Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MIRE AZ ÖRDÖG MEGTUDJA

Martin McDonagh: Leenane szépe / Miskolci Nemzeti Színház, Rivalda Fesztivál 2010
2010. máj. 16.
Kicsit egyoldalú, kicsit komolykodó, humort csak imitt-amott felvillantó megvalósításban került színre Miskolcon a Leenane szépe, legalábbis a fővárosi vendégjáték tanúsága szerint. NAGY GERGELY MIKLÓS ÍRÁSA.

Szirbik Bernadett és Cservenák
Szirbik Bernadett és Cservenák Vilmos

Két hiteles és két gyenge alakítás – ez az abszolút döntetlen. A produkció azonban csak fut az iksz után.

Leenane. Kis falu Írország nyugati részén, Dublinnal egy magasságban. Olvasom a neten, hogy elsősorban a főztje, no meg a kitűnő természeti környezet miatt milyen kitűnő üdülőhely („ideal holiday location”) a kikapcsolódni vágyóknak; e csendes helyszín állítólag ihletett adott már a ’90-es években csúcsformáját futó híres ír bandának, a Kelly Familynek is. Nekem ennyi elég is, hogy jó szívvel merengjek a világ füstjétől-zajától távoli aprócska, zöldes békeszigetről, ám a legújabban filmrendezőként villantó (In Bruges) Martin McDonagh gyökeresen mást gondol róla. Elsősorban unalmat, kilátástalanságot, világon túlit – lehet, járt már ott…

Erre még rá is tesz egy lapáttal, amikor a dráma helyszíneként szolgáló házikót felteszi valami hegyre, így kerülünk túl a világvégén is. Bár Írországról lévén szó, valószínűleg inkább domb az a hegy. Itt él Mag és Maureen, anya és lánya, gyilkos egymásra utaltságban. A képlet egyszerű, a tét azonban nagy: a harmincas éveinek közepén járó, nyersességében is szimpatikus Maureen vagy fog magának egy férfit, vagy húgyhólyag-gyulladásos és büdös anyja mellett penészedik el (a darab vége nyilván egy harmadik ’megoldást’ választ), akit nap mint nap kiszolgál, utálja is teljes szívből. Az anya érdeke persze épp ellentétes a lányéval: maradjon mellette, kevergesse ki szépen a complant, lássa el élete végéig. Fodros gyűlöletük magja ez az ellentét, ami vulkánként tör ki, amikor megjelenik a kiszemelt alany, Pato, akivel el lehetne menni Bostonban, akinek lehetne gyereket szülni, már ha a mama intrikusi képességei nem lennének korát meghazudtolóan frissek és sajnos hatékonyak.

Máhr Ági és Lukács Gábor
Máhr Ági és Lukács Gábor

A miskolci előadás olyannyira komolyan veszi a darabot, hogy már-már hauptmanni nyomordrámát présel ki McDonagh szövegéből. A leegyszerűsítés veszélyét a díszlet (Juraj Fabry) is jelzi: mocskos kis rezsó, szegényes konyhaszekrény, egyszerű székek, asztal, Videoton-tévé, díszítőelemként pedig itt-ott valami fura hímzés futja be az egész helyiséget – még ha van is ilyen Írországban, inkább egy lepukkant alföldi nyári konyhának tűnik az egész. A jelmezek szintén ezt a vonalat erősítik, régi tréningruhák, lilás otthonka harisnyával – minden ismerős. 

Radoslav Milenković – aki úgy tűnik, megpróbálta közel hozni a darabot a magyar valósághoz – konzervatív rendezői védjegyei ezen az igencsak földhözragadt előadáson is láthatóak: határozott színészvezetés, elemző olvasat, a szöveg tisztelete és jelen esetben jó adag érzelgősség és modorosság. Humor, könnyedség – alig. Pedig a hazai, jó pár évvel ezelőtti nagy népszerűségéből mára jócskán veszítő ír szerző zsánere épp abban az eklektikus kevercsben leledzett-leledzik, amelyben a komolyat a komolytalannal, a szomorút a komikussal, a tragikusat a blőddel olyan könnyedén és játékosan vegyítette. Erről a darabról írta – a Wikipédia szerint – a Daily Telegraph, hogy „a legjobb jelenetek alatt egyszerűen nem lehet eldönteni: sírjunk, nevessünk vagy borzadjunk”. A Timeout pedig a következőképp méltatta az 1996-os, állítólag összvissz nyolc nap alatt tető alá hozott The Beauty Queen of Leenane-t: „A darab világa valahol a szívfacsaró melodráma és a farce között van.”   

Máhr Ági és Szirbik Bernadett
Máhr Ági és Szirbik Bernadett

Hangulati, stiláris libikóka helyett azonban „csak” vérre menő gyilkolászás, pszichikai öldöklés és kikészülés látható a színpadon. Igaz, ez viszont erővel, tisztességesen és hitelesen. Máhr Ági Mag-je itt-ott játékos, ám főleg boszorkányosan zsarnoki igyekszik lenni. Inkább az erőszakos és önző arcát villantja fel a figura személyiségének, az érem másik oldala csupán néha csillan meg. Legerősebb talán az intrikus szerepkörben, mégis hiányzik belőle az a démoni nagyság, amely bekeríti, végül felfalja saját lányát. Szirbik Bernadett Maureen-jéből mindenféle határozatlanság vagy bizonytalanság hiányzik, nagyon racionális nő, érzi, tudja, milyen lehetetlen helyzetben van. Legalábbis elsőre így tűnik. Amikor azonban megnyílik Pato előtt, és vallani kezd a múltjáról (leeds-i kiruccanás, illetve a rossz emlékű pszichiátriai kezelés), a karakter lefojtott, eltakart rétegeit is megmutatja, az érzékeny, gyengéd oldalt. Metamorfózisa, ahogy gályázó cselédből a bál estéjére átváltozik vonzó nővé, szintén gazdagítja a szerepet.

A két férfiszínész alakítása azonban már kemény dió. Érthetetlen például, hogy Pato-t (Cservenák Vilmos) miért kell esetlennek, határozatlannak és bénának ábrázolni, hiszen ilyetén lefokozása által nincs egy súlycsoportban a lánnyal, és nehéz elképzelni, hogy valóban a jobb élet ígéretét jelentheti számára. Azt meg végképp, hogy kapkodnának érte a nők, pedig állítólag így van. Pato öccsét, a nyegle és felelőtlen Ray-t Lukács Gábor játssza nyersen, durván, nagy kilengéssel, óriási mozdulatokkal, a helyi vagány csávó túlzó kliséivel. A túlmozgásos alakhoz kitalál valami nagyon ’cool’ beszédstílust is, hogy vakítson vele.

Cservenák Vilmos és Szirbik Bernadett. Fotó: Bócsi Krisztián (Forrás: PORT.hu - Miskolci Nemzeti Színház)
Cservenák Vilmos és Szirbik Bernadett. Fotó: Bócsi Krisztián (Forrás: PORT.hu – Miskolci Nemzeti Színház)

A naturalizmusba erőszakolt stílust nemegyszer az olcsó érzelgősség ellenpontozná (ilyen például Pato és Maureen kínos lassúzása az Ausencia ritmusára), vagy a rádióból felszólaló zene. Akad azonban kifejezetten gyengén megoldott és kivitelezett jelenet is: amikor a lány bosszúból leforrázza az anya kezét, hiszen másfél perc alatt legfeljebb langyossá melegszik az olaj, amivel aligha lehet komoly sérülést okozni. Mag nem is igen visít. Pedig a darab (elvileg) legbrutálisabb pillanatánál vagyunk. 

A haláltánc műfaját idézi a mosogató mellé akasztott falvédőn álló felirat: „Lehet, hogy már félórája a mennyországban vagy, mire az ördög megtudja, hogy meghaltál.” A befejezésből viszont kiderül, Maureen még életében pokolra kerül.

 

Vö. Ugrai István: Pusztító érzelemgránát 
Kovács Bálint: Keserű kása 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek