenc
Kovács Ferenc

A koncert második részében a hegedűs és trombitás Kovács Ferenc új zenekara, a Grand Magony mutatkozott be, többek között két régi zenésztársa, Dresch Mihály és Balogh Kálmán közreműködésével. A Magony, legalábbis így képzelem, egy nagy folyam, és a zenekar ennek hömpölygését illusztrálja. A zene a legtöbb számban alapvetően statikus, monoton ritmus és ismétlődő akkordmenet határozza meg, erre improvizálnak az oktett tagjai. Úgy volt, hogy Murray is csatlakozik hozzájuk, végül nem így történt, de a Mediawave is egy sokágú folyam; másnap egy közös műhelyzenekarban közreműködtek mindahányan, tehát a kitartóbbak bizonyára részesülhettek ebből az élményből is. A Grand Magony még nem teljesen kiforrott zenekar, az akusztika meg végképp nem kedvezett az ilyen sűrű, sok réteget egymásra tevő zenének, de Kovács Ferenc teljesen egyéni koncepciója meghozza gyümölcsét, afelől semmi kétségem. A Bujdosik az árva madár feldolgozása mutatja, hogy jó úton indultak el.

A visszatérés a Zsinagógába tehát felemásra sikeredett, bár az underground gyökerekből indult Mediawave joggal ünnepelte magát ennek kapcsán, a két koncert közötti megnyitó ünnepélyen. A félmilliárdos, főleg állami pénzből finanszírozott nagyságrendű rekonstrukció biztosan nem valósulhatott volna meg, vagy nem ilyen hamar, ha a Mediawave szervezői nem járnak jó példával elöl. A Vasilescu-gyűjtemény itt megvalósult állandó kiállítása ugyancsak a „párhuzamos kultúrát” és a társművészeteket propagáló fesztivál szellemi erőfeszítéseivel rokon célnak tekinthető. Most egy fedél alatt méltó módon emlékeznek a Zsinagóga egykori zsidó közösségére, tartanak klasszikus hangversenyeket és Mediawave koncerteket, mindezt a fantasztikus Ország Lilik és Henczék meg Nádlerek között.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek