Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOSSZÚ ÉS LASSÚLÉPTŰ ÉVEK

Déry Tibor levelezése 1956–1960
2011. febr. 28.
A hatodik Déry-levelezéskötet örömteli fellapozása egyben gyász is. Búcsú a Déry Archívumot útra bocsátó irodalomtörténésztől, Botka Ferenctől, s minden bizonnyal búcsú a még mintegy tíz további gyűjteményre tervezett levélfolyamtól. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A január 31-én, nyolcvankettedik életévében elhunyt Botka Ferenc, aki a hatalmas anyag (összességében mintegy nyolcezer Déry-levél) feldolgozását – és az író hagyatékával kapcsolatos egyéb munkálatokat – végezve sem számolgatta az esztendőket. Tevékenykedett ereje szerint, nem csekély tempóban. Annyit jegyzett meg mosolyogva a sorozat indulásakor, 2006-ban tartott sajtótájékoztatón, hogy reméli, megéri a kilencvenet, mert fél évtizedenként öt kötettel számolva célba tudja juttatni vállalkozását.
derylevelezesjoBotka gyakorlatilag egymaga hívta életre az immár húsznál több kötetet magába foglaló Déry Archívumot, s ezen belül a levelezés kiadásán is egyedül dolgozott. Szakmai berkekből nincs tudomásunk arról, hogy bárkit is közelebbről beavatott volna a sajtó alá rendezésbe. Aki az elhunyt irodalomtörténész helyére kívánna állni, nem csupán a már megjelent korpusz másfélszeresével találja magát szemben, hanem folytatandó vagy elvetendő gyakorlatként Botka közreadási szisztémáját is örökli. Ő ugyanis a megszokott forráskiadásoknál személyesebb publikálási, kommentálási módot valósított meg. A levelek szövegét úgy ágyazta be az értelmezés, jegyzetelés bőséges apparátusába, hogy az anekdotikus-historikus kortörténet, helyenként személyes-vallomásos emberi, tudósi számvetés is legyen. E „regényesítő” eljárás előnyeiről és hátrányairól élőszóban és nyomtatásban is kifejtette véleményét az irodalmárok, filológusok, irodalmi muzeológusok céhe, de nyilvánvaló volt: Botkát legfeljebb a sok szempontból igen vonzó – és mindenképp az olvasmányosságot is célzó – elképzelése finomítására lehet rábírni, megváltoztatására azonban nem.
Ha a szükség úgy hozta, maga a sorozatszerkesztő-közreadó írta felül saját játékszabályait. Mint a még elkészült, II/C jelű hatodik kötetben, mely 1956 januárjától 1960. március 30-ig öleli fel a közlésre érdemesített leveleket. (1960. április 1-jén hirdették ki az Elnöki Tanács azon törvényerejű rendeletét, mely részleges politikai közkegyelmet gyakorolt, s amellyel egyidejűleg az 1956-os forradalom idején tanúsított közszereplése miatt hosszas börtönbüntetésre ítélt író, az akkor hatvanhatodik életévében járó Déry Tibor is kegyelemben részesülhetett.) 1957 áprilisához érve – Déryt ekkor már letartóztatták, levelet csak ritkán írhatott és kaphatott – Botka így fogalmaz: „ha eddigi gyakorlatunkat követve a feleség és az anya leveleire – a Három asszony és a Liebe Mamuskám! már kiadott köteteire – hivatkozva továbbra is csak utalókkal hívnánk fel a figyelmet, akkor végleg összetöppednének az 1957 és 1960 közötti évek. Ezért úgy döntöttünk, hogy április 20-ával kezdődően felfüggesztjük korábbi közlésrendünket, és az említett két kötet leveleit […] újraközöljük. […] (S tettünk további lazításokat is. A férjnek címzett levelek mellett a »szabadlábon élő« feleségnek címzetteket és válaszaikat is felvettük”. Tehát idáig két másik (nem a sorozatba iktatódó) kötettel kezünk ügyében kellett forgatnunk a Déry-levelezést; innentől nem.
Természetes, hogy mivel főleg a forradalom, illetve a letartóztatás előtti esztendő, majd a börtönévek leveleiről van szó, e korrespondálás fokozott magán- és közéleti érdekességgel bír. Például azért is, mert – mint a Szerelem című film kapcsán eléggé köztudott – Déry a börtönből hamis beszámolókat juttatott el idős édesanyjának (például egy kitalált mátrai filmforgatásról vagy külföldi kötelezettségről tudósítva), hogy megnyugtassa a fia korábban sűrű látogatásainak elmaradása miatt aggódó asszonyt. Az anya, Déry Károlyné hitelt adott a kegyes csalásnak. Egyik válasza mindennél beszédesebb: „Tibor drága. – Nincs az a csiga, mely lassabban mászhat, mint az órák, napok, hetek, melyek múltán remélhetem, hogy újra látlak. Ha viszont fokozni szeretnéd ennek az angyali viszontlátásnak mámoros örömét, hozzál egy pár citromot és a legújabb francia regényt. Ölellek gyengéden – Mama”. 
A személyesség szintjén még intenzívebbek a harmadik házasságát nemrég megkötött író és felesége, a kivételes szeretetről és áldozatkészségről tanúságot tevő Kunsági Mária (Böbe) akár legalkalmibb üzenetváltásai is. Az életmű szempontjából a fogságban keletkezett G. A. úr X.-ben című regényre vonatkoz(tathat)ó információk a legjelentékenyebbek. A személyiség teljesebb megismeréséhez pedig akár az egészségi állapot híradásai, a kedély lenyomatai, a jellem hangsúlyai is hozzájárulhatnak. (Az általában nem szolidaritásáról vagy bőkezűségéről nevezetes Déry – anyja halálát követően – féltőn és nagyvonalúan intézkedett a Mama segítőinek egzisztenciája érdekében, már amennyire korlátozottságában tehette.)
D
Déry Tibor

A leveleket ugyan lehet egyesével, címzettek és feladók szerint, éves vagy féléves bontásban stb. is olvasni, legszerencsésebb mégis a kötet egészét egyben áttekinteni, sőt: a Botka által II.-vel jelölt, 1945. április 8-cal induló három (A, B, C) gyűjteményt együttes mivoltában befogadni. Erre serkent a három tomusz itt, a II/C-ben található egységes mutatóinak sora is. Dőzsölhet az információéhes érdeklődő a tanulságosabbnál tanulságosabb levelekben (noha tagadhatatlan, hogy nem mindegyik az). Említsünk csupán egyet, amely Déry reményeiről és illúzióiról árulkodva Kádár Jánosnak íródott (1957. május 12-én), s amely nem jutott el a címzetthez, mivel „illetékes” kezek kivonták a forgalomból, meg is indokolva továbbításának negligálását. 

Botka kommentárjai az első laptól az utolsóig fenntartják az élénk figyelmet Déry levelekben tükröződő sorsa, munkássága iránt. (A könyv hatszáz oldalából egyharmadnyi a fényképeket, egyéb dokumentumokat, mutatókat sorakoztató Függelék.) Az óriási tárgyi tudás és a tudósi odaadás eredménye lenyűgöző (a feltételes mód: a biztos választ nem ismerő ok- és adatnyomozás gyakori vállalása miatt is), azonban távolról sem hibátlan. Az érvelő levezetések mérlegelése nem a recenzió, hanem tágasabb és megalapozottabb véleménycserét biztosító szakmai fórum feladata lehet. E helyütt kisebb hibákat teszünk szóvá, a kötet óvatos kezelése érdekében: Botka kalandozó jegyzetelése, néha csípős véleményezései ugyanis nagyon megnövelték a szükséges adatfelületet, s ezzel együtt a hibaforrásokat.
Nagy Lajos – úgymond „a baloldal egyik »nehéz« embere” – az Élet és Irodalom 1957-es indulásakor nem fogadhatta el a laptól (illetve a diktatorikus társadalmi rendszertől) „a békítő jobbot”, hiszen 1954 őszén elhunyt. Horváth Teri színművésznő nincs már az élők sorában 2009 márciusa óta. Viszont Botka mentalitásáról is tanúskodik, hogy az egyik – századik életévét idén betöltő – szereplő nevéhez ennyit kapcsol: „(1911–él!)”. Persze ennek nem kellett volna benne maradnia a Balassi Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum által jegyzett könyvben. Sajnos akadnak más elírások is. Tersánszky Józsi Jenőtől A tiroli kocsmáros (1958, könyvheti kiadvány) nem „vidám történet”, hanem kétkötetes, nagyszabású novella-összeállítás; Örkény Istvánnak F. Nagy Angéla nem az első, hanem a második felesége; Király Istvánné nem a Kreml falában nyugovóra helyezett Landler Jenő lánya volt; Szakács Miklós színészről az utóbbi évek sokkal több (terhelő) ismeretet felszínre hoztak – s ennek a levelezés összefüggésében is súlya lehet –, mint amit („utóbb a Vígszínház tagja”) Botka közöl (és a mutatóban Szakács nevének egyik utaló oldalszáma magára a mutatóra utal) stb.
A kötet utolsó levelében Örkény keresi a régi barátság felvételének útját-módját a „nagyon hosszú és lassúléptű évek” után. A nagyközönségnek lehet némi tudomása a két író kapcsolatának későbbi alakulásáról, egészen az Egy négykezes regény tanulságos történetéig. E nyitva hagyott szál – s még hány és hány szál, fejlemény, új ismereteket ígérő levél – is indokolná a pillanatnyilag nehezen remélhetőt: a Déry-levelezés kiadásának Botka Ferenc fáradhatatlanságához, ügyszeretetéhez méltó, netán tapintatosan módosított gyakorlatú folytatását.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek