Meryl Streep és Alec Baldwin

Az idén hatvanéves, pályáját forgatókönyvíróként kezdő, és ezt a jó(?) szokását mindmáig őrző rendező(nő) elsősorban a jól manikűrözött társasági hölgyek, finom mosolyú otthonteremtők, és a legújabb sportkocsi-divatnak megfelelően közlekedő karrieristák szívügyeinek feltérképezésében jeleskedik, meghagyva a  mexikói kertész és a fülöp-szigeteki bejárónő sorsát a független filmkészítőknek. Meyersnek köszönhető, hogy Hollywood, kellő vonakodással ugyan, de végül csak rákapott a ráncokra: azóta, hogy Diane Keaton nagy nyilvánosság előtt levetkőzött a Minden végzet nehézben, közszemlére tett bájai láttán pedig Kansasban sem fordították el tekintetüket a népek, új lehetőségek nyíltak a dajka-szerepre kárhoztatott 50-pluszosok számára. Persze továbbra is a lapos hasaké és a húszéveseké a világ, de Meyers biztonságos kis színházában korhatár tekintetében jóval megengedőbb a légkör – na persze ehhez az kell, hogy ne holmi halandók, hanem a legnagyobb sztárok vállalják az időskori romantikus komédiázás édes terheit.

Általánosan elfogatott (mi több, a bevételi statisztikák által is megtámogatott) nézet, hogy Meryl Streep pont ilyen sztár és a hangsúly ezúttal a sztáron és nem a színésznőn van. Színészi nagyságának leírásába egy csomó közhely beletört már – újabbakkal mi sem próbálkoznánk, már csak azért sem, mert Streep láttán zsenit kiáltani körülbelül olyan hatást kelt, mint Monet-ról kijelenteni, hogy nagyon értett a tavirózsák festéséhez. Arra viszont talán még nem késő rácsodálkozni (noha erre is volt már idő jócskán), hogy micsoda húzónév lett (a rendezőnővel egyébként évre pontosan egyidős) Streepből az elmúlt esztendők során.

Meryl Streep és Steve Martin

Bár a Minden végzet nehézben Keatoné volt a bátrabb vetkőzőszám, a közönség megpuhításához mindennél és mindenkinél jobban kellett a fenekét mutogató Jack Nicholson; ő hozta a biztos szavazókat, mert ami Jacknek oké, arra mindjárt más szemmel néz a rajongótábor is. Bár a látszat szerint e vezérbika-szerepet Meyers új romkomjában Alec Baldwin tölti be, valójában Streep az, aki Nicholsonként áll helyt, vagy kevésbé fellengzősen: ő viszi el a balhét. Az Egyszerűen bonyolult nem egy Alec Baldwin-, vagy egy Steve Martin-film (a komikus sztár is többször színre kerül), hanem egy Meryl Streep-produkció, az elkövetkező évek során minden bizonnyal így is fognak majd megemlékezni róla. Nem is árt majd némi, „csak a szépre emlékezem”-távlat, mert jelen pillanatban úgy fest; az Egyszerűen bonyolult ritka pocsék egy mozi, melyet csakis Streep és a többiek eddigi munkássága, az életművek iránti tisztelet tesz úgy-ahogy elviselhetővé.

Alec Baldwin és Meryl Streep. A képek forrása: PORT.hu

Papíron pedig remekül festett a dolog: jól szituált, gyermekeit tisztességben felnevelő családanya, miután a csemeték már mind kirepültek, egy görbe estén kikezd az ex-férjével. Azaz, míg megboldogult férjezett-korában a megcsalt feleség státusza jutott neki osztályrészül, most belőle lesz a feleség elől titkolandó szerető. Innentől már csak szellemes párbeszédeket kellett volna írni a kaliforniai felső húszezerben vegetáló boldog-boldogtalanoknak, és egy tánctanár precizitásával diktálni a tempót. Rutinfeladatok ezek egy romantikus komédiák gyártására szakosodott kisiparos számára, talán bizony ezért is derogálhattak Meyersnek. Mert a rendezőnő ezúttal nem is folyamodott ilyen alpári eszközökhöz, viszont sikerült, amit csak kevesen gondoltak volna lehetségesnek: elkészítette a Mamma Mia! dalok nélküli, prózai átiratát, melybe itt-ott a Szex és New York mélységeit, és Streep saját népszerű főzőcskéző showja, a Julie & Julia konyhakerti bájolgását is sikerült átmenteni. Az Egyszerűen bonyolult egyszerre bicska- és kasszanyitogató, léhaságát és elkényeztetettségét erényként mutogató karácsonyi konfekció, mellyel Nancy Meyers régi gyanúnkat igazolja: ami Michael Bay az akciófilmnek, az ő a romantikus komédiának.

Vö. Gulyás Luca: Nem csak a húszéveseké a világ 
Mesterházy Lili: Egyszerűen lekonyult 
sixx: Ezért a filmért kijár a tockos mindenkinek