Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NO COMMENT

A Budó szelleme – A szamurájok öröksége / Néprajzi Múzeum
2009. aug. 21.
Furcsa dolog egy szellemiség bemutatásáról beszélni olyan kiállítás kapcsán, ahol a fényesre sikált harci felszerelések mellett annyi kommentárt sem találunk, amelyből megállapíthatnánk a tárgy korát. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.
A kiállítás tárgyai
A kiállítás tárgyai

A Néprajzi Múzeum kiállítása a japán harcművészetek szellemét ígéri, de csak üres tárgyakat kínál. A japán harcművészetekről a legtöbb hazánkfia annyit tud, hogy több van abban, mint gondolnánk. Hiába a keleti filmeken, Tarantinói parafrázisokon, esetleg Kurosawán edződött befogadói előfeltevés, a mandulavágású szemekből áradó titokzatosság és hatalmas belső erő több misztikumot áraszt, mint amit a mi, nyugati kultúrába zárt elménk felfogni képes. Így van-e vagy sem, a japán harcművészet mind földrajzi, mind kulturális távolságának, főképp pedig nyelvi elzártságának köszönhetően titkokkal teli, egzotikus mítoszként él közöttünk. Akkor is igaz ez, ha mára a szomszéd gyereke is karatézik, a dzsudó európai bajnokokkal büszkélkedő olimpiai sportág lett, és minden, magára valamit adó akciófilm beiktat egy-két keleti típusú, testi rugalmasságra és hűvös szellemi fölényre épülő verekedőjelenetet. Erre ugyanis rávághatjuk, hogy nekünk ez csak sport, míg nekik eleven hagyomány és filozófia – és máris újraépül a felkelő nap fényében tündöklő mítosz.

A titokzatosság pedig kíváncsiságot szül: szeretjük nézni, és szeretnénk egyre többet tudni a művészetté fejlesztett küzdelemről. A Japán Alapítvány vándorkiállításának címe, A Budó szelleme – A szamurájok öröksége, egyszerre sejteti a harci hagyományok történetének és továbbélésének bemutatását, amelynek megismeréséhez a hirdető szöveg mellett látható míves sisak és vért még nagyobb kedvet csinál. A felcsigázott, vad szamurájtekintetre és lebilincselő történetekre éhes látogató a Néprajzi Múzeum kis termébe lépve meg is pillantja a cégéren látott harci szettet, és örül, hogy végre megtudhatja, mi is az pontosan. Nekiesik hát a kiírásnak: O-joroi típusú vért, hosi-kabuto sisakkal. Okosan bólogat, de azért óvatosan körbejárja a vitrint, hátha mégis talál valahol egy kis információt a fenti, nem túl bőbeszédű kiírás mellett. De nem, itt mese nincs, ebben lehet gyönyörködni, vért és sisak, a többit tessék hozzáképzelni.

A kiállítás eléggé szűkmarkú, mindössze néhány kard, sisak, nyíl, vért és kisebb harci eszköz csillog a vitrinekben. A tárgyaknak bizonyára van történetük – nemes küzdelmeket, nagy tudású harcosokat fantáziálhatunk köréjük –, ám a kiállítók „megnémították” őket. Mind úgy jártak, mint a szintén kiállított zengőnyíl, amelynek hangját csak sejthetjük.
 
nagy bushido7A szöveg elhagyása a díszes vértek mellett a gyönyörű sisakoknál a legfájóbb. Stilizált motívumaik, funkciójuk kifejtése helyett mindössze annyit tudunk meg róluk, hogy „különleges” sisakokról van szó, és hogy ez annyit tesz, hogy kavasi kabuto. A „különleges” egyébként a kiállított sisakok epitheton ornans-a, ugyanis mindegyik mellett ez áll, de hogy mitől különlegesek, és hogy miért idézőjelben, arra nem kapunk választ. Így hát marad nekünk sztori nélkül az aganccsal díszített tűzoltósisak, a Darth Vedert idéző fejfedő és a csodaszép, napistenekhez méltó, nád „sugaras” díszsisak.

A képek forrása: neprajz.hu
A képek forrása: neprajz.hu
Azért igazságtalan lenne azt állítani, hogy olvasmány nélkül hagynak minket a kiállítók, hiszen a terem falán japán harcművészeti szervezetekről, alapítványokról és a budó kialakulásának történetéről olvashatunk. Már aki tud, ugyanis egy rövid összefoglalótól eltekintve minden felirat angolul van. Ezek a szövegek olyan szárazak és unalmasak, hogy látogató legyen a talpán, aki átrágja magát rajtuk. Ebből a szempontból még jobban is jár az, aki beéri a magyar nyelvű összefoglalóval, amelyből egy „beginner’s guide to budo” szintű, nem túl érdekes, de legalább rövid útmutatót kapunk. Megtudhatjuk, hogy ami régen budzsucu, vagyis harci technika volt, abból mára budó, vagyis harcművészet, sport lett, emellett a kiállított tárgyakra vonatkozó néhány adatot is találunk. Kiderül például, hogy a korábban megcsodált tacsi a 11. századból származó hosszú, míg az ucsigatana a mongol támadásokat követően használt, rövidebb kard…

A Japán Alapítvány vándorkiállítása minden igyekezetünk ellenére a „sisak a vitrinben” hatását kelti, amely még a bemutatott tárgyakra vonatkozó alapinformációkat is elhallgatja a látogatók elől. A harci eszközök értékes és érdekes kiállítási anyagát ezzel a gesztussal sajnos sikerült teljesen érdektelen tárgyhalmazzá változtatni.

A kiállítás megtekinthető szeptember 6-ig.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek