Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

HÁROM TÁRLAT KÉPEKBEN

Kiállítások a POSZT-on / POSZT 2010
2010. jún. 7.
Három igazán POSZT-kompatibilis kiállítás nyílt a színházi fesztivál első három napján. Meseszám, és nem hiába, hiszen a negyedik napon beköszöntött a verőfényes fesztiválidő. SISSO ÍRÁSA.

Iskolai példák, színháztörténeti megemlékezés, kortárs díszlet és jelmezügyi értesítő. Időben visszafelé sorolom.

Papírváros, Textilrét, MOME fotográfiák címmel látható a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező-, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil- és fotó szakos hallgatóinak kiállítása a jobb híján Király utca 63. névre keresztelt átmeneti galériában. A színházi utca feltúrt végén, a Búza tér közelében, egy üresen álló, érdekes iroda helységet béreltek a „babaházak”, textilinstallációk és fotók bemutatására, de maga a hely is olyan, mintha színházi díszletben járnánk: patinás, zegzugos, lépcsős, manzárdszobás, változatosan osztott terű épület. Ideális tér a jövő kreatív színház- és viselettervezőinek, és komplett időutazás.

Részletek a Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatóinak diplomakiállításábaól (Forrás: mke.hu)
Részletek a Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakos hallgatóinak budapesti diplomakiállításából

A bejáratnál, mintegy előzetes programajánlóként a textiles kiállítás egy darabja, Kovács Adél molinója látható, amit saját ruháiból készített. A fenti termek egyikében csupa ilyen egyenzászló található, fegyelmezett sorokban, persze változatos képi tartalmakkal. Pasztircsák Larisza és Poppre Orsolya sokkoló, életveszélyes cipőterveivel és békés, organikus ruhakölteményekkel van jelen, amelyekből megjósolhatjuk a cseppet sem unalmas dizájn-jövőt. Az első, a falain a diákok saját diáklétéről szóló panoráma képeivel díszített körszoba közepén az elsőévesek fantázia-lakás terveket bemutató asztala áll. Rajta miniatűr terek, gyerekkorunk fantáziavilága, vadregényes padlásszobák mikroszkopikus könyvekkel, a papagáj gyűjtő lakása apró, színes madarakkal stb. A kedvencem Riemer Szandra düledező világítótornya, a tetején szélkakassal, szétdobált üvegekkel, amely akármelyik Tim Burton filmben megállná díszletként a helyét.

A képek forrása: mke.hu
A képek forrása: mke.hu

A következő folyosón szintén saját-fotókat látunk, mintha a kezdő diákéveket hagynánk el a komolyabb szakmai felkészülés felé vezető úton. „Múzeumi sétám” során azon aggódom, nehogy sokat veszítsenek a tanítványok a kezdeti lelkesedésből, de félelmeim alaptalanok. Kovács Nóra Karinthy Ferenc Szellemidézéséhez készített kis realista szobadíszlete a Magyar Színház számára a mese újabb fejezete, ahogy a többi, láthatóan egy témára készült doboz is. Rusztikus, Csehovot idéző polly-pocket világoknak tűnnek, és a végén ki is derül, hogy a vizsgafeladat a Sirály, a Ványa bácsi és a Cseresznyéskert volt. Számtalanszor láttam hasonló díszleteket a Katona József Színházban, ám az egyformaságot eltünteti a részletek finom kidolgozottsága, ami lenyűgöz. A tehetségesebb tanítványoknak feature is jár, és ezek között jutunk el a Nyugati Pályaudvar témát feldolgozó, életnagyságú díszletrészletekig. Óra, tetőszerkezet, korlát, lépcső – olyan az egész, mint egy szétesett kirakójáték, mókás, posztmodern felfordulás.

Oravecz Éva Kapcsolataim sorozatából (a szerző engedélyével)
Oravecz Éva Kapcsolataim sorozatából (a szerző engedélyével)

Háztartási- és konyhaeszközökből készült állatok még vidámabb seregén keresztül jutunk el a kissé szigorúbb textiles kiállítókhoz az emeletre. Szűcs Edit jelmeztervező tanítványainak bőrben és vászonban kivitelezett alkotásai egyszerre hordoznak szélsőségeket és harmóniát. A fotó szakosok saját magunknak emléket állító mini-kiállításai jutottak a végére, amelyek közül Oravecz Éva Kapcsolataim című sorozata ragadta meg a figyelmem; amolyan underground-romantika, mintha egy road-movie standfotói volnának. Kerekes Emőke Emlékműveim című „szellemképei” – a kihalt gyárépülettől, az asszony feketében, koporsóban lefóliázva témájú darabig – mind hátborzongatók, de messzire repítenek.

A POSZT-Itt program keretében a Művészetek és Irodalom Háza kisgalériájában nyílt a fesztiválkezdet másnapján a Major Tamás arcai című kiállítás, amely az 1945 utáni színházi időszak legfurcsább jelenségének, nagy hatású színművészének, színészpedagógusának, rendezőjének és színházigazgatójának állít emléket. Idén volna száz éves az első Kossuth-díjasok egyike (Somlay és Bajor a másik kettő, ahogy erről egy kiállított blőd karikatúra is tanúskodik), akinek a pályáját, politikusi, magánemberi és művészi arcát, legfontosabb rendezéseit és alakításait mintegy ötven képes és tárgyi emlék mutatja be. Az Országos Színháztörténeti Múzeum Major-hagyatékának darabjait és tárgyait használták fel a komor hangulatú kiállításhoz.

Major Tamás arcai. Fotó: Tóth László (Forrás: poszt.com)
Major Tamás arcai. Fotó: Tóth László (Forrás: poszt.com)

Belépve a kiállítás szűk terébe, egészen mauzóleumi a levegő. Középen kocka alakú, kormozott üvegű vitrinek sora – Major Tamás fejszobrával, amelyet Bayer Ödön jegyez, azzal a bizonyos félelmetes szemüveggel, premier ajándékkal, szerep babával -, a terem végén egy szigort parancsoló, püspöklila cári palást, amit Schaffer Judit készített a színész számára 1970-ben Rettegett Iván szerepéhez (Katona József Színház). Major a legjobb diktátor és a legsúlyosabb Moliere-hős tudott lenni, erre a kiállítás megtekintése közben végre pontosan emlékezem. Gyerekkorom legfurcsább, malíciózus, humorban következetes, ugyanakkor elesettségében is kegyetlen színészfigurája ő. A tekintete mindig egyforma volt, és ez most itt van, hat-tablónyi képen összehordva, csoportosítva a politikus, a magánember és a művész személyiségei szerint. Ahogy áll Gobbi Hildával és Zamercevvel egy lakásban, ahogy a Szovjet-Magyar Baráti Társasággal összehajol, ahogy a Pereskedők próbáján 1939-ben szemöldököt ráncol, a Parlamentben ’56-ban felszólal, a Lear királyt alakítja 1964-ban a Nemzetiben, 1971-ben a Döglött aknákban a Katonában… De itt van az ikonná vált Volpone-kép is 1953-ból, na és a grafikák, karikatúrák, ahogyan Beck Judit vagy Kaján Tibor látta őt. Nem igaz, hogy ezerarcú színész, egyetlen arca volt. Örök rejtély, hogy mi van a szemüveg mögött, ám az arc hamisítatlan Major Tamás.

Kerekes Éva Benedek Mari tervezte jelemezben az Arturo Ui című előadásban. Fotó: Puskel zsolt (Forrás: PORT.hu)
Kerekes Éva a Benedek Mari tervezte jelmezben az Arturo Ui… című előadásban. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

A Pécsi Országos Színházi Találkozó hivatalos megnyitójával együtt nyílt a 20 művész, 10 díszlet- és 10 jelmeztervező című plakát tárlat a Pécsi Nemzeti Színház előcsarnokában. A fesztiválszempontból irreleváns, ám városreprezentációs turisztikai szempontból nyilván rendben lévő, parádés mazsorett felvonulás és ércbányász fúvóskoncert, a Szőcs-Páva beszéd és Bródy János Ha én rózsa volnék kezdetű slágere, szóval az erősen eklektikus indítás után már élvezhette is a színházjáró nép a képes válogatást öt évtized szcenikai alkotásaiból. Húsz tervezőművész, köztük Antal Csaba, építészmérnökből lett díszlettervező, Fekete Mari jelmeztervező, Vörös Nelly, Csányi Gábor, Csanádi Judit, Szegő György és Gombár Judit, a jelen színházi élet legfontosabb „háttér” alkotói mind kaptak egy-egy „hirdetési felületet”. Olyan hatása van a munkáikból készült poszternyi összeállításoknak, mintha egy saját maguk által írt, rendezett és játszott előadásról készült színvonalas plakátot látnánk. A kurrens szcenikai alkotók rajzaihoz, grafikáihoz nincsen odaírva, hogy melyik előadáshoz készültek (kivéve talán Berzsenyi Kriszta Az elnök című abszurd rajzát), így remek alkalom előadás előtt egy kortárs színháztörténeti tesztre vagy akár egy jó emlék felidézésére. Nagyon különböző munkákat látunk egységes kiállítási formában, amelytől az egész „riszpekt” jelleget kapott. Méltó tisztelgés tehát a tizedik fesztivál előtt. És kifejezetten kalandos, hogy a Benedek Mari jelmezterveit ábrázoló karfiol- és virágdresszes, Benetton divatfotó jellegű plakát elől egyből Zsótér Sándor karfiolügyi rendezésére, az Örkény Színház Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése című előadására, a nyitóelőadásra mehetünk.

A kiállítások 2010. június 12-ig tekinthetők meg.

Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek