A bemutatott anyag Ernyey Gyula belsőépítésznek, ipari formatervezőnek, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatójának a munkája. Ernyey a magyar formatervezés történetének egyik legavatottabb szakértője, az ő gyűjteményéből került kiválasztásra az a mintegy nyolcvan tárgy, amely részben színes tablókon, részben tizenöt vitrinben, élőben is látható. A legidősebb résztvevő a Zsolnay-féle Rothschild teás- és kávéskészlet, a legifjabb pedig a shanghai kiállítás magyar pavilonjának központi témája, a Gömböc, illetve az Antro-csoport Solo hibridautója és Moveo elektromos robogója. A kettő között négy periódusra szakaszolva mutatkozik be a magyar design világhírre szert tett, arra méltó, vagy arra csak áhítozó tárgyainak arzenálja.

A kiállítást megnyitó Rubik Ernő elmondta, hogy Made in Hungary címmel a Rubik Innovációs Alapítvány kiadásában jelent meg 1993-ban az a könyv, amely a FUGÁ-ban látható kiállítás alapjául szolgál (bővebben l. itt – a szerk.) Ernyey Gyula a rendszerváltás után időszerűnek érezte egy, a magyar formatervezés 150 évét összegző album megjelentetését. Némi csalódással vette tudomásul, hogy az ipar szereplői – akik a designban végre lehetőséget láthattak volna – közömbösek voltak a kezdeményezés iránt, így a könyv végül angol nyelven jelent meg, és jutott el külföldi oktatási intézmények, könyvtárak polcaira. 

A Ganz motorvonat terve

A missziónak tekintett feladatot, vagyis a magyar design eredményeinek népszerűsítését tovább folytatva, 2005-től kezdődően vándorkiállítás járta be a régió társintézményeit. Elsőként Lengyelországban – Krakkóban és Varsóban -, majd a Baltikumban – Rigában, Tallinnban és Vilniusban -, tavalyelőtt pedig Romániában – Temesváron, Kolozsváron és Bukarestben – mutatkozott be. A tárlat Budapesten most látható első ízben – sajnos csak angol nyelvű feliratokkal. A tablók röviden magyarázzák a tárgyak keletkezési körülményeit, ismertetik tervezőjüket, tájékoztatnak a termékek további sorsáról – mindezt jó lenne magyarul is olvasni. A mellékelt magyar nyelvű leporelló, amely a magyar design történetébe enged bepillantást, nem pótolja a tablók szövegét. Ernyey Gyula arra biztatja az érdeklődőket, hogy a szakirodalomból tájékozódjanak – részletes munkák akár a FUGA könyvesboltjában is találhatóak, és helyben olvashatóak.

A tablók és vitrinek nem csak ismert produktumokkal szembesítenek. Figyelemre méltó érdekesség például a tipográfia szerepeltetése – és ne csak a Pálma gumisarok lurkóira gondoljunk. Könyvek, folyóiratok címlapjai tanúskodnak a tervezőgrafika nívós múltjáról és közelmúltjáról, a Flóra szappannal fehérre mosott fekete hollókat pedig bizonyára sokan irigylik ma is. Meglepetésként hat az 1800-as évek végén készült Ganz motorvonat terve, amely 250 kilométeres sebességgel közlekedett volna Bécs és Budapest között, mint az első igazán áramvonalas magyar jármű, ám a vasútpálya megépítését megakadályozta a világháború, így a szupervonatok eme korai elődje magzati korban elhalt. 

Vajon hányan hallottak a pikáns nevű Goy Pen-ről, Goy Andor műszerésznek, Bíró László „társfeltalálójának” magyar gyártmányú tolláról, amelyből csak néhány darab maradt fenn? Hányan ismerik a Ganz kefékkel és más hasonló, rejtélyes rendeltetésű applikációkkal felszerelt, ijesztő külsejű, ám bizonyára nagyon hatékony takarítógépét? A kortársak se maradtak ki a válogatásból – Losonczy Áron átlátszó betonja, a világszabadalommal bíró Litracon és egy meghökkentő alakú sakk-készlet bizonyítja, hogy a kreativitás ma is a legféltettebb hungarikum lehetne. A tolható olló zseniális hatékonyságáról pedig saját kezűleg tanúskodhatom.

A kiállítás alapjául szolgáló könyv helyben megvásárolható, a válogatás pedig június végéig látható a belvárosban – két kávé közt érdemes a FUGÁ-ba betérni egy falat design kedvéért.