Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JELENTÉS A VÉGEKRŐL

Csicska
2011. szept. 17.
Till Attila világjárta kisfilmje egyesek szerint a magyar valót hitellel prezentáló, realista bravúrmozi, mások szerint egy Cannes-ba csomagolt, egzotikus borzalmakat mutogató Fókusz-tudósítás. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Nem mondható éppen szokásos ügymenetnek, ha egy szórakoztató műsorokból nevezetes tévés személyiség ólomnehéz társadalmi gondok játékfilmes feldolgozásába fog, amiképp azt is be kell vallanunk, hogy Till Attila rokonszenvesen nyegle közéleti és művészi működésében mindezidáig kevéssé érzékeltük a szociális érzékenység olthatatlan buzgását. 

Ilyenformán némileg meglepőnek mutatkozott, hogy az urbánus szorongásokat leltározó nagyjátékfilm-debüt (Pánik – a filmről szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) után a képzőművész képzettségű rendező egy jócskán aktuális és fenemód nehezen közelíthető társadalmi témáról készített egy húsz perces opuszt – méghozzá a bemutatkozó darab elegyes hangfekvése helyett a tárgyhoz illő komolysággal, szigorú, drámai tenorban. 
A Csicska az újkori rabszolgatartás botrányáról mesél; arról a tudósításokban és rémhírekben felbukkanó világról, amelyben a kiszolgáltatottak alig néhány tízezer forintért cserélnek gazdát, s ahol háziúr és szolgáló között elborzasztóan bestiális viszonylatok uralkodnak. Melyek pedig valósággal felkínálják a vászonrobbantóan drámai helyzeteket – kecsegtető terep ez tehát, egyszersmind fölöttébb ingoványos, amennyiben azzal fenyeget, hogy a társadalomtudatos művész alkotása jottányival sem tud többet tenni vagy állítani, mint egy figyelmet felhívni igyekvő riport vagy egy rémisztő tudósítás. 
Thuróczy Szabolcs
Thuróczy Szabolcs
Till Attilát láthatólag a csicskáztatás állatias brutalitása izgatta a témában leginkább, eképpen röpke kisfilmje címével ellentétben nem a rabról, hanem (a külföldi címnek – Beast – megfelelően) a rabtartóról mesél. Az állattartásban és földművelésben utazó Balogh Pista (Thuróczy Szabolcs) ideje javában szegényedő tanyája és nyúzott családja fenntartásán munkálkodik, ámde áldozatos erőfeszítései dacára szemernyit sem javul a helyzete, ráadásul egyre több bosszúság borzolja gyengülő idegeit. Kevés a bevétel, a szomszédok lopnak, a falusi rendőrök pedig az istennek sem akarnak intézkedni a tanyán történtek ügyében – ráadásul, mintha más sem hiányzott volna, még az istállóba zárt háziszolga, az ingyenmunkára kényszerített vazallus is méltatlankodni kezd. S miután ez a riasztóan  cseszlett, vakondszerű nyomorult, aki e tanyasi világnak látszólag inherens tartozéka, kétségbeesett menekülési kísérletében is csúfosan elbukik, egyre bevaduló ura értéktelen játékszerévé, bármikor lecserélhető pofozógépévé lesz – akit kedv szerint és alkalomadtán sörétes puskával lehet lőni az udvaron, s akin, mikor már a kedély végképp elborult, akár egy fadarabbal is le lehet vezetni a felgyülemlett feszültséget.
Jelenet a filmből
Jelenet a filmből
Tekintve, hogy egy ilyenformán szélsőséges helyzet és egy efféle fabula hitelesítése jelentős művészi erőket kíván, aligha alulbecsülendő, hogy a Csicska cselekményvilága tetőtől talpig reálisnak tűnik. Színes-szagos, eleven tanyasi világban járunk, az ebédlőasztal köré  megkapóan nyúzott, hús-vér figurákból álló család gyűlik, amiképpen a csicska vegzálásának szcénái is hajmeresztően plauzibilisek. S a méregerős környezetrajz mellé példás ritmus, pontos dialógok és gondos kameravezetés társul – ez utóbbi  pedig kiváltképp meggyőző, hiszen a jórészt Amerikában dolgozó Juhász Imre aprólékosan komponált, gyakran felettébb szemet gyönyörködtető, s a brutális eseményeket jótékonyan ellenpontozó kompozíciókban festi meg a háztáji élőhalottat titkoló tanya flóráját és faunáját. Mindeközben a felbőszülő szolgatartót testesítő Thuróczy Szabolcs végig uralja a vásznat, egyre durvuló kegyetlensége egyszerre félelmetes és familiáris, a nagyjelenetben pedig bődületes intenzitással tör elő belőle a vadállati indulat –  fékevesztetten tomboló figurája egyhamar aligha feledhető. 
Nehezen feledhető annak dacára is, hogy visszatetsző tettei aligha kapnak elégséges kontextust. Drámai mélységre és jelentős komplexitásra persze fölösleges vágyakozni ilyen szűkös játékidőben, ám ebben az esetben mindennek a hiánya a Csicska legfőbb problémájára világít rá – arra tehát, hogy Till Attila mégannyira erényes darabja jószerével csupán a rabszolgatartás zsigeri borzalmát tudja ábrázolni, s erőteljes hatása legfőképpen a valószerű szadizmus attrakciójából fakad. Balogh Pista számos gazdasági és családi bosszúsága kétségkívül megokolja dühét és kellemetlen kedélyét, ámde zabolátlan agressziójának (hovatovább, a csicskatartás jelenségének) érdemi értelmezésével adós marad Till Attila filmje. 
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A Csicska inkább a végzetes agresszió berobbanásáról és a kegyetlenkedés kéjeiről mesél – valamint arról, hogy ilyesféle szörnyűségek dúlnak a világban, végső soron tehát mégiscsak szimpla publicisztikus dolgozat marad. Hiába a kurta összeomlás-történet mindahány erénye, felelős társadalmi problémafilm helyett inkább a végekről szóló tudósítást látunk – ekként pedig az imponáló mesterségbeli tudástól csillogó Csicskát talán szerencsésebb volna egy jelentős ígéretnek látni, mintsem a magyar film realista irálya potenciális megújítójának.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek