Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KERESSÜNK A NŐN

Edward Clug: Radio and Juliet; DanzAbierta: MalSon / Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó 2010
2010. okt. 7.
A IV. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó két, üdítően progresszív előadása volt a szlovén Balett Maribor és a kubai DanzAbierta produkciója. Mediterrán melankolikus- és latin radikális balett egy este alatt. Kortárs táncban lubickolás. SISSO ÍRÁSA.

Edward Clug
Edward Clug

Balett ritkán néz ki ilyen jól a nagyszínpadon, mint Edward Clug Radio and Juliet című előadása. A román alkotó Shakespeare-parafrázisát szlovén balettművészek, a Maribori Nemzeti Színház Balettegyüttesének táncosai adták elő, nem a Prokofjev műre, hanem vélhetően az alkotó kedvenc zenekara, a brit Radiohead zenéjére. Bár a muzsika olyan pontosan volt szerkesztve a mozdulatfutamokhoz, mintha direkt erre a verzióra írta volna az angol alternatív rock banda, mégis éreztem zavaró elcsúszásokat a darab menetében, mégpedig rendre Tom York hangjának felcsendülésekor. Az abingdoni meteopata banda zenéjében mindig szerettem az elidegenedésnek és a magánynak azt a fokozását, amely valamiféle agresszív őrületbe kergeti végül az egyént, és mindez passzol is Clug minimalistának látszó, ám végtelenül vad balettjéhez, de az időnként felvonyító szöveg nekem most bezavart. Nyugodtan ki lehetett volna szedni ezeket a hangsávokat, mert Janja Glogovac haldokló romantikát sugárzó, mesterien vágott filmrészletei mellett túl sok információ volt a kevés szöveg is.

Mégis annyira izgalmas olvasatait véltem felfedezni a 2006 óta világutazó és amúgy is közkedvelt produkciónak, hogy újra és újra sikeresen felülemelkedtem az információs óverdózison. A fő szál a klasszikus mű modern, feminista elterelése, amelynek során a férfivilág és a nő magányosságának feszültsége kerül előtérbe. A mozdulatok és a zene összjátéka is ezt támogatja leginkább. Kegyetlen, de arra megy ki a játék a nagy férfikeresésben, hogy rá kell jönnünk, körülbelül hatszor, hogy Romeo bizony halott, illetve létezik belőle öt lebutított, úgy is lehetne mondani, egy pont nullás verzió Tijuana Križman, Matjaž Marin, Gaj Žmavc, Demetrius King és a táncos-koreográfus Edward Clug személyében, akiket lehet csodálni, de sem a szerelemhez, sem a kapcsolatokhoz nincs semmiféle viszonyuk. Öt nárcisz hajladozik kegyetlenül az élet viharában és önkeresése extázisában, kutatják a pozíciót, a hatalom lehetőségét, egy percre sem nyugszanak, miközben elmegy mellettük az élet egy nő képében is.

Radio and Juliet
Radio and Juliet

A központi figura Júlia, azaz Tiberiu Marta, a klasszikusra emlékeztető, ám decens balerinának öltözött szerelmes nő, akinek a törékenysége és elveszettsége kiemelődik a körülötte zajló gépies és agresszív világból. És persze ő tűnik feleslegesnek ebben a közegben, övé a dicső magány végül, a szemlélődés teljes spektruma. Mozdulatai nem lesznek zaklatottak, csak néha olyan passzív, mint a klasszikus balett fogságában vergődő madár. Ily módon a tánctechnikák szempontjából is szembeállítódik a hagyományos és a modern. A háttérben vetített fekete-fehér, olasz művészfilmekre emlékeztető videók hangulata egészen szívszorító. A zárókép a darab elejét ismétli: egy szobát látunk, immár ember nélkül, egy bérház folyosóját, egy kaput. A világítás tompa, csak egy-egy éles fényfolyosó visít fel közben, meg Tom York, a negatív Romeo.

A déli melankóliából Latin-Amerika konstans forradalmába kerültünk a DanzAbierta MalSon című, jó nagy lélegzetű táncművének köszönhetően. Susana Pous spanyol koreográfus és a kubai kortárs táncosok munkája az érzelmek és az értelem lázadása, az individuális mozdulatok győzelme a kötelező latinos sztereotípiák felett. A karibi szigetország táncosai Maylin Castillo Laffita, Yaima Cruz del Rosario, Saryelis Silva Torres, Abel Berenguer és Yoanki Matos Gonzalez egy nosztalgiával teli, ugyanakkor modern világot vittek színre, magas színvonalon és magas sarkakon. Egészen elképesztő teljesítmény az, hogy a balerinák magasított cipőben ugrálnak végig jó két órát! Az 1988-ban alapított patinás társulat fiatal tagjai szintén egy szerelmes történet köré szőtték produkciójukat. A modern kubai Romeo és Júlia keserédes, feszültségekkel teli, kegyetlen románcának ablakán keresztül mutatták meg a társadalmi kollektíva állapotait is.

DanzAbierta
MalSon. Fotó: Antoine Temple (A képek forrása: Pécsi Tánctalálkozó)

A kubai kortárs művészet számára kikerülhetetlen a szabadságfokok ábrázolása, és ebben a darabban az élet egészét, illetve a hazaszeretetet a szerelemhez hasonlítva számos szélsőségen átvezették a nézőt. A romantikus részeket diszharmóniák váltották: amikor a szamba (són) lépések „elrontódtak”, és repetitív, gépies mozdulatokba mentek át, olyankor a tánczene is mintha egy rossz, régi lemezről szólt volna, amelynek a barázdái elkarcolódtak. A már majdnem dallamosból végül rendre kaotikus, kemény zene lett. A ritmusok és a gesztusok állandó fluiditása olyan lehetőséget biztosított a játékra, amelyben a tánc darabjaira eshetett és újra összeállhatott, egyre beljebb engedve a nézőt a történet mélyebb rétegeibe. Equis Alfonso Valdés zenei szerkesztése és videografikái újabb és újabb képzeletbeli háttereket teremtettek az emberi viszonyok megértéséhez. A sötét, sivatagi road-movie hangulattól az éjszakai, nyüzsgő Havannáig, a liftben rekedt fiatalok drámai szabaduló számától a folyamatosan görgetett kövön való artista ügyességgel előadott produkciókig, meglehetősen széles volt a vászon és a választék.

Az absztraktból és az expresszívből lassan és biztosan kerekedett ki a stílus, a kifejezésmód, a DanzAbierta karaktere. A nő szerepe ebben az előadásban is kiemelkedett, talán a tűsarkak miatt. Gyerekbetegségekről szó sem volt, maximum a befogadói koncentráció és képzelet hiánya miatt lehetett néha olyan érzésünk, hogy ez a világ idegen. Pedig költészet volt ez, Kuba és táncosainak modern táncköltészete, amelytől semmilyen rendszer nem foszthatja meg őket. Az előadások utáni éjszakai beszélgetésen pedig gyűjtötték magukba Pécs hangulatát, és az derült ki, hogy optimistán, sőt hedonistán látják a jövőnket. Megtörténhet velünk is, valaha.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Faluhelyi Krisztián: Az élet testi megélésétől a kiüresedő mozdulatokig 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek