Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZELLŐ SZÁRNYÁN

Huszka Jenő: Lili bárónő / Városmajori Szabadtéri Színpad, Budapesti Nyári Fesztivál 2011
2011. júl. 2.
A prózai szakaszokban jócskán, ám az énekszóban örvendetes módon alig akadt hamis hang a Lili bárónő városmajori előadásán, s ez összességében elégséges is volt egy hangulatos nyárestéhez. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Vörös Edit (A képek forrása: Port.hu; fotó: Puskel Zsolt)
Vörös Edit

Szigorúan ítélő vendéglátó-ipari szakemberek szerint a terasz megnyitása automatikusan egy osztállyal lejjebb szállítja a nyárias üzemmódra váltó éttermek színvonalát. Ezt a tételt egy az egyben talán vonakodnánk a nyári szabadtéri színjátszó helyekre is érvényesnek tekinteni, ám kár lenne tagadni, hogy a jelenség ezen a tájékon sem ismeretlen. A Városmajorba kitelepülő Lili bárónőn, Huszka Jenő 1919 óta stílus-, rendszer- és korszakváltások sorát átvészelő remekművén mindenesetre megérződik a lengébb művészetika, s az intenzív rendezői jelenlét hiánya. Gergely Róbert rendező ugyanis mintha csupán a finálék és az egyéb sokszereplős jelenetek közlekedési problémáira ügyelne, míg a játszó személyek nyilvánvalóan ki-ki alapon gazdálkodnak tehetségükből, elsajátított rutinjukból, eredendő és kumulált ízlésükből. Ez az üdvösnek éppen nem tekinthető gyakorlat azonban ezúttal nem vezet katasztrofális eredményhez, sőt több-kevesebb derűt fakasztva vezeti elő a történetet az ódon kastéllyal magának egyszersmind komornyikruhába öltözött arisztokrata bonvivánt is bevásárló újgazdag Malomszeghy báróról és az ő egy szem Lili lányáról.

A címszerepben fellépő Herczenik Anna elsősorban operaian iskolázott, remekül diszponált szopránjával szerez nekünk sorozatosan kellemes pillanatokat, s hozzá elismerésre késztet szolid eszköztárú játékának okos mértéktartásával is. Nagyjából hasonló erényekben tündököl a bonvivánként mindinkább kiteljesedő, ám e produkcióban az irányítás hiányát látványosan megsínylő, s így nemegyszer stílust botló ifjú Boncsér Gergely is. Darabosabb prózai alakításáért azonban kárpótol az erőteljes kiállás és az egészséges tenorhang; különösen a nagy sláger, a Tündérkirálynő, légy a párom egyszerre imponálóan férfias és vokálisan élményszerű előadásában. Herczenik és Boncsér mellett a teljes egyenrangúság üde szubrett-öntudatával énekel és kokettál Vörös Edit, aki hamisságot legfeljebb a szentimentálisabb szövegrészek prózai recitálásában mutat.

Heller Tamás
Heller Tamás. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu

Az operett első táncoskomikusi szerepét, azaz a pehelysúlyú vőlegényjelölt, Remeteházi Galambos Alfréd Iván figuráját Dósa Mátyás alakította: nagy elszánással, elkötelezetten, ám reménytelenül kevésnek bizonyulva. Mert noha a fiatal színész ránézésre jószerint második generációs Kerényi Miklós Máténak tűnik a színpadon, azért a minden szót és utalást el-, körül- és túljátszó, s hozzá agyongrimaszoló modor még egy szabadtéri operett-előadáson sem tekinthető elégséges szolgáltatásnak. Dósa alakításának mindössze tán a figura Kőbánya Alsón lepergett gyermekkorát hihettük el, egyebekben azonban – hangozzék bár többszörösen abszurdnak! – az igyekvő fiatalember a Bánk bán Ottójaként nagyságrenddel jobban helytállt, mint hebrencs Frédi gyanánt. A festékben és kencében utazó gyütt-arisztokrata ugyancsak komikus szerepét Heller Tamás játszotta, s teljesítményét mindvégig rokonszenvvel figyelhettük, jóllehet a darab első felében viselt saját (alkalmasint még mikroszkópos) fellépő ruhája a produkció hevenyészett jellegére látszott utalni. Ez azonban egyhamar mellékessé vált, hiszen a rutinos színész kabarén edzett ütemérzéke, muzikalitása, valamint színpadi jelenlétének öreglegényes bájú bonhómiája kezdettől megnyerőnek tetszett.

A festékes báró fejének elcsavarásán egymással vetélkedő két arisztokrata vénkisasszony szerepében Balázs Andrea és – a színlapon díszlet- és jelmeztervezőként is feltüntetett – Csonka Zsuzsanna lépett elénk. Míg Balázs Andrea többnyire békén és sikerrel elboldogult a piknikus testalkat hagyományos színpadi effektusaival, addig Csonka Zsuzsanna a ripacsvégleteket próbálgatta: előbb acsargó vénasszonyként, majd csábos bicegésű, kikent némberként – utóbbi játékban immár kolleginájával is megosztozva. Maskarákba öltözött, rikítóan túljátszó kettősük zajos sikert aratott a nézőtéren, ám ez a jelenés sajna így is az est mélypontjaként funkcionált. Becsey tiszttartó inkább csak cselekményismertető és –bonyolító szerepét a komikusként erősen dezorientált, s tétovaságát hangemeléssel ellensúlyozni igyekvő Tóth Tamás mondta fel. A csekély létszámú zenei kíséret mindössze az örökzöld dallamok körvonalazására vállalkozhatott.   

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek