Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KÉT MANUS

Kardos Dániel és Horváth Márk koncertje / Dürer Kert
2011. aug. 4.
Django Reinhardt muzsikájának reneszánsza van világszerte és idehaza egyaránt. A siker kulcsa most, közel nyolcvan év múltán is ugyanaz, mint a kezdetekkor: fölényes gitártudás – slágeres köntösbe bújtatva. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Horváth Márk
Horváth Márk

„Manouche swing” – ezzel a félig francia, félig angol megnevezéssel szokás illetni az európai jazz ama sajátos irányzatát, amely a ’30-as, ’40-es évek Párizsában született meg Django Reinhardt gitárosnak és Stéphane Grappelli hegedűsnek köszönhetően, amikor is megalakították a Quintette du Hot Club de France-ra keresztelt formációt. Elsősorban a kor népszerű amerikai tánczenéjének lüktetéséből és Django mánus/szintó muzsikus-vándorcigány gyökereiből teremtették meg e melodikus, ugyanakkor virtuóz trillákkal, akkordtörésekkel és kromatikával bőségesen teletűzdelt, a vidámság közepette is szüntelenül a mélabús moll-hangzatok felé gravitáló egzotikus stílust. Némiképp bizarr zenetörténeti érdekesség, hogy Django bal kezének kis- és gyűrűsujja tizennyolc éves korában egy tűzeset miatt – többé-kevésbé – használhatatlanná vált, így alakultak ki a manouche ma ismert, jellegzetes harmonizációs megoldásai és szimpla fogásai.

S ha mindez esetleg túlontúl távolinak tűnne valakinek, sietve hozzáteszem, hogy a hot jazz, hot club, gipsy jazz, szinti szving kifejezések (utóbbi természetesen a szintó népcsoportra utal) mind ugyanezt a fajta zenét jelölik. A szóban forgó stílus két elkötelezett hazai híve és szorgalmas népszerűsítője ragadott gitárt ezen az enyhe nyári estén. A jazz-rajongóknak egyik harmincas évei derekán járó muzsikust sem kell már bemutatni, hisz mindketten képzett húrnyűvők, akik számtalan felállásban bizonyították már sokoldalú tehetségüket, mi több, merész kísérletező kedvüket is.

Kardos Dániel a hazai etno-jazz meghatározó alakja ma már. Ismerhetjük például a délszláv/klezmer hatásokkal fűszerezett saját szerzeményeket játszó Kardos Négyesből, a kortárs- és világzenei hatásokat ötvöző Ektar nevezetű formációból, illetve a kelet-európai és távol-keleti folkzenét újszerűen vegyítő Tin-Tin Quintetből is. (Ember legyen a talpán egyébként, aki rajta kívül képes fejben tartani, hogy mennyi helyen is játszik; hiszen ott van még a táncolható, funkys stílusú Hagesher, a mindent mindennel párosító, mégis egységesen szóló Butterfly Effect és a world jazzben utazó nemzetközi Sleeping Camels – továbbra is a teljesség igénye nélkül.) Horváth Márk pedig egy szintúgy világlátott gitáros, aki a francia cigány szvingben való elmélyült jártasságáról a Swing Manouche Project, a Harmonia Garden és a Csak-Csak Swing együttesek kötelékében számtalanszor meggyőzte már a nagyérdeműt. 

Kardos Dániel
Kardos Dániel

Az alkalmi duó műsora mindezek fényében egyszerre volt kedélyes örömzene és technikás gitárpárbaj – hibátlan és ízes kivitelezésben. Megállíthatatlanul zakatoltak a stílus védjegyének számító „La Pompe” ritmusok, a perkusszív akkordozásra pedig teljes természetességgel feküdtek rá a közismert melódiák, valamint a jazz és a flamenco frazeológiájából egyaránt merítő rögtönzések. (A két műfaj találkozása egyáltalán nem meglepő, hiszen a flamencót is muzsikus cigányoknak köszönhetjük, csak ők történetesen ez utóbbi esetben Andalúziában teremtettek új zenei dialektust.)

A kihagyhatatlan Django tételek mellett olyan népszerű sztenderdek manouche átiratai is terítékre kerültek, mint az Autumn Leaves, az All Of Me és a Caravan. Hőseink vizuálisan is harmonikus párost alkottak, hiszen Kardos jobb-, Horváth pedig balkezes, így a gitárnyakak ellentétes irányba mutattak, ami ad hoc előállt sajátos látványelemként is felfogható. De persze pontosan tudta a bal kéz, hogy mit csinál a jobb, hisz a két zenész visszakézből adta-vette egymás közt a témákat és szólókat. Igazán nem érezhette egyikük sem elnyomva magát, mindkettőjüknek lehetősége nyílt a kibontakozásra, és örömmel éltek is vele.

Nehéz volna megmondani, hogy melyikük nyerte a párbajt, inkább úgy fogalmaznék, hogy együtt – ha lehet – még erősebbek, mint külön-külön. Kardos talán valamivel energikusabb, Horváth talán valamivel szentimentálisabb típus – de ezek futó benyomások csupán, amint leírtam máris beugranak példák az ellenkezőjének illusztrálására. Egy azonban vitathatatlan: egy húron pendülnek.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek