A főcím előtti pár perces etűdben mintha a film esszenciáját nyújtaná át az elsőfilmes rendezőnő, Shirin Neshat. A nyitó képet a hatalmas fehér házfal és a kék égbolt kettőse tagolja, melybe szinte belóg a feketeruhás nő alakja. E furcsa kompozíció bizonytalanságot, a rend megdőlését vizualizálja. Az erős képet akusztikusan hangolja tovább a film alkotója: csak a müezzin imára hívó énekét és a tüntetők morajlását halljuk. Ebből a zárt, ám széteső világból szökik meg a nő. Fekete csadorja az utca kövére zuhan, míg ő egy titkos kertbe repül.
Munis (Shabnam Toloui) közel harminc évesen még mindig bátyja házában, vagy inkább börtönében él. A rádió az egyetlen tárgy, amely ablakot nyit neki a világra. Szinte megigézve hallgatja a híradásokat, melyek az erőszakos politikai átrendeződést közvetítik. A történet ugyanis 1953-ban játszódik, amikor Irán baloldali miniszterelnökét, Mohammed Mosszadeket a brit és az amerikai titkosügynökség az Ajax-hadművelet néven elhíresült puccsban eltávolította a hatalomból, hogy a diktatórikus Pahlavi sahot ültesse a helyébe. A hadműveletnek politikai és gazdasági vonatkozásai is voltak: egyrészt a kommunizmus felszámolása, másrészt a kőolajkészlet megszerzése volt a puccs tétje.
A történelem előterében hétköznapi és misztikus események keverednek. A ház tetejéről magát kivető Munis testét a báty a ház kertjében ássa el. Munis barátnője Faezeh (Pegah Ferydoni), aki egyben szerelmes Munis bátyjába, éppen szerelmi varázslásra készül a kertben, amikor megszólítja őt a halott lány. A csodálatos módon feltámadó Munis megszabadulva a földi kötöttségektől végre csatlakozhat a tüntetőkhöz, így már részese és szemtanúja is lehet a történelemnek.
Zavaros időkben a nők mindig kiszolgáltatottak. Hiába a fekete csador, a hatalmi viszályok fellazítják az erkölcsöt, a morált is. Faezeh nem kérdőjelezi meg a férfiak uralta világot, egészen addig, amíg meg nem becstelenítik: a vallás által előírt csador viselete sem tudja megvédeni az éhes férfiaktól. A hite ellen elkövetett árulás ébreszti rá a muszlim világ nőellenességére, és kelti fel az érdeklődését a saját teste iránt. Azonban megbecstelenítve már nem mehet haza, ezért aztán Munis egy Teheránon kívüli kertbe kíséri el.
 Jelenet a filmből |
Ugyanebbe a kertbe menekül Zarin, a csontsoványra lefogyott prostituált (Tóth Orsolya) is. Zarin ugyancsak furcsa alakja a történetnek. Az ő esetében nemcsak a csador szünteti meg a testét, hanem önmaga is. A munkájától, a kiszolgáltatottságtól megcsömörlő lány először egy női fürdőben sikálja véresre a szinte csont és bőr testét. A megtisztulás után a Paradicsom, a mennyország színébe, kék lepelbe burkolózva menekül a városban. Azonban nem találja a helyét sem a nők között, mert túl hangosak, sem a férfiak között, mert bár a férfiak megnyugtatóan némán imádkoznak, az imaszőnyegről felemelkedő férfitekintetek ismét menekülésre késztetik. Így kénytelen elhagyni Teheránt, s hamarosan egy megnyugtató kertben találja magát.
A nők azonban nem csak a házasság előtt vagy a házasságon kívül vannak kiszolgáltatva a férfiaknak, hanem a házasságban is. Fakhri (Arita Shahrzad) elegáns, művelt, magas társadalmi osztályból származó nő, akinek tábornok férje az idő múlásával és egyben egy új, fiatalabb feleség lehetőségével terrorizálja. A lelki megaláztatás elől egy Teheránon kívüli villába menekül, melynek kertjében talált védelmet Zarin és Faezeh is. Fakhriban fiatalkori szerelmének feltűnése felébreszti a művészetek iránti fogékonyságát és a reményt az egykori szerelem beteljesülésére. Hatalmas partit szervez, ahová a férfi fiatal mennyasszonyával érkezik. Ebben a filmben a férfiak nem nyújthatnak menekülést.
Mind a négy nő egy kertben talál menedéket. Munis a saját kertjükben szabadul meg a földi lét kötöttségeitől, így ő az egyetlen, aki nem lép be Fakhri csodálatos kertjébe. (Talán, mert ő már ott van.) Abba a kertbe, amely mindig olyan arcát mutatja, amilyen az adott nő lelke. A muzulmán házak zárt kertje, mely vízzel, gyümölcsfákkal, illatos virágokkal díszített, valójában a Paradicsom jelképe. A férfiak világa e nők számára maga a földi pokol, ebből szabadulnak a film főhősei egy zárt, de valódi biztonságot adó kertbe.
 A képek forrása: PORT.hu |
A Nők férfiak nélkül bonyolult és többszörösen rétegzett film. A történelem, a politika, a vallás, a misztikum és a nyugati világból is ismerős mindennapos csalódások egyszerre jelennek meg benne. Fölfoghatjuk akár négy szerelmi történetként is, melyeket éppen a szeretet hiánya köt össze. Ritkán látni ennyi szeretettel készült filmet, amely ennyire pontosan szól a szeretetlenségről.
Tavaly a Titanic Filmfesztiválon szintén női sorsokat komponált mozgóképre egy iráni női rendező. Manijeh Hekmat filmjének címe egyszerűen Három asszony. Azonban míg ő egy háromgenerációs család történetéből szőtt perzsaszőnyeget, mely a maga fizikai valóságában is megjelent a filmben, addig Shirin Neshat filmje csak a sűrű csomózás és a motívumgazdagság által áttételesen jeleníti meg azt. Neshat szűkszavú, erős képekkel operáló művet készített, melynek részletgazdagsága újból és újból a moziba csalja nézőjét.