Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A SIKEREMBER

Filmslágerek – A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje / Zempléni Fesztivál 2009
2009. aug. 19.
A Disznókő Szőlőbirtok traktorgarázsa idén is reprezentatív programmal szerepelt a Zempléni Fesztivál helyszínei között. MALINA JÁNOS CIKKE.

Augusztus 14-én este a Budafoki Dohnányi Zenekar hangversenye iránt érdeklődő közönség töltötte meg zsúfolásig az alkalmi emelvényt; a jó hírre a Bodrogköz közeli mocsaras területeiről népes szúnyograjok is megjelentek.

A program a tömör, de sokatmondó Filmslágerek címet viselte. A zenekar – valamint a fesztivál – művészeti vezetője és az est karmestere, Hollerung Gábor (és ezt minden negatív felhang nélkül mondom, sőt) univerzális érdeklődésű zenész; a tavalyi pompás Szentivánéji-előadásra emlékezve azt mondhatnám, érdeklődése Williamtól Williamsig terjed.

Hollerung Gábor
Hollerung Gábor

Ugyanakkor Hollerung nagyon szereti megcsavarni is a dolgokat, sok munkát fektetni olyasmibe, amit más esetleg olcsóbban megúszna. Előrebocsátom, hogy a hangverseny nem győzött meg teljes mértékben arról, hogy az utóbbi évtizedek filmslágerei, egészen pontosan slágerfilmjeinek (részben kultikus) zenéi művészi szubsztanciájuk révén alkalmasak egy hangverseny – viszonylag – tartalmas kitöltésére. Ezzel persze nem azt szeretném mondani, hogy ezek az általában igen gondosan hangszerelt és nagy szakmai felkészültséggel megírt filmzenék nem jelentenének nehéz és érdekes feladatot (majdnem azt írtam: kihívást) egy nívós zenekar számára. Sőt, azt sem tagadom, jó érzés volt élő, valóságos térben és reális időben megszólaló zenét hallani egy olyan szituációban, ahol a dolog – a hangosfilm – természeténél fogva 100%-ban konzervzenéhez vagyunk szokva. Mert hogy végre eláruljam, miért is volt ez a hangverseny különösen munkaigényes, és egyszersmind igényes: a programban szereplő összes filmből – a Keresztapától A Tenkes kapitányáig, s a Csillagok háborújától a Harry Potterig – klipek készültek erre az alkalomra, melyet a közönség kivetítőn láthatott, s így a filmzenék valóban eredeti funkciójukban szólalhattak meg. Az e célra összeálltott eredeti klipeket Ortutay Réka készítette, nyilván másodpercre megszabott korlátok között, rendkívüli tömörítő erővel és ritmusérzékkel. Bizony, olyan érdekfeszítően, hogy a „filmek” az eredeti soundtrack, tehát dialógusok nélkül is érdekfeszítőek voltak, s nem is egyszer emlékeztetnem kellett magam arra, hogy ez nem kertmozi, hogy ezúttal a zenéért jöttünk.

Hollerung Gábor pedig egy különleges produkció, egy érdekes kaland kedvéért vállalta, hogy a közönség figyelme megoszlik, és nem kizárólag rá és a zenekarra irányul. De mindenképp megérte, hiszen a közönség így is többszöri zajos tetszésnyilvánítással jutalmazta a zenekart.

A koncert első félideje, mint a karmester elmondta, elsősorban a saját zenei preferenciáit tükrözte. Ebben volt Händel (az ifjú Birta Gáborral, mint Farinelli megtestesítőjével), Richard Strauss, Csajkovszkij, Mascagni, sőt Wagner; a (remek rezes különítménnyel kistafírozott) zenekar elsősorban itt bizonyíthatta – s bizonyította is –, hogy kiváló képességű és kulturált együttes. A második rész válogatási szempontja a közönségízlés volt, mármint a filmek népszerűsége, itt tehát nem a zenei szempont dominált. Indiana Jones, Star Wars, Titanic, Jurassic Park, Harry Potter, A Karib-tenger kalózai – parádés volt a lista; a hozzájuk járó zene, főleg John Williams tollából, szerény ítéletem szerint kevésbé, de azért – Ortutay Réka jóvoltából – nem unatkoztunk. Ha tetszik, kakukktojásként, Hollerung becsempészett azért valami hazai terméket is, s láss csodát: a Valami Amerika zenéje (Bonbon) feltétlenül a csúcsminőséget képviselte ebben a környezetben.

A koncert végén azután meglepetés következett, mégpedig a lehető legsikerültebb meglepetés: a Tom és Jerry által végigmarakodott Denevér-nyitány. Jó volt, hogy a rendhagyó hangversenyt mégis egy Johann Strauss zenéje zárta; és persze igen mulatságos volt a különböző dimenziókban fellépő három karmester egyetlen darabban. A humor ellenállhatatlan volt, a precizitás pedig egyenesen csodálatra méltó: az ütős effektek tizedmásodperces szinkronban voltak a képpel, itt veszem le ünnepélyesen a kalapomat a karmester és az ütősök előtt. Hollerung Gábor tehát még ráadásként is valódi kihívást talált magának; nem, ő a szórakoztatásban sem ismeri a tréfát.

Vö. DNI: Zempléni napló – Hetedik és nyolcadik nap (Interludium & Tacet)

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek