Borlai Gergő

Két egészen más stílusban játszó, látszólag a zenélésről, a mai zenékről egészen mást gondoló ember állt össze, hogy létrehozzon egy tagadhatatlanul formátumos, érdekes, erős produkciót. Sosem gondoltam volna, hogy a Besh’o’Dromban vagy más népzenei alapú zenét játszó együttesekben tündöklő, gyermeklemezeivel méltán nagyon népszerűvé vált Szalóki Ági együtt fog majd muzsikálni a dübörgő elektronikus alapokat is használó dobossal, aki többek közt kísérte már Horváth Charlie-t, Presser Gábort, Jamie Winchestert. Új trióját Kaltenecker Zsolttal és Lukács Péterrel alakította meg, és van egy közös műsora Ladányi Andreával is. Az egyik legizgalmasabb kompánia, melynek Borlai Gergő is tagja volt az European Mantra. Ennek a stílusa áll talán a legközelebb a Kishúg stílusához, az itt folytatott kísérletek váltak hasznossá a Kishúg estéjén, az A38 hajón.

Úgy képzeltem eddig, hogy Szalóki Ági, ha nem is tartja elviselhetetlennek az elektronikus zenéket, mindenképpen húzódozna, ha egy dub-os, jungle alapú lemezt szeretne valaki készíteni vele, egy olyan lemezt, amelyhez a kissé nyers, egy vadóc lányt sejtető, de mindenképpen szép és elég nagy ambitusú hangja nem illene.

Emlékezhetünk, az Angol beteg című filmben megszólal Sebestyén Márta dala, jól át- és megkeverve. A dal meglehetős sikere elhomályosította már a tényt, hogy a Deep Forestnek énekesnőnk a kutyulékhoz nem adott felhatalmazást. Sebestyén Márta szelleme az A38-on is ott kísértett: az egyik dalt, a Porondos víz martján kezdetűt tőle is lehetett hallani Bartók-lemezén. Ezt a delejes szövegű nótát most Szalóki Ágnes énekelte, egy roppant komor, a daltól egyébként egyáltalán nem idegen, triphop alapra. Ez azt jelentette, hogy a nagyon mélyről jövő puttyogások nem mosták el Szalóki hangját, a dal élőben jobban, keményebben szólt, mint a kettős myspace oldalán. A kettőst, mármint Szalókiét és Borlaiét, kiegészítette Csókás Zsolt gitáros és Kovács Zoltán nagybőgős: ez előbbi játéka volt különösen vibráló és egyedi. A cigány, magyar, román népdalok fölé és alá kevert zenék többnyire lassú lüktetésűek voltak, a dalokat még sötétebbre színezték. Az együttes mögött a háttérvetítések is ezt a súlyosan sötét és depresszív hatást fokozták. Felhők vonultak fekete-fehérben – Vancsó Zoltán felhőfotóin láttam hasonlóan méltóságteljeseket – arcok jöttek, közelik, vibráló tekintetek, metróaluljárók; a nagyvárosi lét megannyi tömötten nyomasztó hangulateleme. Népdalokra épülő, de egészében markánsan urbánus zene a Kishúgé. Jellemző, hogy a jungle, triphop, elektropop alapokra – a szerzők legalábbis ezt állítják – Szalóki Ági a neten, csetelés közben énekelt fel dalokat.

Szalóki Ági

Az est legüdítőbb pillanata a Szabó T. Anna versére írt Jungle volt: a bátorságra, a jobb, szabadabb életre biztató Vándordal Szalókiék értelmezésében a rossz kapcsolatból kiszakadó ember féktelen öröméről szólt. Arról, hogy milyen jó újra önmaguknak, szabadnak lenni. Rég tapasztaltam, hogy könnyűzenészek ilyen merészen és jól értelmeztek volna át egy szöveget, szinte csak gyerekdalok megzenésítése volt az utóbbi időben ennyire sikeres. Szabó T. Anna versei mellett Jónás Tamás-verseket is átalakított a páros (Jónás Tamás írt dalszövegeket korábban Marozsán Erikának is). A számoknak többnyire csak egy szó volt a címe, de Szalókiék szerencsére ritkán fáradtak azzal, hogy felkonferálják, értelmezzék a számaikat.  A Búbánat egy régi kesergő szövegére íródott; a szöveg: „Rég megmondtam neked, Hozzám ne közeledj! Hozzám közel jártál, Szívembe beszálltál” – beletalál a szív közepibe.

Nem könnyű mulatságot találtak, akik bevonultak az A38 hajó gyomrába; a Karády-esteken hallható Szalóki Ágira nem egykönnyen ismerhettek rá. Egy keményebb, keserűbb nő állt most előttük.