Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HOLT SZEMEK TÜKRE

Schein Gábor: Egy angyal önéletrajzai
2010. jún. 21.
A mívesen megírt, nagy gonddal összeszerkesztett, filozófiával és regényelmélettel sűrűvé párolt regény olvasása közben kérdések tucatjai fogalmazódnak meg az olvasóban, amelyekre nyugtalanító módon sohasem kap kielégítő magyarázatot. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Ekképpen nyitott könyv ez, roppant anyagot és problémahalmazt magába gyömöszölő próza, amelynek majd minden oldalán kezdődik valami új történet, és elgondolkodtató szentenciák adják kézről kézre a bátortalan olvasót. Talányos könyv, amely mégsem kérkedik azzal, hogy a világ nagy titkaiból egyetlen egyet is megfejtene, egyszerre laza és sűrű, hiszen hihetetlen könnyedséggel idézi meg Lukács György regényelméletét, Goethét, Voltaire-t, Sterne-t és Hoffmannt, ugyanakkor nem érez magára nézvést semmit sem kötelezőnek, szabadon indázik, hatalmas távolságokat jár be térben és időben.

Két lappangó árny kíséri a regény folyamát, a mesélés öröme, mint az elbeszélés jószelleme és a zsidósors sokévszázados tanulsága, amely persze ugyancsak megfejthetetlen és kibeszélhetetlen. Az író olyan társasjátéknak gondolja az írást, amelyben az olvasó is egyenrangú az alkotóval, hiszen az ő megértése, értelmezései nélkül a regény valójában nem is létezhetne. Sőt, talán minden olvasó fejében egy másik regény van, hiszen óhatatlanul hozzágondol valamit a leírtakhoz, valamiként kiegészíti a tapasztalatával, és mint egy hírvivő, elfoszló részeit tovább is adja.

Akárhonnan is közelítünk Schein Gábor új regényéhez, mindig külön utat kell bejárnunk, mert felsorolhatatlanul sok rejtély és talány, szimbolikus elem található benne, amelynek szálai egymásba érnek, néha össze is gubancolódnak. Minden apró dolog, említett esemény többször is visszatér, és meghatározhatatlanul telítődik a regény lapjain. Ahogy Kubler írja   Az idő formájában: „A jelenben, akár az égbolton, milliónyi kihunyt, elparázslott jelenséget látunk. Mivel életünk részévé tesszük, összefüggéseket teremtünk a nem létező káprázattal, az ürességet, mint telítettet emeljük magunkba. Évszázadokon át ürességnek és nem létező dolgoknak tulajdonítunk jelentést.” Így aztán nem csoda, ha az olvasó laponként feltesz magának a cselekmény kapcsán néhány kérdést.

scheinLehet-e két, egymástól távoli életet egybeírni, ha a két sorsnak alig van köze egymáshoz? A XVIII. század elején élt Johann Klarfeld és a múlt századi Józsa Berta szegről-végről zsidó származásúak, de ez sosem lesz fontos a számukra, ám másképpen mégis fontossá válik a regény lapjain, a putnoki rabbi eretnek Biblia-magyarázatában, a patikussal folytatott beszélgetéseiben, fontos lesz a Berta apja által megtalált, a deportáltaktól elvett piros kötőfonal jóvoltából, és némileg az ötvenhatos utcai lincselések leírásakor is. Mit jelent az, hogy a regényt a Johann és Berta testébe inkarnálódott angyal meséli el? Miféle lény lehet az, aki testből testbe költözve éli a maga örökös életét, tekinthető-e önálló szubjektumnak, s a gazdalények életében van-e valami funkciója? Hiszen semmi nyoma annak, hogy mélyebben egymás tükörképei lennének, mindkettő nagyon is saját korának gyermeke. S a valóságban három hangot hallunk, az angyalén kívül a róla mit sem tudó Johannét és Bertáét.  Miért vonul a regényen keresztül a disznó-motívum? A disznótor jelenetén kezdve, majd folytatva Berta apján, aki úgy furakodik be felesége házába, mint egy disznó, az egyik, egyetlen egyszer említett lányt pedig egy nagy kandisznó ejti teherbe, akitől szőrös gyereke születik, egy disznóólba zárják szülei Bertát is büntetésül, majd a regény végén Carlita a vásári komédiában a megalázott disznó szerepét játssza, s itt némi teológiai jelentése is van a rítusnak.

Mit jelentenek a festett képek, amelyekkel az író telezsúfolta a regényét, s amelyeknek mindig aprólékos leírását adja? A prior emeleti szobájában található bútorok festményei, a Johann által felfedezett hatalmas terem képei, amelyek házigazdája, del Filato mester családjának életét ábrázolják, s a Berta ágya fölött függő, németalföldi város látképe, amely a Johann által lakott Hága képének tűnik, tehát valahol a képen ott rejtőzik az előző élete is.

Miért kellett A regény elméletének örökbecsű nyitómondata, a Candide eseménydús didaktikus cselekménypergetése, a Sterne-i gáláns kaland a Párizsba utazó hölggyel, a hoffmanni rejtélyekkel és misztikummal teli romantika, ha a regény másik fele inkább családtörténetként ábrázolódik, a nagyapa, az apa háborúban szerzett sebesülései és persze az üknagymama kalandja a putnoki zsidó patikussal?

Miért 1956 megkülönböztetett felidézése, amelynek a végén a miskolci tüntetők zsidó származású kommunistákat lincselnek meg?

Miért a szemek végtelen sora, a holt szemek egymást idéző tükre, Carlita vak szemén kezdve,  a faliképek kisült halszemén át egészen a forradalmi utca döglött ló szeméig, amelybe a felkelők egyike, egy falubéli tanár többször belelő: „Mire a harmadik lövés is eldördült, melytől a ló koponyája középen beszakadt, a burok bezárult, magába zárva és bármikor megismételhetővé téve a téren korábban lezajló eseményeket.”(151.o.)

A kérdések persze inkább költőiek, mert a válaszok lényegük szerint valamiként beleíródtak a zeneműként megkomponált regénybe, ám nyugtalanító módon mégse találunk egyik kérdésre sem kielégítő magyarázatot. Az előbbi példánál maradva: nem túl homályos-e a szétlőtt lókoponyát az idő burkaként a történelem metaforájává emelni? „Ezek a bonyolult és önmagukat rendre kioltó tükörviszonyok egyfajta ’ideális olvasó’ lehetőségét szövik bele a regénybe, akinek a megalkotása ismét szükségszerűen csak olvasói teljesítmény lehet”- írja a regényről Vári György. Azaz, akinek nem tetszik a regény, esetleg nem jól végezte dolgát, ám e fogalom megteremtésével Vári is bizonyos fajta negatív kritikának ad burkoltan hangot.

Különösnek tűnhet a regény zárásaként az író-angyalnak a mű egész mondanivalójából kiálló idegen optimizmusa is, amellyel – talán ironikusan – az öröm gondtalan keresésére buzdít: „A vér és a fájdalom nem termékenyíti a lelkeket. Keresd a vidámság útját, csakis a vidámságét, a vidámságét mindenhol!”

E regény lapjain azonban ezt semmiképpen nem találod, nyájas olvasó.

Vö. Vári György: A regény kora 
Turi Tímea: Vak tükrök 
Dérczy Péter: Sors és otthontalanság 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek