Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ART OR BUSINESS

Víziók a jövőről – fiatal képzőművészek kiállítása / Collegium Hungaricum – Bécs, Budavári Hilton Dominikánus Kerengője – Budapest
2011. febr. 27.
Hisz Ön a fenntartható fejlődésben? Van víziója a jövőről? Mit tehet mindezért a művészet? A Siemens kezdeményezésére fiatal képzőművészek és vezető gazdasági szakemberek „párbeszédéből” született anyag maga is ezekre a kérdésekre keresi a választ. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

A Zukunfstvisionen (Visions of the Future) – Víziók a jövőről, vagy más fordításban Jövőképek című kiállítás annak a Kultúrfolyam elnevezésű programsorozatnak a kísérő rendezvénye, amellyel a bécsi Collegium Hungaricum – mint a hazánkat az EU soros elnökségének fél éves időszaka kapcsán kiemelten fókuszba helyező külföldi intézményeink egyike – a Duna-menti országok kulturális együttműködésére irányítja a figyelmet. A Siemens AG az Európai Unió legnagyobb elektronikai és elektrotechnikai cégeként gazdasági érdekei miatt, de földrajzi helyzeténél és szervezeti felépítésénél fogva is sokat tesz a régió egységesítéséért, alapvető gazdaságpolitikai irányelvei pedig a fenntartható fejlődés szellemében megőrzött értékek mellett tanúskodnak. Legalább is mind az energiatermelés, energiaelosztás, környezetmenedzsment, közlekedéstechnika, műszaki berendezés-ipar és egészségügy területén vezető szerepet játszó cég profilja, kommunikációs marketingje s ennek legfőbb láthatósági terepeként társadalmi tevékenységének sokféle szerepvállalása is ezt tükrözi. A Siemens a karitatív segítségnyújtáson és a közhasznú intézetek támogatásán túl a környezetvédelem és az innováció elkötelezettje, ezért a tudatos fogyasztói magatartás kialakítása céljából információs hírportált működtet (l. ide kattintva – a szerk.), ösztöndíjakkal és tárgyi eszközökkel támogatja a tudományfejlesztést, az oktatást és a kutatást, valamint a kultúrát.

Ferenc
"To collect 100% of the rain and use it." (Roger Kehl, Aegidius Schuster, Thomas Collins) – Szabó Ferenc Flórián festménye

Ez utóbbi kapcsán a következő olvasható a cég honlapján: „a művészet támogatása nem csak a vállalati imázs gazdagításának fontos eleme, hanem a közös programok és rendezvények által a munkatársak motivációjának is sikeres eszközei. A szponzoráció a társadalmi felelősségvállalás egyik elemeként a vállalat image kommunikációjának része, ugyanakkor az ügyfélkapcsolatok ápolásának színvonalas formáját is jelenti.” Innen nézve talán túlságosan kézenfekvőnek és kevésbé önzetlennek tűnik az a Jövőképek-projekt, amely egy 2009-es céges rendezvény, pontosabban nemzetközi leader-fórum keretében valósult meg, a képet azonban árnyalja, hogy a Siemens a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a MOME és az óbudai Képzőművészeti Szakközépiskola hallgatói körében hirdetett meg előzetesen egy pályázatot. A kiválasztott fiatal művészek a konferencián résztvevő régióbéli partnerek (illetve kisebb team-ek) egy-egy jövőkép-leírását kapták meg „brief”-ként, amelynek alapján megalkották saját jövő-vízióikat, egységes technikai feltételek mellett, 80×80 cm-es vászonra, olajfestékkel. Ám míg a munka lezárásaként kiadott igényes kivitelezésű kötet (The Future Book. Thinking about tomorrow’s world) leképezi a „párbeszéd” folyamatát – hiszen az olvasók (vagy a könyvet mintegy az emlékez/tet/és és a személyes motiváltság jeleként ajándékba megkapó partnerek) a festmény-reprók mellett nemcsak készítőik arcképét, de a leírások névvel és fényképpel dokumentált gazdáit is láthatják –, a mostani bécsi kiállításon a gondolatébresztőnek szánt mondatok ismeretlen nevekkel jelzett idézetként a festmények „címévé” léptek elő.

Ha azonban innen nézzük, akkor mindez nagyon is érdekes. Egyrészt abból a szempontból, hogy milyen jövőképet festenek, s milyen konkrétumokat asszociálnak a mára egyre „divatosabb” fenntartható fejlődés zászlaja alatt azok a gazdasági szakemberek, akik éppen ennek a gyakorlati megvalósításán dolgoznak. Másrészt, ha nem is tudjuk a festmények keletkezésének történetét és a hozzájuk tartozó mondatok eredetét – mint ahogyan a bécsi Collegium Hungaricum kiállításán erről semmilyen információt nem kapunk –, a leírások önkéntelenül aktiválják saját fogalmi rendszerünket, a témában való jártasságunkat, prekoncepcióinkat és esetleges jövőkép-vízióinkat. Harmadrészt viszonyítási pontjává lehetnek az alkotások értelmezésének.

Nagy Sándor alkotása -
"Bits and bytes build a bright future where it is green." (Eva Jendretzki, Joachim Jendretzky ) – Nagy Sándor alkotása

S hogy miről szólnak ezek a képleírások? Semmi olyanról, amit a kedves olvasó ne találna ki, vagy ne kezdene el kapásból maga is sorolni. Kreatív gazdaság, globalizmus, ökogazdaság, általános jólét, demokrácia, béke, kooperáció, kollaboráció, zöldmozgalom, energiahasznosítás, értékmegőrzés, tiszta energiaforrások, szélerőművek, e-autók, környezetvédelem, esélyegyenlőség, szociális integráció, multietnikus társadalom, digitális technika és fejlődés – mindezt a jövő generációiért. Ha akarom, eladható sztereotípiák, amelyek valóságtartalma mögé épp olyan kevéssé látunk bele, mint amilyen csekélynek tűnik bolygónk védelmében a kiskonyhánk termelte szelektív hulladékgyűjtés. Viszont, ha akarom, a jövő alakulását valóban befolyásoló tényezők. Hiszen, ami elképzelhető, az meg is valósítható – még ha az odavezető út a szkepticizmus köveivel van is kirakva. Ezért különösen érdekes, hogy az ezekből a hívószavakból összeállt feladványok milyen gondolatok megfogalmazására inspirálták a legifjabb képzőművész-generációt.

A bécsi kiállításon látható harminc festmény összességében pozitívabb világképet mutat, mint amely a kötetben elérhető dupla terjedelmű anyagból kiolvasható. A Jövőképek-kihívásra adott egyéni válaszok többféle megoldás mentén haladnak: 1. az alkotó kiragad a feladatleírásból egy-egy motívumot (Szunyoghy Viktória például a furcsán természetellenessé váló mezőt, amelynek kékes-zöld haragosságát egyre jobba felerősíti a fölötte lévő ózon-fehér „semmi”); 2. fogalomhoz reális életképet kapcsol (Csete Mónika felnőtt arcú gyereke egyszerre tart szélerőművet és szélforgót a kezében) vagy futurisztikus utópiát képzel el (Téglásy Lili szecessziós hatású arany háttere a jövőbeni Aranykort vetíti elénk, ahol az arc nélküli, hosszúkás fejű lények harmonikus ölelésében feloldódnak a fekete-fehér-szürke alapon berögződött kulturális különbségek); 3. fogalmat absztrahál (Vörös Sára a networkinget például úgy jeleníti meg, hogy a kék alapú tükör- vagy jégfelszínt megbontó komplementer-háló, a narancsszínű és sejtformájú neuron-csipke, egyaránt lehet a felületet alulról összetartó vagy felülről kikezdő erő), illetve fogalmat fordít át képérzéki élménnyé (Szabó Ferenc Flórián városi egéből olyan vad ecsetvonásokkal zúdul alá az eső, hogy nem kérdés, minden cseppje visszajut oda); 4. az „előírt” jövőkép ellentétét festi meg (Kovács Dávidnál a green city helyett szmog-szürke alapon fehér pontozású koncentrikus körök inkább a nagyvárosok zsúfoltságát rajzolják meg, semmint a kiegyensúlyozott boldog együttélést).

zukunft dn
"Smiling faces in a sustainable world. IT has enabled it with answers to the challenging environmental questions and by enabling individuals to make life more comfortable." (Jakob Heigl, Jill Lee, Klaus Hahnenfeld) – Orosz Richard alkotása (A képek forrása: Siemens)

5. Az alkotó a leírástól függetlenül a saját vízióját festi meg (Ihász Veronika képének annyi köze van a tanácskozó üzletfelekhez, mintha a kép előterében látható üvegajtó együttesen óvna bennünket velük együtt az ajtón kívül sejthető globális forróságtól); 6. a témához való ironikus viszonyt komplex gondolati meta-keretben fogalmazza meg (mint például Garamvölgyi Gábor „alternatív zöld energia alapú jövője”, amelyben, mint egy szimulákrumszerű irodaházban, ugyanannak az üres szobának a képe sokszorozódik, ahol a dolgozók fáziskéséssel, de ugyanazt a zöld csíkot festik a falukra); 7. festészeti utalásokkal újabb kontextust hoz játékba (ilyen Orosz Richard Keith Haring stílusában az azték maszkok ábrázolását és az internacionális képi ábrákat egyaránt felidéző adok-kapok graffiti emberkéje, kezében gyújtóbombával, Balogh Péter zöld fotelje a kontúrtalan kékség közepén, amelyről mintha Francis Bacon pápája kelt volna fel éppen, vagy Kincses Márk Dalí égő zsiráfjainak futurisztikus tájba vetettségét és magányosságát felidéző képe a szociális integráció témájára).

Víziók a jövőről képei akár pozitív, akár szkeptikus végkicsengésűek, a feltűnő sokféleségen és színességen túlmenően egy dologban megegyeznek: kiinduló pontjuk a jelen. S így ugyanúgy a jövő zálogai, mint környezetünk sorsa a gazdasági szakemberek és a politika kezében. Bár a kultúra területén belül kevésbé megfogható a fenntartható fejlődés fogalma, reményeink szerint a Siemens művészetpároló vállalkozását a jövő hosszú távon is igazolja. A Jövőképek-projekt kapcsán gyűjteménybe került festmények (eszmei) értékét ugyanis a fiatal alkotók kiteljesítésre váró művészi életpályája, a majdani siker és piaci rang válthatja (fizikai) valóra. Kívánjuk, hogy úgy legyen.

A kiállítás Bécsben 2011. április 8-ig tekinthető meg, Budapesten 2011. július 31-ig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek