Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

BEZZEG GYŐRBEN

Irodalmi programok / Mediawave 2010
2010. máj. 13.
A Mediawave-ből kívülről ennyi látszik: főleg filmesek megszállnak egy várost, szerveznek oda világzenei meg jazzprogramokat, vetítenek művészfilmeket (mindenki jöhet, csak Hollywoodnak legyen kuss! - Tolnai Ottót idézve), és jól érzik magukat. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.

A Sarikamis együttes és a szombathelyiek
A Sarikamis együttes és a szombathelyiek (Forrás: mediawavefestival.hu)

Kár, hogy nem ilyen egyszerű. Hogy miért van épp most Szombathelyen, amikor a fesztivált mára mindenki Győrrel azonosítja, nem rejtély: a pénz miatt. Győr és a Mediawave sajnos nem tudott megegyezni egymással, és mindezt épp a jubileumi huszadik alkalomra időzítették. Sajnos, hiszen papíron egyszerűen csak egy másik városba kellett volna átköltöztetni, ami flottul üzemelt (ld. tavalyi írásainkat az eseményről – a szerk.), ám a valóságban nagyon élesen érzékelhető volt az evidencia: Győr nem Szombathely. Pontosabban: a szombathelyi Mediawave nyomába sem ér a győrinek.

A város adottságaiból kiindulva lehetett volna ez másképp, ám a szombathelyieket nemigen érdekelte az egész. A kevesebb ember pedig természetszerűleg kisebb fesztivált jelent. És még csak az sem biztos, hogy erről a szombathelyiek tehetnek. Hogy kevés a pénz a programok megszervezésére, a vendégek fogadására, nyilvánvaló volt. Ebből kiindulva reklámra sem biztos, hogy futotta. A másik rossz tényező, amiről megintcsak nem a derék helyiek tehetnek, az az időjárás. Májusi eső aranyat ér, mondják, de azt hiszem, a Mediawave szervezői meglettek volna nélküle, a fesztivállátogatókról nem is beszélve. Az üres főtér, a kihalt város, a bezárt bódék és a néma főszínpad – az első napsugárig, vagyis az ötödik napig döbbenetes látványt nyújtott.

Villányi László. Fotó: Horváth Viktória
Villányi László. Fotó: Horváth Viktória (Forrás: mediawavefestival.hu)

A jubileumi Mediawave nem bővelkedett irodalmi programokban. Ezek egyike volt a győri Műhely délutáni lapszámbemutatója. Az egyetem egyik tanárijában megtartott eseményen Podmaniczky Szilárd, Jász Attila, Villányi László és Vörös István olvasott fel, valamint Szunyogh László szobrásszal és Czetter Ibolya irodalomtörténésszel beszélgetett. Szunyoghnak az utazást, azon belül is a vonatozás élményét szellemesen feldolgozó érmekiállítása előtt ki-ki elmondta, mit jelent, miért fontos neki az utazás. A Villányi László által szerkesztett lapban ezúttal a vonat volt a hívószó. Megtudhattuk, hogy Podmaniczky Szilárd például azért szeret utazni, mert nem magáról akar írni, ezzel szemben Vörös István tulajdonképpen fél az utazástól, inkább odabent, a képzeletében utazik szívesen, mert tart többek közt a pókcsípéstől, és szerinte otthon ülve, az öntudatot megkerülve is lehet nem magunkról írni.

Az alig több mint két tucat néző előtt aztán lassan, de biztosan egyre inkább arról folyt a szó, miért nem olvasnak többet az emberek, miért jut kevés olvasó a rengeteg íróra, milyen kiutakat látnak a probléma orvoslására, menedzselheti-e magát az író, milyen csatornákon juttathatók el az olvasóhoz a kortársak írásai. Ez annál is érdekesebben hangzott, mert épp a Rembrandt vádbeszéde című Greenaway-filmről érkeztem ide, amelyben a rendező, egyben a film narrátora azt fejtegeti nagy hévvel, hogy a kép manapság mennyire mellékes a szöveggel szemben. Már gyerekkorunkban ránk erőltetik az ábécét, bezzeg képeket nem tanítanak meg olvasni.

Rembrandt: Éjjeli őrjárat
Rembrandt: Éjjeli őrjárat

Ahogyan Greenaway elemzi, kutatja, boncolja Rembrandt Éjjeli őrjáratát, úgy valóban nem tudunk festményeket olvasni, de a mai magyar irodalom állapotát látva mégis inkább az egyébként jó hangulatú irodalmároknál lehet az igazság. Amikor szóba került, hogy milyen felesleges egy tizenévesnek Jókait olvasni, merthogy később kellene, talán nem is akadt ember a publikumban, aki ne bólogatott volna. Egy tizenévessel szerettessék meg a könyveket, a papír szagát, a szövegek, történetek, mesék katarzisát. Jász Attila arról mesélt, milyen érdekes lenne úgy tanítani a gyerekeket, hogyha a tanárok klaszikusok szövegei mellé kortárs írók parafrázisait, paródiáit tennék. Példaként megemlítette, hogy egy alkalommal magyar tanárok konferenciájára hívták, ahol a titokzatos kortárs irodalomról kellett mesélnie. Ő Szőcs Géza remek indiános versét olvasta fel (Indián szavak a rádióban), amelyben a segesvári ütközetben segítő indiánokról van szó, de persze átlátható, hogy nem elsősorban róluk, hanem az erdélyi magyarokról ír. A meghívottak szót ejtettek később a vidéki irodalmi lapok sanyarú, stresszes helyzetéről. A kevés pénzhez és kevés olvasóhoz ugyan tényleg sok folyóirat társul (száz feletti a számuk a legkisebb periodikát is idevéve!), de nyilvánvaló az is, hogy a győri Műhelyéhez hasonló színvonalú irodalmi szórakoztatásért nagy kár volna.

Tolnai Ottó (Forrás: irolap.hu)
Tolnai Ottó (Forrás: tolnai.irolap.hu)

Habár a meghirdetett program szerint május 7-én a Bloom Házban a húsz éves Mediawave-hez szorosan kötődő hazai (Parti Nagy Lajos – Magyar Irodalmi Díj, Kőrösi Zoltán, Lábas Endre és Villányi László) és vajdasági írók és költők (Tolnai Ottó – Magyar Irodalmi Díj, Bosco Krstic, Balázs Attila, Lovas Ildikó) olvastak volna fel műveikből illetve a fesztiválhoz kapcsolódó írásaikból, ehelyett ott és akkor a hetvenéves Tolnai Ottót köszöntötték. A régi barátok tollából származó prózák, tolnaiottós történetek, neki dedikált versek, egy jó nagy torta és Grencsó István szaxofonjátéka adták meg az esemény alaphangulatát, ahol végül maga az ünnepelt is beszélt. Arról, hogyan adta el majdnem a feleségét, miért legyen Hollywoodnak kuss (ld. még a Műhely 2001-es számában: Óda big Lucky Carterhez avagy: Hollywood, kuss legyen! című írását), illetve hogy mit jelentett neki a győri Mediawave.  Este pedig attól frusztrálódhatott minden hetven év alatti, köztük e sorok írója is, hogy Tolnai Ottó nem csak írni tud, de mulatni is. A Qualitons muzsikájára a fiatalokat megszégyenítő energiával ropta a vajdasági mester. Még sok ilyen meglepetést kívánunk neki.

A Nyugat királynőjének és a Mediawave-nek pedig azt, hogy idővel csiszolódjanak össze, mondjuk már jövőre lepje el a főteret a sok jazz- illetve világzene szerető büszke szombathelyi, hogy ne mondhassa senki: bezzeg Győrben…

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek