Erkel Ferenc: Báthory Mária; Sarolta / Thália Színház, BTF 2010
2010.04.18.

Néhány hete Pál Tamás egy lapinterjúban erkelománnak vallotta magát, s arról a rácsodálkozásról beszélt, amelyet a Báthory Mária partitúrája ébresztett benne. A karmester lelkes elkötelezettségének a fesztiváli Erkel-sorozat legérdekesebb estjét köszönhette a közönség. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

Meglehet, a rokonszenves Falusi Mariann színpadról felolvasott kisdolgozata még talán a kötelező gyakorlat, a feladott és letudandó lecke érzetét kelthette, ám Pál Tamás megjelenése, műismertetői és dirigensi működése már az első pillanattól az élményszerű fölfedezés regiszterét jelölte ki a két opera-keresztmetszet koncertszerű előadása számára. A karmester meggyőző autoritásának eredményeképpen a MÁV Szimfonikus Zenekar és a háttérben szorongó szegedi Vaszy Viktor Kórus csakúgy a címében női nevet viselő két Erkel-opera tántoríthatatlan híveinek bizonyultak, akárcsak az énekes szólisták, s ez a közönség nyitottságára is felettébb jótékony hatást gyakorolt.

Falusi Mariann és a Báthory Mária szólistái. (Fotó: Hajdú D. András)
Falusi Mariann és a Báthory Mária szólistái

Ilyesformán az első részben fényesen beigazolódott, hogy Erkel Ferenc legelső operája, a Báthory Mária (vagy másként Bátori Mária – mindkét címváltozat legitim) legalább egy teljes órányi izgalmas, gusztusosan romantikus és – az olaszos/franciás hatások nyugtázása mellett is – originálisnak tetsző zenei anyaggal bír. A Könyves Kálmánt is megénekeltető dalmű, amelynek 1841-es bemutatóján a Pesti Magyar Színház fölvette a Nemzeti Színház nevet, a trónörökös balkézről kötött házassága körüli bonyodalmakat és tragikus kimenetelű ármányokat zenésíti meg – ismert világirodalmi (Camoes) és operai vándormotívumokra támaszkodva. Teszi ezt imponálóan kicifrázott kabalettákat, lírai kettősöket és jól épített nagy együtteseket teremtve, s végig a mindenkori énekesek tehetségét kiaknázva.

A címszerepben a korábban a Dózsa György-keresztmetszet Rózsájaként is kitűnt Fodor Beatrix ejtett ámulatba mindőnket: megfázással küzdve is remek vokális teljesítményt nyújtott, érzékletes portrét rajzolt a leányvári udvar úrnőjéről, a korabeli operatradíció oly ismerős, gyengéd és mégis grandiózus, szerelmes és a férfiúi aljasságot megszégyenítő figurájáról. Szerelmesét az ugyancsak jó formát és lelkesedést mutató László Boldizsár adta, míg a kisebb szerepek gazdái közül a szédítően magas tenorját az Ory grófja után (melyről kritikánk itt olvasható - a szerk.) most egy weberi bordallal csillogtató Horváth István és a Kálmán királyt megformáló, kulturált énekszavú Gábor Géza érdemelt külön dicséretet.

Fodor Beatrix és László Boldizsár
Fodor Beatrix és László Boldizsár. Fotó: Hajdú D. András (Forrás: Budapesti Tavaszi Fesztivál)

A szünet után Erkel egyetlen vígoperájának, a maga korában kedvezőtlenül fogadott Saroltának (1862) a summáját kínálta a program, s bár e mű kevésbé bizonyult ihletett alkotásnak, mint a Báthory Mária, s ráadásul itt-ott a szüzséje is áttekinthetetlennek tűnt, azért a szórakozást így is garantálták Pál Tamásék. Az álruhás király, a buffo- és népszínmű-alakként egyaránt azonosítható Ordító kántor és a többiek ezúttal apró, mondhatni mikrojátéknyi gesztusok (melyeknek kezdeményezője rendszerint az itt már királlyá előlépő László Boldizsár volt), s még inkább a lendületesen pergetett komikus számok és a szépen szellőző lírai pillanatok segítségével is szinte teljes zenés színpadi illúziót teremtettek. Barabás Annamária kissé talán matt, azonban gondosan formált címszereplője mellett László Boldizsár elegánsan önironikus bohóchumora, az Ordító kántor lapos figuráját megelevenítő Kiss András korrekten vígoperai alakítása, valamint Geiger Lajosnak – az Erkel-sorozat több korábbi estéjén is nyugtázott – vokálisan is deli kiállása váltott ki őszinte tetszést a közönségből. S természetesen Pál Tamás karmesteri ténykedése, aki egy nyilvánvalóan faramuci műfaj keretei között munkálkodva jószerint csodát művelt: egyetlen este két Erkel-operáról bizonyította be, hogy figyelemre érdemes, életképes és szerethető alkotás.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 gyűjtőlapon olvashatják. 

Helyszín: Thália Színház, Időpont: 2010. április 4.