Kezdjük a makacs tényekkel: január 28-án három pályázó közül, a szakmai bizottság támogatásával Blaskó Balázst választja meg a Gárdonyi Géza Színház igazgatójának február elsejétől a Heves Megyei Közgyűlés, a színész-rendező kinevezése 2016. január 31-ig szól. A színházat tíz éve számos szakmai elismerés mellett igazgató Csizmadia Tibor még csak nem is pályázik a posztra, viszont írásbeli ígéretet kap a megyei önkormányzattól, miszerint az idei évad még az ő műsorterve szerint fejeződhet be. A tudósítás szerint Csizmadiát január 31-én, leköszönő beszéde után állva tapsolja a társulat, Blaskó Balázs február 3-ai bemutatkozása nem arat ilyen sikert.

Blaskó Balázs

Az új igazgató – aki pályázatában igen kritikus szavakkal illette Csizmadia tevékenységét, egyebek mellett azért, mert olyan trendi vendégrendezőket hívott dolgozni, akik név szerinti felsorolása is „felesleges, ők a szellemi önkielégítők, a klasszikusok újrafordíttatói, a deheroizálók, az új cím-adók, a nem-színdarabok rendezői” – az ominózus csütörtöki ülésen így beszél: az „én színházamban nem akarom bemutatni, amit az utcán, az aluljáróban látok, nem akarom, hogy a néző azt gondolja: mi is ilyenek vagyunk, hanem azt kell, hogy gondolja: milyenek legyünk! Reményt akarok adni!” Bejelenti azt is, hogy a Magyar Színházi Társaság helyett a Magyar Teátrumi Társaságba lépteti be a Gárdonyi Színházat, ott ugyanis az övéhez hasonló értékrend dominál, mely gyökeresen eltér attól, ami a Magyar Színházi Társaságot és a „mögötte álló színikritikusi kört” jellemzi. Blaskó – aki az egyik egri alpolgármester, a szintén társulati tag Saárossy Kinga férje – leszögezi: minden tag munkájára számít a jövőben.

Az ajánlattal azonban többen nem kívánnak élni: Kaszás Gergő és Ötvös András még ott, az ülésen jelzik, hogy nem kívánnak a jövőben együttműködni az új vezetővel. Később csatlakozik hozzájuk Görög László, Bozó Andrea, Szabó Emília, Schruff Milán és Vajda Milán színész, Szegvári Menyhért rendező és örökös tag (nyílt levele itt olvasható), illetve Jónás Péter dramaturg. Már korábban a Vígszínházhoz szerződött Mészáros Máté, Bányai Miklós Mexikóba ment, a következő szezonban pedig anyai örömök miatt a munkából bizonyosan kimarad Járó Zsuzsa és Mészáros Sára is. Sem Máté Gábor, sem Zsótér Sándor, sem Dömötör András, sem Csizmadia Tibor nem tér vissza Egerbe jövőre rendezni. És még nincs vége: március 7-én nyilvánosságra kerül, miszerint a korábbi tervekkel ellentétben – Blaskó utasítására – Szegvári Menyhért mégsem kezdheti el Jevgenyij Svarc Hókirálynő című darabjának próbáit, helyette egy takarékosabb megoldásban Thuróczy Katalin és Papp Zoltán Mátyás mesék című zenés mesejátéka kerül színpadra Moravetz Levente rendezésében olyan szereposztásban, amely egyetlen távozó-elszerződő színészt sem szerepeltet. Ezzel alaposan sérül az a megállapodás, amely Csizmadia és a megyei önkormányzat közt létrejött, hiszen változik a műsorterv, ráadásul a döntéssel kapcsolatban más aggályok is felmerülnek. Közben március 11-én, pénteken ülésezett a Heves Megyei Közgyűlés eseti bizottsága is, amely megállapította, hogy az elmúlt évben a teátrumban több esetben jogszabálysértés, gazdasági visszaélés valamint egyéb szabálytalanság történt. Eddig az események. A történtekkel kapcsolatban több érintettet is felkerestünk a hangulatról, változásokról érdeklődve. A vélemények – meglepő? – alaposan eltérnek egymástól.  

„Nem esik jól senkinek”

Az egyik távozó művész úgy látja: a kirobbant nézeteltérések hátterében a művészi szabadságról vallott eltérő felfogás áll. „A színészt a rendező instruálja, de ez a munka eddig a párbeszéden alapult. Az új igazgató viszont teljesen más felfogásban képzeli el a színházat, és ha maradnék, a meglévő szakmai-ideológiai ellentétek lehetetlenné tennék a közös munkát. Alkotóként nemcsak az épülethez kötődöm; el kellett döntenem, hogy az új igazgató jövőképe művészileg mennyire vállalható. Hát nem nagyon, és akkor még az emberi oldalra nem tértem ki, de nem is szeretnék” – fogalmazott forrásunk, aki többet nem is mond ennél, ugyanis egy kritikusan nyilatkozó társát egyenesen fegyelmivel fenyegették meg, ő pedig szeretné elvégezni az évad végéig szóló feladatait.

Csizmadia Tibor

Más forrásokból is úgy értesültünk: feszült a társulat, nincs jó hangulat, főleg azok körében, akik azonosulni tudtak a Csizmadia Tibor vezette színház értékeivel. „Sokszor téma ez a váltás, noha két éve tudtuk már, hogy az eddigi korszaknak vége lesz. Vannak, akik kényszerűségből maradnak, mert nem tudnak máshol elhelyezkedni, de nem értenek egyet Blaskó Balázs nyilatkozataival, és nemcsak azok szakmai alaptalansága miatt, hanem azért sem, mert ha Balázs kudarcnak látja az elmúlt tíz évet, azzal a színészek munkáját is degradálja. Ez pedig nem esik jól senkinek” – tette hozzá egy név nélkül nyilatkozó társulati tag. Elmondása szerint akadnak a teátrum falain belül semlegesek is, akik csak dolgozni akarnak, és nem szeretnének belefolyni az egészbe. És vannak olyanok is, akik dolgoznának, csakhogy nem hagyják őket. Március 11-én, szombaton kezdődtek volna a Hókirálynő próbái Bozó Andreával, Görög Lászlóval, Ötvös Andrással és Szabó Emíliával, Szegvári Menyhárt rendezésében, ám Blaskó Balázs lefújta az egészet, pedig a korábbi igazgató aláírásával kinn volt már a szereposztás a próbatáblán, ami munkavégzésre való felkérésnek minősül. Egy héttel az olvasópróba előtt, amikor már minden előzetes munka – zeneszerzés, szövegkönyv átírása, díszletterv, koreográfusi tervek – készen volt, Blaskó aláíratott egy nyilatkozatot Szegvárival, hogy nem ő rendezi a darabot; pár nap múlva pedig a szereposztásban addig szereplő, jövőre távozó színészek értesültek arról, hogy a színház nehéz anyagi helyzete miatt nem játszhatnak a darabban, ugyanis az igazgató a következő évadra is átvinné a Hókirálynőt.

Az előkészületeken hónapokig dolgozó zeneszerző, koreográfus most nem kap egy fillért sem, sőt információink szerint az előadás dramaturgja az új vezetéstől felszólítást kapott arra, hogy adja át a friss szövegváltozatot egy másik rendezőnek, ám ezt ő, szerzői jogaira hivatkozva megtagadta. „Ez a változat erre a szereposztásra készült” – indokolta döntését az érintett.   

„Ötvös Andrásnak változnia kell”  

Máshogy látja a Hókirálynő-ügyet Blaskó Balázs igazgató. „Nem tudom, pontosan mire kapott Tibor ígéretet. De ha valakinek, hát neki világosan tudnia kellett, hogy erre már végképp nincs keret. Ha nincs pénz, akkor nem lehet átdramatizált szövegkönyvet, új zenét, új dalokat íratni a darabhoz – holott kétféle teljes változata is létezik –, ahogy a szereposztást sem lehet ugyanazokra az eddig is túlfoglalkoztatott, magas gázsit kapó színészekre kihozni. Tibor erősen túltervezte magát az idei lehetőségeken, olyan elemek épültek be a költségvetésbe, melyekről tudnia kellett, hogy tarthatatlanok” – fogalmazott lapunknak Blaskó.

Jelenet A selyemcipő című előadásból

Az új igazgató szerint most kifejezetten bizakodó és jó hangulat uralkodik a színházban. „Akik maradnak, azok egyetértéssel fogadják terveimet, bizalommal tekintenek rám, s egy emberként mögöttem állnak.” Szerinte, ha volt is rossz hangulat, az lassan már a múlté. „Az elmúlt tíz év alatt túl nagy távolság volt a társulatot annak idején megalapozó, majd felépítő és az újonnan idehozott fiatal kollégák közt. Ez a szakadék egyre nőtt, nem volt rá vezetői szándék, hogy a társulat egybekovácsolódjon. Ez idő alatt játszott itt néhány túlfoglalkoztatott személy, akiket Csizmadia Tibor hozott ide. Öt-hat emberről beszélek, akik számlára dolgoztak, s egy szűk évtized alatt úgy 40-50 milliót vittek ki innen fejenként. Az eltúlzott nagyságú honoráriumokból és szerepbőségből jutott a feleségnek, a régi barátoknak, de dolgozott itt így segéddramaturg, tervező is.”

A távozókról más-más véleménnyel van az új igazgató. „Schruff Milán és Vajda Milán az arculatváltástól függetlenül váltani szerettek volna, és tovább akartak lépni. (Az egyik érintett ezt az állítást azonban később cáfolta – a szerk.) Schruff Milánnak és Járó Zsuzsának két hete született meg a gyermeke, ez is közrejátszott a döntésben.” Nem érti viszont Szabó Emília döntését, vele ugyanis számolt, de a színésznő egy sajátos „dafke-hűség” miatt felmondta a folytatás lehetőségét. A többiekről radikálisabb a véleménye: néhányukat introvertált, előítéletes művésznek tartja, akik – noha nyitottnak mutatkoznak – elzárkóznak mindenfajta, számukra új formanyelv és színészi feladat elől. „Ötvös Andrást tehetséges színésznek tartom, de furcsállom azt a viselkedést, amelyet tanúsít. Remélem, élet- és szakmabeli tapasztalatai változtatnak a hozzáállásán, különben az az intoleráns el nem vegyülés, melynek szellemében itt jár-kel hetek óta, mindenhol visszatetszést szül majd. Görög Lászlónak és Kaszás Gergőnek is felajánlottam az együttműködés lehetőségét. Görög úgy döntött a távozás mellett, hogy előtte nem is beszélt velem, és ott sem volt a megválasztásomat követő társulati ülésen. Szegvári Menyhért nyílt levelét pedig nem tudom érdemben értékelni. Gyávaságnak és jellemtelenségnek tartom, hogy húszévi ismeretség után a társulat minden tagjának felajánlott személyes beszélgetésünkkor nem mondta el a véleményét. Ehelyett egy nyílt levelet nyomott a kezembe, majd távozott.”

Méltatlan állítások és az önkormányzat

Az állításokkal kapcsolatban megkerestük Csizmadia Tibort – akinek a helyzete pikáns: beszélgetésünk idején épp egy nappal volt az általa rendezett Molnár Ferenc-darab, az Olympia egri bemutatója előtt –, de a méltatlannak nevezett vádakra nem kívánt reagálni; azt ugyanakkor cáfolta, hogy a korábbi tagok közül ne jutottak volna elég munkához színművészek, s megemlítette Nádasi Erika, Fekete Györgyi, Venczel Valentin nevét. Az önkormányzati megállapodással kapcsolatban leszögezte: „olyan szerződést kötöttünk az önkormányzattal, hogy az általam megtervezett műsorterv és szereposztás érvényes. Tény viszont: ettől eltértek. Az okokat nem ismerem.”  

Schruff Milán a Csörgess meg! című előadásban

A Heves Megyei Önkormányzat állítja: az ügy nem rájuk tartozik. A műsorpolitika – megállapodás ide, vagy oda – „szigorúan a Gárdonyi Géza Színház belügye, és kizárólag az igazgató hatásköre” – tájékoztatták a Revizort. Csakhogy: „ha az a szerződés a változtatáshoz semmilyen kiskaput, vagy sajátos helyzetet nem határoz meg, akkor itt jogsértés történt. Ebben az esetben azok, akik már elvégeztek bizonyos munkákat, kártalanítási igénnyel léphetnek fel a bíróságon” – vázolta a helyzetet egy jogi szakember. Sietett hozzátenni: persze a kár nagysága, illetve a behajtásába fektetett energia egy elhúzódó eljáráskor koránt sincs egy súlycsoportban.

Ráadásul a már említett pénteki ülésen az önkormányzat eseti bizottsága megállapította: gazdasági visszaélések és más jogszabálysértések történtek a színházban 2010-ben. Csizmadia Tibor nem jelent meg az ülésen, de ott volt Gulyás István gazdasági igazgató, akitől azt kérdezték: „A színházi büfét bérlő gazdasági társaság több év alatt jelentős hátralékot halmozott fel a színházzal szemben, ennek ellenére a kft.-vel további megbízási szerződést kötöttek, s a színház fizetett is a cégnek. Mi a magyarázat erre?” De Gulyás Istvánnak erre is felelnie kellett: „Önnek az ellenőrzés időpontjában 2007. évről áthúzódó lakbér- és rezsidíj hátraléka állt, illetve áll fenn a színészházban. Mivel magyarázza ezt?” A Revizort az önkormányzat arról tájékoztatta, hogy a 2010-es évre vonatkozó ellenőrzés nyomán „szinte minden kérdés és az azokra adott válasz erősen felveti Csizmadia Tibor, volt színidirektor szakmai és egyéb felelősségét. Figyelemmel a feltárt visszásságokra, az eseti bizottság úgy döntött, hogy a közgyűlés pénzügyi és ellenőrzési bizottságának mindenképpen folytatnia kell az ügy vizsgálatát.”

Blaskó másképp rendezné az Olympiát 

Csizmadia Tibor vezetésével és elsősorban a most elszerződő vagy már korábban odébbállt színészek szereplésével létrejött produkciók miatt az elmúlt tíz évben az egri színház rendszeres résztvevője lett a Pécsi Országos Színházi Találkozónak; tavaly a Zsótér Sándor rendezte Maya (az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) és a Máté Gábor rendezte Csörgess meg! (az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) került be a programba. Korábban kapott pécsi meghívást mások mellett Márton László A nagyratörő című történelmi drámája (rendező: Csizmadia Tibor; az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.) vagy Martin McDonagh A párnaember című előadása (rendező: Dömötör András; az előadásról szóló kritikai szemlénket ld. itt – a szerk.).

Jelenet az Olympia című előadásból

Idén Csiky Gergely Prolik című előadásával szerepel a programban a színház (rendező: Máté Gábor), kérdés azonban, tényleg ott lesz-e a társulat a POSZT-on. Blaskó Balázs korábban ugyan kifogásolta a Prolik befejezését, most viszont örül a meghívásnak (ehhez március 3-án levette a műsorról – a szerk.) – noha személy szerint nagyobb lehetőséget lát a pécsi fesztivált követő és egy másfajta ízlést képviselő Kecskeméti Országos Zenés Színházi Találkozóban –, ugyanakkor megjegyezte: financiális szempontból is aggályos a főszereplő Mészáros Sára pótlása, hiszen a fesztivál ideje alatt már mindennapos várandós lesz, ezért új főszereplő után kell nézni. „Ez pedig a jelenlegi anyagi helyzetben komoly kihívás elé állítja a színházat, de a döntést a rendezővel, Máté Gáborral együtt hozom meg.” A spórolás a jelenlegi helyzetben amúgy is fontos Blaskó számára: egyenesen felelőtlennek tartja Csizmadia Tibort, aki rendezőként egy fürdő díszletébe helyezte Molnár Ferenc Olympia című darabjának történetét (az előadás díszlettervezője Cziegler Balázs, jelmeztervezője Füzér Anni – a szerk.), noha az egy szalonban is eljátszható. „Kecskeméten ment nemrég egy másik Molnár-darab, a Játék a kastélyban. Rendezői szándék és elvárás kérdése a játéktér kialakítása. A mostani súlyos anyagi helyzetben kölcsön kellett volna kérni azt a díszletet, és hozzá alakítani az egri színház méreteihez. A méregdrága jelmeztervek és kivitelezés helyett pedig a gazdag jelmeztárból kellett volna válogatni és átalakítani, ha valóban a színház érdekei a fontosak” – magyarázta Blaskó.   

 Mi lesz jövőre és mi nem?

A Gárdonyi Géza Színházban ősszel kerül színpadra Sütő András Káin és Ábel című darabja (ezt Blaskó Balázs rendezi), aztán Csiszár Imre Móricz Zsigmond Rokonokját, Radoslav Milenkovic pedig Magyar Elemér Keresd a nagypapát! munkacímű opuszát dirigálja. Beke Sándor – aki 1996 és 2001 között vezette a színházat – vagy egy Márai-, vagy egy Németh László-, esetleg egy Páskándi Géza-darabot állít színpadra. Új lesz a dramaturgia is: Éry-Kovács András és Balatoni Mónika lesz a két pillér, és jönnek új színészek is – őket az új rendezői kar áprilisban választja ki -, Barta Dóra helyett új vezetője lesz a tánctagozatnak, ám az ő nevét még nem árulta el nekünk Blaskó. „A mozgás arculatában változtatást kértem a tagozattól. A groteszk táncszínházi irányzatok helyett egy könnyebben érthető, követhető, klasszicizálóbb stílust szeretnék, a nagyszínpadon, bérletben mindenképp.”

Jelenet A velencei kalmár című előadásból

Eger a jövőben egyúttal megszűnik fesztiválszervező város lenni: se a nemzetközi monodráma, se a stúdiószínházi szemle nem lel otthonra a Gárdonyi Géza Színház falain belül, ahogy a továbbiakban a Quartet Színházi Szövetség nemzetközi fesztiváljában résztvevő külföldi színházak se szeretnék a kapcsolatot fenntartani Egerrel. Erről szóló levelükben azt írták a tagszínházak képviselői: „mivel felismertük, hogy a távolságok a mi színházi krédónk és az Ön színházra vonatkozó víziója között áthidalhatatlanok, mély sajnálattal megállapítjuk, hogy nem tehetünk mást, mint megköszönjük az Ön együttműködési szándékát.” Levelükben a szerzők megjegyzik: „Ami a közönséggel való kapcsolatot illeti, mi abban hiszünk, hogy a Quartet művészeti missziója nem a nagyérdemű közönség ízlésének a kielégítése, hanem az, Hamlet szellemében, hogy ellenálljunk a színházakat a piacosodás felé csábító kortárs kísértésnek, és ne fogadjuk el a színházi előadások piaci termékké való degradálását.”

Blaskó Balázs korábban többször is hangsúlyozta: célja a közönség szolgálata, ugyanis az egri nézőktől szerinte az elmúlt években eltávolodott a színház, emiatt a publikum is egyre inkább elfordult a társulattól. „Nehéz azzal az érveléssel vitatkozni, hogy a nézők elpártoltak volna a színháztól. Ez nem igaz, ez az állítás megalapozatlan. Persze voltak merészebb előadások, A selyemcipőről voltak, akik elmentek a szünetben. De miért az minősíti az előadást kizárólag, ami a nézőtéren történik?” – tette fel a kérdést az egyik tag. (A selyemcipő című előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.)

Zsótér Sándor, a persona non grata

A színház életében egyébként van már kézzel fogható változás is: a faliújságra most már bármilyen információt csak igazgatói engedéllyel lehet kirakni. Leszedték az összes kritikát – közöttük volt dicsérő és elmarasztaló is-, s már csak egyetlen egy van kinn. „Korábban is kellett Csizmadia aláírása, de azt rakott ki bárki, amit akart. Most egyetlen egy kritika olvasható itt, talán azért, mert jól lehúzzák benne Zsótér Sándort, és az általa rendezett A velencei kalmárt. Üzenetértékű gesztus volt ezt kirakni egy tavalyi csehországi vendégjáték után” – fogalmazott az egyik tag. Az említett írás olvasható magyarul is itt, a tartalmáról röviden csak annyit, hogy a cseh kolléga nincs nagy véleménnyel az előadásról, szerinte „a Kalmár egy szorgalmas diákok által színpadra állított produkció”, ezért szerinte óriási tévedés volt meghívni a fesztiválra. (Az előadásról szóló kritikánkat ld. itt – a szerk.)

„Nekünk a könnyebb, akik elszerződünk”

„Nem kívántam részt venni Blaskó Balázs színházában, tehát nem igaz, hogy ettől független a távozásom” – reagált az igazgató állítására a Kaposvárra távozó Vajda Milán, akivel az Olympia premierjének napján sikerült beszélnünk. A darabbeli Albertet alakító színművész elmondta: különösen rosszul estek neki az új igazgató nyilatkozatai, amellyel az elmúlt éveket minősítette, a meghirdetett 180 fokos fordulat irányával pedig végképp nem tud azonosulni. „A színháznak nem lehet csak könnyed darabokkal szórakoztatni, hanem másról is kell beszélnie. Arról, ami itt van körülöttünk, mert a szenny – éppúgy, mint a jó – a miénk. Ezt is meg kell ismernünk, csak a jóért nem érdemes színházat csinálni. Balázs sokszor negatív példaként hivatkozik A selyemcipőre, noha annak a darabnak a végkicsengése nagyon is pozitív. Ha azzal nem ért egyet, akkor mégis mit akar adni a nézőknek?” – tette fel a kérdést. Vajda Milán külön hangsúlyozta: nem kell azt hinni, hogy a maradók maradéktalanul egyetértenek Blaskó Balázzsal. „Sokan maradnak, akik nem tudnak elmenni a városból, de megvan a véleményük, csak nyilvánvaló okok miatt nem mondják el. Egerben nekem se házam, se lakásom, se feleségem, még csak kutyám sincs, így állok tovább. Csak emlékek kötnek ide, másoknak családjuk van. Nekünk könnyebb, akik elszerződünk.”