Omlanak a falak, paloták dőlnek, füst gomolyog, téglák potyognak az égből, s az egykor gondosan megszerkesztett-felépített rend hamar összecsuklik, átadva helyét a káosznak.

A nagyhercegi család

A brechti példázatok sora, a gunyoros textus (Ungár Júlia fordításában) könnyedén simul a zabolátlan szenvedélyeket s a formák szikár, artisztikus rendjét egymáshoz hajlító rendező, Novák Eszter kezéhez. A keretjátékot elhagyták az alkotók (helyette a színháznyitásra adaptált, sutácska felvezető epizód pereg, amit, gondolom, idővel „elnyel” majd az előadás); a bíró jóval előbb színre lép, mint az eredeti darabban, a rendező s a dramaturg, Kárpáti Péter jeleneteket helyeztek át, apró szövegeket ültettek a játékba – a sűrű, filozofikus-szarkasztikus matéria szelleméhez igazodva. Acdak előbb halálra ítél egy vétkes orvost, majd korrigál: bocs, tévedtem, felmentünk. A simulékony rendőr, Sauva panaszkodik, nem tud úgy piacra menni, hogy le ne köpjék: induláshoz esőköpenyt húz…

Gruse: Tóth Ildikó

A mában vagyunk, persze. Az erkölcsi szétzüllés, az eszmények szétrothadásának időtlen jelenidejében. Ám a gondolat nem bomlik ki a maga teljességében a produkcióban, csak utalásszerűen jelenik meg, főképp az énekmondók szólamaiban. Margitai Ágié a rezignált kommentátor szerepe, Horváth Virgilé a vadóc rockeré, aki úgy pattan asztal tetejére, mint a Hair című Milos Forman-mozi vagabund dalnoka.

Novák Eszter a gyermekjátékok, népi rigmusok bölcselete felé kormányozza a szikáran filozofikus, gyöngéd lírát és szatirikus humort is magába rejtő játékot: nem afféle robusztusan sodró erejű, inkább precízen kielemzett, s a Brecht-mű rétegeit napvilágra hozó előadást rendezett. Az este második fele telítődik elevenebb élettel, jótékonyan mutatva föl az együttes erejét, játékkultúráját. Széles László garabonciás Acdakja korrupt, de igazságos, slemil, ám megvan a magához való esze. Elfuserált vidéki csávó, aki legszívesebben csak heverészik, bort vedel, és tesz az államügyekre. Agyafúrt fickó: alkalmi filozófus és a szellem önjelölt bajnoka, aki dévaj malíciával szemléli és szarkasztikus iróniával okítja környezetét. Arra hajlik, amerre a szél fúj, benső mag nélküli öntörvényű személyiség, aki a lelke mélyén mégiscsak hajlik a jóra. Széles elomló, finom gesztusokkal, egy nagyra nőtt durcás kamasz csapongó szeszélye és egy bohóc népszónok dölyfös ripacsériája közt pendlizve mintázza meg a botcsinálta bíró pompás figuráját.

Középen Acdak: Széles László

Tóth Ildikó Gruséja árnyaltan megformált, a sorstól keményre kalapált nőalak. Szemérmesen-rejtőzködőn vall a talált gyermekhez fűződő mély szenvedélyéről, az egyszerűség és a jóság magától értetődő létezéséről. Nem falusi konyhalányt látunk: öntudatos, szuverén asszonyt, aki szolgálni akarja övéit, s valamicskét a világot is, ha már olyan elborzasztó bír lenni. Iramlások és megtorpanások, dacos elnémulások és felhabzó indulatok, keménység és lágyság: egy adakozó nő pazarló ereje – és a brechti „kísértés a jóra” veszélyzónái. Kiss Diána Magdolna Natela Abasviliként nagystílűen gőgös, feszesen fennhéjázó, a haldokló (és lábra kapó) Juszuf mamájaként meggörnyedt, hamuszín arcú zsörtölődő anyóka. Egyed Attila hájas hercegként elrajzolt karikatúraszobor, kalapos, vidéki atyafiként rigorózus-akkurátus gazda, aki foggal-körömmel védelmezi a család érdekeit. A grúz népi kórus tagjaként elszánt és magába zárkózó előénekes; bővérű figurái dús emberismeretről, szatirikus vénáról tudósítanak.

Egyed Attila és Tóth Ildikó (Forrás: Port.hu)

Bár a színlap nem tünteti föl a versek fordítóját: a felhangzó dalok bővelkednek költői erőben. Zeke Edit monumentális színpadképei és a mesei motívumokat is kiemelő jelmezei az előadás alapgondolatait nyomatékosítják.   Az újjáépített, patinás múltú épület tágas terei jó esélyt kínálnak mai és leendő színházcsinálóknak.

Vö. Deres Kornélia: Kaukázusi hullahopp 
Zappe László: Ünnepi Krétakör     
Csáki Judit: "Rettenetes a kísértés a jóra" 
Koltai Tamás: Körbe, karikába 
Ugrai István: Programadó rejtély 
Sztrókay András: Tatabányai krétakör