Aggódni azért még nem kell, bár kicsit több autó áll az út szélén Nagyharsányban, a fesztiválközpont előtt, mint tavaly, de még mindig akkor és ott teszi le a fesztivállátogató magát, ahol akarja, nincsen se parkolási-, se járdahasználati díj. Megkönnyebbüléssel konstatáltuk érkezéskor, hogy az Ördögkatlan – így a harmadik születésnapján is – hamisítatlan kikapcsolódás lehet, változatlan „márkanevekkel” és ikonokkal. Gyorsan elrohantunk hát Palkonyára, hogy felelevenítsük Nóra néni portáján a tavalyi ízeket, a linzert, a bodzaszörpöt, a pestót, és megállapítsuk, hogy nem emelte az árakat. (Mint ahogyan Beremenden a Charlie és a csokigyár díszletére emlékeztető, a térség összes dombjáról látható cementgyár, a református lelkészi hivatal neonkehely-reklámja, amelyet tavaly kocsmafeliratnak néztünk, meg az előkelő munkásszálló fíling sem változott.)
 Quimby. Balra: Kiss Tibor |
A fesztiválnyitón a nagyharsányi focipályán persze többen voltak, mint ahogyan a megnyitó ceremónia meg a büfésor is jóval hosszabbra sikerült az egy évvel ezelőttinél. A felütésnek szánt Quimby koncert meg jobb volt, mint a nyári fesztiválok során látott koncertjeik bármelyike, pedig valahogy idén csúcsformájukat élik megint. Ez az a hely, ahol a technikai és szervezési nyegleségek is úgy épülnek be a forgatókönyvbe, hogy az különösebb kulturális-mentális sérülés nélkül feldolgozható. A koncertek után a focipálya a helyszíne az éjszakai filmklubnak is: Az ördög nem alszik címmel Jancsó Miklós-filmeket vetítenek, amit az itt kempingezők sem vesznek zokon.
A fesztivál alapja egyébként a Bárka Színház és kultúrköre, hiszen három éve költöztették ide Puláról a Bárka Kikötő komplett programját, így azóta is a színházhoz kötődő alkotók, előadók teszik ki a repertoár nagy részét.
A Meseladik a Bárka színészeivel idén is népszerű programnak számított, különösen az elfoglalt szülők körében. A Narancsligetben Varga Anikó, Spolarics Andrea, Szorcsik Kriszta, Pásztor Tibor, Bankó Andrea és Ónodi Gábor foglalkozott az ifjú színház-érzékenyekkel. A tüstént-előadásokhoz maguknak hozták létre a gyerekek a mesét, a jelmezeket, a díszleteket, a sminket, vagyis az egész darabot. Így igazán spirituális élmény lehet a színház, még azoknak is, akik nem vágynak szereplésre, hiszen a festői környezetben egy mesebeli présház alatt kreatív játszóház is működött, ahol nem csak az előadás kellékei készültek nap mint nap, hanem bábkészítés is várta a gyerekeket, valamint az igen népszerű szemétgyűjtés, amelynek „kincseiből” azután közösen díszeket készítettek.
 Nagyharsány, a fesztiválközpont |
A Meseladiknak helyet adó iskola épületében három kiállítás volt látható. Az egyik a Rajztanárból egy nemzet énekese című, amelyet a tavaly a fesztivál ideje alatt elhunyt Cseh Tamás gyerekkori rajzaiból, képzőművészeti tanulmányai alatt és azon kívül készített műveiből állítottak össze. Közben DVD-ről a Cseh Tamás születésnapján a Bárkában megrendezett emlékműsor felvételét is nézhettük/hallgathattuk, és mivel ezek a dalok szólnak a faluban is mindenhol, van az egésznek valami zarándoklat jellege. Háy János Janó és a manók című tárlata 3D-s, az író saját maga által készített, a könyvborítóiról is ismerős szomorú manói láthatók egy erdőnek berendezett terem falain, közepén egy óriás papírmasé manóval. Nem tartja magát képzőművésznek az író – nem mellékesen idén a fesztivál egyik arca -, aki itt ünnepli az ötvenedik születésnapját, és minden nap programon vannak a versei és a drámái is. A harmadik kiállítás Jordán Katica képregény-sorozata, amely a gyerekei számára Cseh Tamás-dalok szemléltetésére készített rajzokból született.
A faluházban közös kiállítás, kortárs művészeti tárlat készült két napig, redundáns alkotókkal, a két díszvendég: Kiss Tibor és Háy János vezetésével. Az épületinstallációs happeningnek is becézett akción ef Zámbó István, immár hivatásos fesztiválfestő (a VOLT fesztiválon trabantokat festett) is részt vett, valamint Cseh András meg Simon Edina és Surman Edit keramikusok, a tavalyi madárkás lányok a kisharsányi templomból. A leendő fesztivál-oltár alapszíne a püspöklila és a vérbordó, története pedig mi más is lehetne, mint a legenda – …az ördög a szépségért felszántá a hegyet… -, amely történetet sokan párhuzamba vonnak a fesztiválalapító pár történetével, de erről többet nem árulhatunk el, aki eljön ide, annak úgyis kiderül.
 Épületinstallációs happening |
Nagyharsányban mindenképp említést érdemel még a kisbolt, ahol normális kávét lehet kapni, a 16.00-tól 20.00-ig nyitva tartó református műemlék-templom, a kajasor és a sajtóbusz, amely az egyetlen hely, ahol van wifi. Egyébként teljesen offline és természetvédelmi terület az egész környék, igazi mentális felüdülés.
A kajasoron minden este a Técsői banda játszik és eszik. Mindkettő nagy esemény, a kárpátaljai ruszin cigányzene és a sülkolbász szaga megnyugtató. Boban Markovic és Ruzsa Magdi miatt ugyanis már olyan forgalom volt csütörtök estére, mintha Kapolcson lennénk, így mi a Szoborparkba mentünk, ahol a páratlan, emberi kéz alkotta szobrok és a természet alkotta sziklák látványtárán kívül Tom Waits-dalokat hallgathattunk a Braindogs formációtól, amely az angol Ian Siegal, az osztrák Ripoff Raskolnikoff és a magyar Kiss Tibi, Varga Líviusz, Varga Laca, Frenk és Nagy Szabolcs részvételével működik már évek óta. Az amerikai kultzenész dalaira nagy tánc kerekedett, mi pedig kaptunk egy extra verziót, ugyanis hajnali négyig hallgathattuk Siegal külön estjét a szállón, aki egyébként Mickey Rourke-hasonmás, és harmadnapra már csak „angol betegnek” becézték a hazai kollégái, de a „katlanarc” címért is indulhatott volna még.
 Budapest Bár |
Kisharsányt pénteken Rutkai Bori formációi foglalták el. A tornateremben a Héba Hóba Banda adta elő Vacka Dalok című koncertjét. A Kossuth Rádió folytatásos mesejátékából lett projekt sikertörténet, ahol a – színház, performansz és interaktív mesejáték – koncerteken a rákendroll szülők is legálisan ugyanolyan jól érezhetik magukat, mint a gyerekeik. Este ugyanitt Specko Jedno koncert volt az udvaron, éjszaka pedig Budapest Bár a fő koncerthelyszínen, amelynek egyik sztárja szintén Rutkai Bori volt, a tulajdonképpen antidívának indult előadó, aki jól alakította magához a közízlést és végül győzelmet aratott. Úgy táncolta szét a színpadot, mint pop-csárdáskirálynők még soha.
A Vylyan terasz idén sajnos kevesebb programmal vett részt a fesztiválon, pedig ez a legszebb helyszín, és persze itt vannak a legjobb borok (idén például a dűlőszelektált fajtából a 2007-es Pillangóra esküszöm). Az irodalomra és dzsessz zenére szakosodott gigantikus szőlészetben Kovács András Ferenc (KAF) marosvásárhelyi költőfenomén legújabb verseit hallgattuk, és ha elfelejtettük volna, felidézhettük Ágoston Zoltánnak, a Jelenkor szerkesztőjének páratlan moderátori stílusát.
 Vylyan terasz. Fotó: Garamvári Gábor – www.kiserletiadas.hu (A képek forrása: Ördögkatlan Fesztivál) |
A Szoborparkban Háy János születésnapjára nagy ünnepséget rendeztek. Bérczes László fesztiválapu kérdezett, Kiss Tibi közbezenélt, Mucsi Zoltán felolvasott Háy újabb, a Nehéz című novellája alapján írt drámájából. Egy monológot hallottunk az ötből, nem nehéz kitalálni, hogy egy alkoholistává lett, boldogtalan férfi bukástörténetének egyik fejezetét, amivel a születőben lévő előadás – melyet Bérczes rendez az évadban a Bárkán – is sikert aratott. A katlan megbillent a nevetéstől, majd viharfelhők és villámok gyűltek, hogy megadják az alaphangulatot és a speciális effekteket a TranzDanz Re-DNS című kortárs tánc darabjához. Persze itt senkit nem érdekelnek az időjárás fondorlatai, amelyek így is, úgy is plusz motivációt szolgáltatnak a fesztiváltábor borozási- és pálinkázási szokásaihoz.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.