Amíg a budapesti színházak a tervek szerint idén átlag egy tizeddel kapnak kevesebb pénzt a fenntartójuktól a tavalyi évhez képest, addig két társulat, a József Attila Színház illetve a volt Mikroszkóp Színpad már 44, valamint 30 százalékos támogatáscsökkentéssel számolhat – derült ki egy, a fővárosi önkormányzat költségvetési koncepcióján alapuló grafikonból, amely előbb az index.hu-n, majd a nol.hu-n is megjelent (http://nol.hu/kep/524171). A két legérzékenyebben érintett intézmény esetében mégsem elsősorban a pénzről van szó: az önkormányzat mindkét esetben kinyilvánította azon szándékát, miszerint az őszi évadot már nem a jelenlegi struktúra alapján képzeli el, és valószínű az is, hogy ennél nagyobb támogatást a közeljövőben aligha juttat az (utód) intézményeknek. Ezek után kérdés, vajon mi történik a két helyszínen? A Thália Színházhoz hasonló befogadószínházzá alakulnak? Esetleg kultúrházzá lesz a Váci út 63. szám alatti teátrum? Egyelőre nem világos, melyik változat lesz a befutó – egy ideig a kultúramentes beruházás lehetősége is megcsillant –, de a pesszimista változat ősztől kettővel kevesebb színházzal számol a fővárosban. A város vezetése azonban garantálja: nem csuknak be egy színházat se, sőt, még egy jelentős összegű pályázati alapot is létrehoznának részükre. Azt ugyanakkor elismerték: az elvonás mértékének köze van az előző év(ek) kifogásolható működtetéséhez.     

Motiváló előzmények

Méhes László

A József Attila Színházban Méhes László – a fővárosi közgyűlés által tavasszal megválasztott új – igazgató először november 23-án állt ki a nyilvánosság elé azzal, hogy a nyári átadás-átvétel során súlyos gazdasági hiányokat lelt fel a korábbi vezetés működésében, és ennek következtében a csőd szélére került a jelenlegi nevét 1955-ben felvevő, eredetileg pártbizottsági háznak épült intézmény. Ekkor azt mondta: júliusban bruttó 270 millió forintos tartozást mutatott ki az új könyvvizsgáló, aki arról is tájékoztatta Méhest, valamint az új gazdasági igazgatót, Venczel Sándort, hogy a színház június végéig elköltötte éves támogatásának háromnegyedét. A korábbi évek alatt a „színház rendszeresen többet költött annál, mint amennyi bevétele volt, és emiatt adó- és rezsitartozásokat halmozott fel” – így summázott Méhes a Revizornak. Nyáron a csőd elkerülése érdekében a Méhes-Venczel páros számos intézkedést vezetett be, néhány hónap alatt az „adósságot 60 százalékkal csökkentettük, a házfenntartás költségeit 20 százalékkal mérsékeltük, miközben 30 százalékkal növeltük a bevételt és a nézőszámot is. Piaci szponzorral állapodtunk meg, a hitelezőinkkel részletfizetésben egyeztünk meg, növeltük az előadásszámot, beszállítói szerződéseket bontottunk fel, és volt, hogy fizetéseket csökkentettünk”.

Léner prémiuma

Léner Péter

Amikor Léner Péter felelősségét felvetettük – aki Méhest megelőzően húsz éven igazgatta az angyalföldi színházat – a színész-direktor így reagált: „ezt nem az én tisztem megállapítani.” (A korábbi gazdasági igazgató még nyáron betegállományba vonult, anélkül, hogy az átadás-átvételt szabályosan lebonyolította volna.) Ősszel az igazgató a Vám- és Pénzügyőrséghez (VPOP) fordult, amely azonban egyelőre nem továbbította az ügyet az ügyészségnek. A Városháza egyelőre kivár: amennyiben „az önkormányzat kompetenciájába tartozó intézkedést igénylő jogsértés, visszaélés történt, a szükséges bejelentést megtesszük” – tájékoztatott Csomós Miklós, kultúráért felelős főpolgármester-helyettes. A VPOP jogutódjánál, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál nem folytatnak nyomozást a színházzal kapcsolatban, eljárást csak akkor indítanak, ha gyanítható a számvitel vagy az adózás rendjének megsértése. A színháztól úgy értesültünk, hogy a „vizsgálat elindításáról még nem döntött a VPOP”, ha azonban hűtlen kezelés lenne a gyanú, az már a rendőrségi kompetenciába tartozna. Több mint fél évvel a szabálytalanság felfedezése után hivatalos változat még nincs arról, hogy egész pontosan mi történt a teátrum gazdálkodásában.

A kialakult helyzetben épp ezért meglehetősen pikáns hír volt, hogy a színház a történtek ellenére jelentős prémiumot fizetett volna ki Lénernek, aki egyébként a nyilvánosság elé egyszer sem állt ki. Ezt azonban Méhes határozottan cáfolta. „Elődöm prémiumáról a Fővárosi Közgyűlés hozott határozatot augusztusban egyhangú döntéssel. Egyébként jóval kevesebb, mint tízmillióról van szó, de ez nem is lényeges, mert a döntés ellenére ezt a pénzt én nem fizettem ki neki, a színházunk egyszerűen nincs ilyen helyzetben. Ettől persze a döntés érvényben van, csak a Közgyűlés módosíthatja.” (A fővárosban „szokásos” igazgatói prémium az éves fizetés összege.)

„Nem igaz, hogy egyhangú döntés született a prémiumról. Vita után az MSZP és az akkor még létező SZDSZ-frakció szavazataival fogadták el a határozatokat” – reagált a felvetésre Csomós, aki hozzáteszi: a kifizetésről szóló augusztusi döntést vissza kívánják vonni.

Első változat: pályázat nélkül, más módon

Az idei költségvetési támogatás biztosítja a színházi szezon befejezését, ám augusztus hónaptól már új konstrukcióban kívánja a fővárosi önkormányzat József Attila Színházat működtetni – írásban először erről tájékoztatott Csomós Miklós január 20-án, hangsúlyozva, hogy „az elképzelés mögött semmilyen politikai szándék nincs. Budapest előző vezetéstől örökölt gazdasági helyzete és a színház előző menedzsmentje által előidézett állapot miatt került sor erre a döntésre”, és a felelőtlenül folytatott gazdálkodás miatt – tette hozzá – nem akarják a terheket más intézményekre áthárítani.

Méhes mégis igazságtalannak érzi a „büntetést”. Azért „tőlünk vonják el a legtöbb pénzt, mert a színház előző vezetése rosszul gazdálkodott. Ez számomra nem logikus magyarázat. A hírek szerint például számos fővárosi közműcég szintén rosszul gazdálkodott, némelyik a színházénál jóval több tartozást halmozott fel. Nem hallottunk arról, hogy ezeknek a cégeknek az önkormányzat megfelezné a költségvetését. A Főváros a közműcégek élén történő vezetőváltással reagált, de nem kívánta elbocsátani a dolgozókat és másként hasznosítani a cégek székházát” – érvelt.

A városházi tervekről másfél hete csak feltételes módban, több lehetőséget lebegtetve nyilatkozott Csomós. Ezek szerint a Főváros „megtartva a színházi funkciót és annak bizonyos szintű teljesítését feltételként meghatározva lehet, hogy pályázatot ír ki a színház épületére”, de „elképzelhető az is, hogy pályázati kiírás nélkül, más módon működtetjük tovább a színházat”, a zárszó pedig kifejezetten nyitott annak irányában, hogy a Váci út 63. szám alatt nem feltétlenül, de legalábbis nem csak színház fog működni: „remélem, hogy sikerül megoldást találnunk a jelenlegi helyzetre anélkül, hogy a hely megszűnne kulturális intézményként működni.”

Az új konstrukció ideális formájának megtalálása azonban nem is olyan egyszerű feladat: két játszóhely is van a színházon belül, az előcsarnok, az öltözők és a nézőtér is felújításra szorulnak (erről amúgy látványtervek is készültek már), technikai téren is jócskán lehetne mibe invesztálni, a hang- és a hőszigetelés pedig finoman szólva nem tökéletes. „A színház műszakilag teljesen elavult, az ott uralkodó körülmények méltatlanok arra, hogy jelenlegi szerepkörét betöltse. Rengeteg pénz kellene az átfogó korszerűsítésre” – fogalmazott lapunknak egy, az épületet jól ismerő szakértő. Magyarán: a „családot” leszámítva közel sem biztos, hogy az Árpád hídnál található Család színháza egy másik közönségnek ugyanilyen vonzó lenne, és éppúgy elfogynának a jegyek, mint most. A közleményben foglaltak kapcsán joggal vetődhetett fel a kérdés, vajon nincsenek-e egészen más tervei a Váci út 63. szám mögött húzódó igencsak értékes, és egyéb célokra is jól hasznosítható ingatlanterülettel a Fővárosnak, hiszen a kerületi szabályozás nem korlátozná, hogy azon a telken más jellegű beruházás, például irodaház, szálloda, vendéglátóegység valósuljon meg. Erről a Főváros hivatott dönteni, ám ha azon a telken bármilyen változás lesz – elvileg még a telekfelezés is szóba jöhet –, azt a ház lakóinak is el kell fogadniuk. Ez megnehezítheti az esetleges átalakítást (több mint hatvan lakásról beszélünk), az viszont már a kultúrházzá alakulás esélyeit csökkenti, hogy kerületi beruházásként Újlipótváros szélén jelenleg is épül a Radnóti Miklós Művelődési Központ, a külső részen pedig ott áll a József Attila Művelődési Központ.

Méhes biztató találkozása a főpolgármesterrel

Méhes hetek óta állítja: állami támogatás nélkül – újabb megszorító lépésekkel – is képes működtetni a színházat megemelt előadásszám, a színházi törvény által biztosított adókedvezmény illetve magánszponzorok segítségével. Talán ez is szóba került a Tarlós Istvánnal folytatott múlt csütörtöki (január 27.) megbeszélésén, mert még aznap este egy, a korábban vázoltnál jóval optimistább jövőképet olvashattunk ki a színház közleményéből, és egyebek mellett azt is, mintha az önkormányzat időközben elvetette volna a kultúramentes működtetés lehetőségét. „A csaknem egyórás tárgyaláson a főpolgármester bejelentette, hogy a Főváros vezetése nem tervezi a színház bezárását. Méhes László az elhangzottakat értékelve úgy látja: komoly remény van arra, hogy a József Attila Színház a jövőben is ugyanilyen magas színvonalon működhet tovább.” A Főváros részéről ugyanakkor az még nem dőlt el, hogy ha színház működik továbbra is a helyszínen, akkor az a jelenlegi vezetéssel és társulattal valósul-e meg, vagy sem. A megbeszélésről bővebb tájékoztatást a hét elejére ígért a színház.

A Mikroszkóp két arca

Verebes István

Bizonytalan a sorsa a volt Mikroszkóp Színpad, jelenleg Kabaré 24 néven működő színház további működtetésének is. A fővárosi önkormányzat 2011-re a korábbihoz képest 30 százalékkal – csaknem 40 millió forinttal – csökkenti a támogatást, ez a József Attila Színházat érintő 44 százalékos elvonás után arányaiban a második legjelentősebb. Pedig az időközben lemondott, és az igazgatói feladatokat most már csak nyárig ellátó Verebes István múlt télen még plusztámogatást kért az önkormányzattól. „Verebesnek az extra dotáció volt a folytatáshoz kötött feltétele. Ez a támogatás kellett volna ahhoz, hogy megvalósíthassa azokat az elképzeléseit, amellyel a Mikroszkóp általa elképzelt arculatváltása valóban megtörtént volna. Aztán a Csomós Miklóssal történt decemberi beszélgetés során kiderült, hogy a fővárosnak nem áll módjában a kérést teljesíteni, így a jelenlegi igazgató korábbi elhatározásához tartva magát bejelentette lemondását” – beszél az előzményekről Szabó Attila gazdasági igazgató. A lemondás után a főpolgármester-helyettes egy január 1-je és július 31-e közti időszakra vonatkozó üzleti tervet kért a vezetőktől, ezt az illetékesek időközben el is készítették. Ennek értelmében a korábban tervezettnél szűkebb keretből kell gazdálkodni, lesz bércsökkentés és más spóroló lépés is, de bemutató elvileg nem marad el.

A Fővárosi Önkormányzat a Mikroszkópra hasznosítási pályázatot ír ki, mely a színházi funkció megtartását és az előadó-művészeti törvényből fakadó regisztrációs rendszer feltételeinek teljesítését is tartalmazza – mondta el lapunknak a főpolgármester-helyettes. Ezek alapján valószínű, hogy a Nagymező utca 22-24. alatt továbbra is színház működik majd (nem feltétlenül kabaré), és más forrásból úgy tudjuk, hogy nem szabják meg a kötelező előadásszámot; és nem hagyományos értelemben vett igazgatót keresnek, inkább üzemeltetőt, aki majd üzleti alapokra helyezheti a működtetést. A következő évadot már a tavaszi pályázaton nyertes vezető tervezheti meg, aki bizonyára újabb névváltoztatást kezdeményez majd, főleg ha nem a helyszín kabaré-hagyományaira szeretne építeni. Kérdés azonban, miképp lehet ezt az akadályt megugrani.   

„Tapasztalható volt egyes produkciók esetében a látogatottság visszaesése, de ez egy profilváltást végrehajtó színház esetében teljesen természetes, tehát nem ez volt Verebes lemondásának oka. Karinthyt és Szép Ernőt mutattunk be ősszel, ez gyökeres eltérés a Sas-kabaré világához képest. Egyes vélemények szerint Verebes talán nem kellő súllyal számolt azzal, hogy az a két világ, akik eddig jártak ide, illetve akiket be akart csábítani, mennyire él meg egymás mellett. Az derült ki sajnos, hogy nemigen.” A gazdasági igazgató egyelőre nem tudott pontos jegyeladási adatokkal szolgálni, ugyanis jelenleg is tart az összesítés, de a Karinthy Frigyes írásai alapján született Minden ugyanúgy van című, ősszel bemutatott darabot időközben levették a repertoárról. Nyáron minden esetre valami véget ér Szabó Attila szerint: „jelenleg harminc alkalmazott munkatársunk és több mint tíz társulati tagnak számító színészünk van, nekik a váltás komoly problémákat jelenthet. Többen közülük évtizedek óta vannak itt. Ők emlékezhetnek arra, amikor sorban állás volt a Mikroszkóp pénztáránál, és a Hofi-előadásokra hónapokra előre kellett előjegyeztetni. Ez a történet, úgy tűnik, nyáron végleg lezárul”.

Új forrás: több százmillió forintos pályázati támogatás

Az elvonásokon túl egy eddig nem létező forráshoz is juthatnak a fővárosi színházak – erről azután értesültünk, hogy péntek délután Csomós Miklós egyeztetett a budapesti teátrumok vezetőivel. Ennek értelmében az önkormányzat egy közel 500 millió forintos alapot különítene el, amelyből pályázat útján lehetne támogatást kapni – például felújításra. „Nincs még pontosan kidolgozva a konstrukció, a színházvezetők most véleményezhetik a tervet. Március végére készülhet el a végső változat” – fogalmazott forrásunk. Úgy tudjuk, a tájékoztató beszélgetésen nem hangoztak el konkrét számok az elvonás nagyságáról – így továbbra is csak a becsült adatokból lehet kiindulni, és nem világos, hogy ez az összeg csak az elvonásból jönne össze –, ugyanakkor felvetődött annak lehetősége, hogy a budapesti színházakat egy újfajta felosztás szerint kategorizálják: így külön kerülnének besorolásra a kereskedelmi, a nagyobb illetve a kisebb nézőterű színházak. Úgy tudjuk, mindez hatással lehet a későbbi elosztási arányokra, ami akár a támogatási rendszer átalakítását is jelentheti Budapesten.