Bár az idei szemle felhozatala szegényességgel korántsem vádolható, a gazdasági válság kisugárzó hatását nehéz nem észrevenni a bemutatott műveken. Nem mintha a megduzzadt lakáshitelek kárvallottjai már vászonra kerültek volna, sokkal inkább a választott formán látszik, hogy a szűkösnek tetsző bőség időszakából eggyel takarékosabb korba léptünk. Régóta nem volt ennyire divatos a kamara-jelleg: legyen szó thrillerről (Sas Tamás: Szélcsend; Kovács Krisztián Károly: Halálkeringő) vagy szofisztikált szerelmi drámáról (Dyga Zsombor: Köntörfalak), az alkotók nagy kedvvel fordulnak a szűkös terek és a sűrű helyzetek felé, ahol az extenzív terjeszkedés látványosságait az intenzitással igyekeznek pótolni. Martin Csaba Brooklynja – mely az Információs szekcióban kapott helyet – ezen tendencia egyik végpontját jelenti: történetét három, majd’ végig egy helyben álló szereplővel beszéli el.
Haumann Máté |
Egyetlen jelenetből játékfilmet készíteni mindenképpen bravúrnak számít, hát még, ha a mozi sajátos minőséget kovácsol a röghöz kötött formából. A Brooklyn főszereplője, a főiskoláról frissen szabadult, angol zsaru, Tom (Haumann Máté) idősebb, mizantróp kollégájával, Trevorral (Alexis Latham) cseverészik egy szolgálati autóban, ahol hamar kiderül, hogy egy olyan gyanúsítottat akarnak megfigyelni, akinek még a nemével sincsenek tisztában. Rendőrviccbe illően eszes figurák tehát, és erre a tulajdonságukra végig szükség lesz: elvégre nem könnyű órákon át pisztolyt fogni egy takarítónőt túszul ejtő férfira (Zoltán – Szőcs Artúr) anélkül, hogy a helyzet megoldására legalább egy ötletünk ne legyen.
Jelenetkép |
Úgy az Etyeken forgatott, New York-i utcán játszódó nyitójelenet, mint a Városmajori Gimnáziumban levezényelt és merészen elnyújtott folytatás képtelen alapvetéseken nyugszik (Tom találomra kezdi üldözni a járókelőket, a véletlenül útjába kerülő Zoltán pedig – látszatra – egy jelentéktelen bűneset miatt próbál menekülni, így a rendőri fellépés fölöslegesen kockáztatja a takarítónő életét), ami a túszdráma tétjét jócskán aláássa, egyszersmind jelzi, hogy a hangsúly inkább a komikumon van. A pisztolyukba kapaszkodó hősök banális beszélgetései és a helyzetidegen ismerkedési körök rendre parodizálják az alaphelyzetet: noha a Brooklyn ábrázolásmódja egy szokvány thrillert sejtet, sokkal inkább emlékeztet egy abszurd komédiára.
Hiszen mialatt élet és halál forog kockán, csajozásról, hobbikról és családi élményekről esik szó, a túsztartó kikezd a tússzal, a fiatal zsaru pedig már-már a lelkét is kiönti. „Miért nem beszéljük meg ezt egy sör mellett?” – kérdi a később bekapcsolódó idősebb rendőrkolléga, ami pontosan jelzi a kedélyes hangulatot, hogy aztán csak a végjátékban derüljön ki: a rendőrökkel együtt jókora félreértés áldozatai vagyunk. A zárlat csattanója azonban kevéssé hiteles és revelatív; sokkal inkább középtájon találhatók a sikerültebb részek – a pizzafutár epizódja például kifejezetten szórakoztató, ahogyan jó pár verbális geg is eléri a célzott hatást. Sajnos azonban a Brooklyn a legtöbb új ötletet hagyja elfáradni, így pedig olybá tűnik, hogy nincs elég szufla a filmben ahhoz, hogy kitöltsön hetven percet: a komikumban erősebb etapokra fáradtabb szekvenciák felelnek, a szereplők közti hatalmi játszma pedig – valódi komolyság hiányában – teljesen funkcióját veszti.
Alexis Latham és Haumann Máté (Forrás: magyarfilmszemle.hu) |