Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

AZ ÁLLANDÓSÁG VÁLTOZATAI

Füst Milán: A kis Tahtúr története
2010. jan. 6.
Füst Milán meséi szervesen illeszkednek idősebb kori életművébe. Joggal kérdezhetjük, valódi meséket írt-e, vagy csak verseinek és kései irodalmi munkásságának a mese foglalatába illesztett kis remekei ezek? SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.

Némelyik darabja gond nélkül besorolható lenne a keleti tárgyú írásai közé (Ez mind én voltam egykor), amelyek legfőbb jellemzője az Ezeregyéjszaka színes, kavargó világa, és a keleti bölcsesség kultúrákon átsugárzó ereje. S akkor még a különös, ódon, középkorias költészetéről nem is beszéltünk, holott a mesék majd’ mindegyikében feltűnik egy-egy félmondat, futó gondolat, ami a verseiben egész világot épít maga köré. A kötet darabjai közül csak néhány bizonyul valódi mesének, a többi meseelemekkel átitatott, inkább a felnőttek számára emészthető életbölcsességeket tartalmaz. A hagyományos mesének leginkább megfelelő a kötet címadó története, amelyben az álnokság ellenében a jó elnyeri jutalmát, a kis Tahtúr leleplezi apja vagyonának elrablóit.

fustmilan 1Mese-közeli történeteknek mondhatnánk azokat, amelyekben egy-egy életproblémát jár körül (mi az élet értelme, miért fáj az idő múlása, szabad-e szülőföldünkre fegyverekkel rátámadni, ha méltatlanul bánt velünk), ám a roppant erős költői megfogalmazás és a kerekre záródó vég ellenére, inkább valamilyen filozófiai, életelméleti tanulmánynak tűnnek. Az elefántfejű bölcselőben egy lázadó risi perel az istenekkel. Mit is kapott az ember az égiektől? „Nem életet, csakis lehetőséget ahhoz, hogy éljek.” (5.o.) A szükség aztán lassan visszavezeti az élet derűsebb szemléletéhez, de a boldogság perceiben is megmaradnak kétségei. Még különösebb és talányosabb A párducok paradicsoma, ahol Kunti hercegkisasszony legfőbb bánata: „Hol vannak a napjaim? Elröppentek nyomtalanul.” (58.o.) Egyből az Öregség feledhetetlen kezdő sorai juthatnak eszünkbe: „Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot?” Indra isten lehetővé teszi számára, hogy könyvtárban gyűjtse elmúlt napjait, hiszen „az emberélet minden öröme újabb átélés nélkül annyi, mint a nyerítés.” (59.o.) Képileg ez az említett öregkori művel felesel: „Az öröm annyi csak, mint a nyerítés.” (13.o.) S így egy végtelen sort fűzhetnénk egybe, amely a különböző műfajok belső rokonságát bizonyítja. „Vajon nem a megsemmisülésbe vezet-e az, ha valaki olyasmit idéz fel, amit látnia talán már nem is szabad?” (63.o.) – óvja a hercegnőt az egyik isten. Eddig úgy tűnt, a magány késztette arra, hogy hátat fordítson a jelennek, de amikor egy ifjú feltűnik az életében, hiába érez mennybéli boldogságot, mégse képes megváltozni. A fiú végül a nővérét választja feleségül, Kunti pedig a múltat, ezáltal a boldogtalanságot. A párducok paradicsomába vonul: „Ide szokott eltűnni az, aki már mindent tud, és ezt nem bírja ki tovább.” (70.o.)

Gyakorta előfordul az is, hogy a mesék egy-egy szereplője a történet egyszerűségéhez képest annyira bonyolult, összetett jellem, hogy inkább egy shakespeare-i drámában tudná magát teljességgel kibontakoztatni. Ilyen Dzsehán (A szent tűz), aki Duhsalába, egy táncosnőbe szerelmes, ám született szélhámossága miatt méltatlannak tartja magát a lány szerelmére, ezért csak a fizikai közelségére vágyik, a viszonzott szerelmet megtagadja, s ezzel a boldogságot is. „Változtatnod nem lehet. E világ dolgai / Csak úsznak egyre álmosan tovább.” (Gyertyafénynél) – vallja már az ifjú Füst Milán is, s most is erre visszhangzik Dzsehán válasza: „Mondd meg neki, azt üzenem, hogy megváltozni nem lehet, hiába határoz el ilyet az ember.” (35.o.) Az ifjú öngyilkos lesz, Duhsalá pedig férjhez megy egy szultánhoz.

Úgy érezzük, tényleg valami változatlanság, állandóság rejtezik minden írásában, a regények, mesék, versek világa mintha ugyanazt a gondolati anyagot görgetné megszállottan, s arra kellenének a mesés vagy ál-történelmi maszkok, hogy e belterjes világot, amely nagyon is alanyi, többszereplőssé, s ezáltal párbeszédessé transzformálja.

A gyerekek, akik ezeket a meséket nagy nehézségek árán olvasgatják, egyszer majd felnőnek, és megértik e káprázatos nyelvi és gondolati világ minden mélységét.

Vö. Papp Eszter: Mesék, amelyek élni segítenek 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek