Buro Vormkrijgers alkotása. Forrás: wamp.hu

Szomorúan kong az egykori Volánbusz pályaudvar az Erzsébet téren. Talán unokáink látni fogják, mikor megnyílik itt az évek óta ígérgetett Design Terminál. 2006 óta aprót közeledtek leendő lakhelyükhöz az iparművészek: Wasárnapi Művészeti Piacuk nyári helyszínét a terminál elé telepítették. Kétsoros oszlopba rendeződtek a tervezők, és maguk kínálták portékáikat. Az ékszer-, ruha- és táskafüggők mekkájává vált a havi egy WAMP.

2007-től a tematikára is koncentráltak a szervezők, és hívtak például recycling művészeket, akik kiterítették az asztalra a számítógép-alkatrészekből, legóból, autógumibelsőből készült fülbevalókat, karkötőket, táskákat. Aztán vendégeskedett már hazai és külföldi eseményeken, designhoz passzoló rendezvényeken a WAMP, például a Néprajzi Múzeum Plasztik kiállításán, a soproni VOLT fesztiválon, az ARC-on és a Ludwig Múzeumban.

Ghita van Bergen kiegészítője. Forrás: wamp.hu

Az idén újat léptek a WAMP gazdái, és a LOW Kultfeszttel karöltve háromnapos holland-magyar designfesztivált raktak össze téli szálláshelyükön, a Gödör Klubban. A piac köré workshopot, kiállításokat, divatbemutatókat és beszélgetéseket szerveztek. Így pillanatra sem meglepő, hogy a február végi forgatagért – szokásukkal ellentétben – belépőt szedtek. A kiadást kompenzálandó: WAMP-os feliratú vászonszatyrot kapott minden betérő, ebbe talán elfért az a mázsás buksza, ami kellett ahhoz, hogy valaki például a holland művészek termékeiből vásároljon.

Szombat délután rendes tömeg gyűlt össze a kiállítások helyszínén és a vásártérben. Volt, aki ámult, hogy jut eszébe bárkinek műanyag szöcskét láncra fűzni, az egyik mellettem álló azon sopánkodott, miért nem neki jutott eszébe a világ legegyszerűbb, egy lapból álló CD-tartója. A látogatók a tárgyakon inkább mosolyogtak, mint vásárolták azokat. Ha igazán szemléltetni akarom, milyen volt ez a WAMP, talán a BNV-hez hasonlítanám, ahova prospektust gyűjteni mennek az emberek, nem pedig azért, hogy másfél milliós utazást vásároljanak.

Persze, nemcsak pénztárca kérdése minden. (Ha most nagyon vicces akarnék lenni, azt írnám: akinek nem volt erszénye, az vehetett itt néhány igen míves darabot.) A piactéren elhangzott az is: néhány designdarab, ha nem itt lenne kiállítva, súrolná, ha éppen el nem érné a gagyi, a giccs határát. Ízlések és ízléstelenségek.

Jó, nem állíthatom, hogy a kínálatból elsőként Mecky Vandenbrink hatalmas laminált fotóból gyönggyel egybefűzött láncát választanám, vagy az operába műanyag békákból font láncot akasztanék a nyakamba, de Corina Rietveld hímzett ezüstgyűrűjét bármikor szívesen hordanám, sőt az említett patkány-, béka-, szöcske-láncos Ineke Otte cseresznyeszemekből fűzött láncával ugyancsak boldoggá lehetne tenni. Tudnék venni itt magamnak táskát és ezüstgyűrűt, sálat és vicces lámpát.

A Via Milano New Dutch Design kiállítás megint másfajta izgalmakat keltett. Ha szerencsés vagyok, a legszörnyűbb álmaimban sem bukkan fel újra a stilizált porcelán koponyaformára húzott patkánybunda kortárs teamelegítő, de a pancsolópartikhoz ajánlott hordozható, narancsszínű fürdőkádba bárki könnyen beleképzeli magát. Neonellenesként kizárt, hogy két percnél tovább ülnék egy beneonozott asztalnál, ugyanakkor a WAMP-ozó gyerekek igazolták, működőképes Tjeerd Veenhoven és Lambert Kamps tűzálló poliészterből készült, felfújható sátra, amelybe beépítették a világítást is.

Tjerd Veenhoven sátra. Forrás: wamp.hu

Sok ülőalkalmatosság elsőre meglehetősen kényelmetlennek tűnt, de a kiírások arról győzködték a látogatókat, hogy tévednek. Az empirikus vizsgálatról nem tudok beszámolni, hiszen majdnem minden tárgy mellé elhelyezték a „kérjük, ne nyúljon hozzá” látogató-barát feliratot. Csendesen emlékezzünk inkább a művészek üzeneteire: szánj időt az étkezésre az esztelenül felgyorsult világban, ne válj a tömeg részévé, figyelj az energiafogyasztásra, hányjál fittyet annak a társadalmi elvárásnak, amely a modellszerű karcsúságra kényszerít.