Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

OSZTÁLY, HARC

„Vigyétek ki az éjjelit” – Ódry Színpad
2008. febr. 21.
Shakespeare királydrámáiból szemelget az összeállítás, amellyel Zsámbéki Gábor osztályának végzős hallgatói ballagnak. Kemény vizsga és jeles rendű előadás. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.

Egy nagy rakás limlom hever a színpadon, s a díszletmunkásként is cum laude vizsgázó fiatal színészek ezekből az elemekből rakosgatják össze az előadás változó színpadképeit, saját játékterüket. Felhasználják a lomokat, s egyszersmind lomtalanítanak is: karcos és üde személyiségek mozognak itt, a William Shakespeare-drámák modorosságra olyannyira csábító közegében. Igaz, maga az összeállítás sem kedvez a koturnusos historizálásnak s a szöveg veretességén élősködő deklamálásnak, hiszen az egymást követő szcénák (amint azt a Falstaff szólamából kimetszett frappírozó cím is jelzi) túlnyomórészt a négy királydráma alsóbb régióit idézik elénk. S bár az így kikerekedő előadás értelemszerűen még csak részleges áttekintést sem ad a IV., V. és VI. Henrik, valamint a III. Richárd cselekményéről, azért az elkészült produkció jóval több, mint csoportos pályaalkalmassági teszt.

Jelenet az előadásból
Jelenet az előadásból

Az előadás első részének színét és javát a IV. Henrik Falstaffjelenetei alkotják. A hájas lovag és zajos kompániája igazán nem ifjonti társaság, ám a játszó személyek mégis élményszerű, s az utolsó ízig kidolgozott figurákat állítottak elibénk. Nemcsak Dankó István mosolyt fakasztóan terebélyesített, mértéktartó Falstaff alakítása, Mészáros Piroska élvetegen trampli Lepedő Dollyja, vagy Erdélyi Tímea szikkadt és folyvást prézsmitáló Sürge asszonya érdemel méltatást, de mindahány játszótársuk. A rendező, Zsámbéki Gábor e jelenetekben plántálta a legtöbb játékötletet tanítványainak produkciójába: Lazók Mátyás lomha véralkatú, bávatagon merengő Hallga békebírója, vagy Földi Ádám ronthatnám és baszdühtől hajtott Pistolja éppúgy a drámarészlet fantáziadús kidolgozását dicséri, akár a sorozási jelenet megannyi kabarisztikus poénja.

A szünet után az önmagában is háromestényi VI. Henrik néhány részlete következik. Először a Margit-Suffolk párjelenetet bámulhatjuk, s szájtátásunk egyszerre szól Tenki Réka és Adorjáni Bálint figyelemreméltó színészi jártasságának, s a délceg fiatalember erőelemekben felettébb bővelkedő mutatványának, amelynek során az orosz műkorcsolyázókat megszégyenítő könnyedséggel emeli magasba, s dobja ide-oda együttműködő partnernőjét. Az erőfitogtatás korántsem öncélú, aminthogy szintén nem öncélú az a – szinte a határokat feszegető – nyílt színi erőszakosság sem, amely a soron következő Jack Cade-epizód jeleneteiben bukkan fel. Az osztályharcos vérengzésekben tobzódó középkori felkelés Shakespeare-nél az ostobák és műveletlenek küzdelme a derekabbak ellen, s a (némiképp aktuális felhangokkal dúsuló) színrevitel szándékosan él a színészt próbálóan krudélis megoldásokkal. László Attila mint az aljanépet vezérlő, desperátus Jack Cade markáns, a dráma magasabb régiói felé törő alakítást nyújt e jelenetekben.

A VI. Henrik Jack Cade-epizódja
A VI. Henrik Jack Cade-epizódja

Az előadást a III. Richárd egyik slágerszáma, Richárd és Lady Anna jelenete zárja, mi tagadás nem a legmegnyugtatóbb eredménnyel. Földi Ádám és Szabó Emília dicséretesen igyekeznek, ám e karakterek abszolválásához még nyilvánvalóan mindkettejüknek hosszú évekre lesz szükségük. Ha a zárójelenet érzékeltet is valamit a pályakezdő színészek számára e pillanatban még meghághatatlan magasságokból, azért a vizsgázó osztály teljesítménye imponáló. (Megoldás előtt álló feladatokról szólván említést kell tennünk arról, hogy több ifjú színésznőnek még okvetlenül dolgoznia kell s-hangjain.) Ígéretes tehetségek, már most megjegyezhető színészalkatok, rokonszenves személyiségek fogadják a tapsokat.

Nem kétséges, magasabb osztályba léphetnek.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek