Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

DRÁMÁK FALAKON INNEN ÉS TÚL

PanoDráma a POSZT-on / Művészetek és Irodalom Háza, POSZT 2009
2009. jún. 21.
Az idei évadban többször találkozhattunk a Merényi Anna dramaturg, fordító, produkciós vezető által alapított és működtetett PanoDráma nevével, amely „a kortárs külföldi drámák magyarországi és a kortárs magyar drámák külföldi népszerűsítésére létrejött szervezet”. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.

Merényi
Merényi Anna. Fotó: Simara (Forrás: poszt.com)

A PanoDráma tevékenysége eddig főleg felolvasószínházi események formájában valósult meg, amelyek ismeretlen kortárs szerzők műveit tolmácsolták. Emellett hazai és külföldi előadások produkciós partnerként működött közre, elsősorban nem financiális, hanem szervezésbeli és „tartalmi” módon. (Merényi Anna fordította például Martin Crimp a.N.N.a. című darabját, amely a MobilFront Műhellyel közös előadásként a szerző első magyarországi bemutatója volt. Az ő munkájának eredménye a PS122-vel és a Pont Műhellyel közös produkció, az Untitled Mars, amelyet New Yorkban huszonegyszer, Budapesten háromszor játszottak.) Kevésbé látványos, ám fontos feladata a külföldi tendenciák követése, a kultúraközi kapcsolatok életben tartása, drámák kiválasztása, fordíttatása, megjelentetése, valamint projektek kidolgozása az ismeretek terjesztésére. Az itthoni viszonyokat figyelembe véve mindez nem kis feladat – elhivatottság, hozzáértés, kreativitás és fáradhatatlan munka kérdése, záloga pedig a minőség és a nyitottság.

Alice Müller a POSZT-on. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Alice Müller a POSZT-on. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Hogy ez utóbbiban a közönség részéről nincs hiány, azt a POSZT Off-programjában lezajlott felolvasószínházi sorozat iránti teltházas érdeklődés is bizonyítja. A Dramaturgok Céhe által Nyílt Fórumhoz csatlakozva a magyar drámák felolvasó-bemutatójának kísérő rendezvényeként idén második alkalommal hallhattunk kortárs külföldi szövegeket. Az elmúlt évben – az akkor DrámaMa, ettől az évadtól kezdve PanoDráma kezdeményezésének köszönhetően – egy finn, egy norvég és egy svájci drámával találkozhattunk, az idén azonban több szempontból is különleges volt a kínálat. Egyrészt itt volt a tavaly megismert svájci szerző, Lukas Bärfuss újabb szövege, a Próba, Lőrinczy Attila fordításában, egy nem ismeretlen kortárs orosz szerző, Vaszilij Szigarjov Guppi című, ám a nálunk játszott munkáihoz képest merőben más drámája, Radnai Annamária fordításában, valamint a néhány éve Magyországon élő, német Alice Müller magyarul írt Elvira és Petúniája. Másrészt a mini-sorozatot lezáró szakmai beszélgetésen közelebbről is megismerkedhettünk a Goethe Intézet After the Fall. Európa 1989 után (A [Fal]leomlás, [Rendszer]összeomlás után) elnevezésű nemzetközi drámaírói pályázatával és annak hazai megvalósulásával.

Merényi Anna ötletére ugyanis a külföldi gyakorlattal ellentétben, ahol a Berlini Fal leomlásának huszadik évfordulója kapcsán neves szerzőket kértek fel új dráma írására, nálunk a PanoDráma – tehetségkutató szándékkal – finn minta alapján drámaírói műhelyt szervezett, amelyre pályakezdők jelentkezhettek. A téma adott volt: úgy kellett kapcsolódni a Fal leomlásához, hogy abban a rendszerváltás óta eltelt évtizedek adott országbeli viszonyai is tükröződjenek.

Elvira és Petúnia - Mertz Tibor, Újláb Tamás, Urbán Tibor. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Elvira és Petúnia – Mertz Tibor, Újláb Tamás, Urbán Tibor. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A Nemzeti Színházban tartott háromhónapos workshop során Merényi Anna és Márton László vezetésével elméleti és gyakorlati képzésben vehetett részt a harminckét jelentkező. Tizennégy megírt első felvonás után választották ki azt a hét szerzőt, akik a munkafolyamat következő fázisában nemzetis színészek közreműködésével tesztelhették továbbírt szövegüket. Végül öt új magyar dráma született meg, amelyekkel felolvasószínházi formában már a közönség is találkozott.

Alice Müller szövegén kívül a szakmai beszélgetésen a pályázat díjnyertes darabjával is megismerkedhettünk. Almássy Bettina Megfulladok! című munkája egyike annak a három szövegnek, amelyet a Dramaturgok Céhe az évad legígéretesebbnek tartott új magyar színműveként megjelentetett a Criticai Lapokkal közös kiadványában, a Nyílt Fórum Füzetek idei kötetében. A Nánay István moderálta beszélgetésen ugyan elhangzott, hogy a Fórum történetében először nincs jelen a szerző, a szövegéről szóló vita felkeltette az érdeklődést az olvasáshoz. A történet középpontjában egy NDK-s olimpiai-, világ- és Európa-bajnok úszónő elképzelt személyisége áll: küzdelme önmagával a szülők, az edzők, a nemzet és a rendszer elvárásaiért. A mindenkori környezet teljesítménykényszerében való őrlődésen túl a hormonok hatására elférfiasodó nő nemi identitásválságának érzékenyen ábrázolt kérdése teszi aktuálissá a drámát. Izgalmas a valóság és fikció idősíkjait és helyszíneit vízió-, emlék- vagy filmszerűen váltogatogató szöveg technikája is: a spirálisan előrehaladó, majd önmaga kezdőpontjába visszatérő történet szálait egységes motívumok – például a fekete, piros és sárga (zászló)színek, a faltól (Faltól) falig történő végnélküli úszás – szimbolikája tartják feszes keretben.

Az új orosz dráma jekatyerinburgi iskolájának felfedezettjeként a nemzetközi színházi életbe berobbant Vaszilij Szigarjov Guppija ezzel szemben hagyományos drámaformában íródott mű. (Tompa Andrea tanulmánya az orosz „novaja drama”-ról itt olvasható.) Noha a szerző legismertebb darabja, az Orosz népi posta kötetben magyarul is megjelent, és a nálunk is több rendezésben színpadra állított Gyurma (vagy Plasztilin), valamint a Parti-Nagy Lajos átiratában játszott Fekete tej hasonlóan álom- és víziószerűen működtetett dramaturgiára épül, a Kiss Csaba ábrázoló rendezésében a POSZT-on felolvasó-bemutatott dráma ennek annyira nem mutatja nyomát, hogy nemcsak a név eltérő átírása miatt bizonytalanodtam el a szerzőség azonosságát illetően. Szigarjovot most is a pszichológiai valóságon alapuló mélylélektan érdekli, amely Urálon innen és túl bármikor átélhető, ám mégsem „brutalitás-drámát” írt. A főhős egy nő, aki teljes érzelmi függőségben él férje mellett, és nem vesz tudomást sem a vágyairól, sem a fizikai szükségleteiről. Ő a jég hátán is megélő guppi – így nevezi a férje –, akinek identitását teljesen átformálta az alárendeltség. Györgyi Anna alakításában gyönyörűen érzékelhető a személyiség kettőssége: nevetünk kényszeres abnormitásán, és sajnáljuk elrendelt sorsa miatt. Az idegen férfival való találkozása, amelyben Scherer Péter hitelesen váltogatja a rácsodálkozó kívülálló és a megmentő szerepét, egészen addig érdekes, amíg a szerző egy dramaturgiai fordulattal el nem ront mindent. Kiderül ugyanis, hogy a férfit a dráma háromnegyede alatt a szekrényben kuksoló férj (Csuja Imre) fogadta fel csábítónak, aki a megfelelő pillanatra várt a házasságtörés bizonyításához. Szigarjov szövege az útkeresés és a kiforratlanság bizonytalanságait mutatja. A klasszikus forma azonban annak ellenére sem az intellektuális játék eszköze, hogy egyetlen kiszólás jelzi az irányt: a férj azzal zavarja el feleségét, hogy nehogy a vonat elé vesse magát, mint Anna Karenina.

Elvira és Petúnia - Szalay Marianna, Bánfalvi Eszter. Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Elvira és Petúnia – Szalay Marianna, Bánfalvi Eszter. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az Elvira és Petúnia úgy szól a múltról és a jövőről, hogy a jelent a nyugati demokrácia európai fővárosába, Londonba helyezi. A két barátnő eltéved a hirtelen támadt esti ködben, nem tudnak továbbmenni az előttük termett kerítéstől. Összevesznek, Elvira (Szalay Marianna) elmegy, majd visszajön a biztonságot jelentő korlátoknál maradt Petúniához (Bánfalvi Eszter). Hiába várnak a megmentésre, a sziámi rendőrpárral (Urbán Tibor, Újláb Tamás), az egykeréken bicikliző vak emberrel és a süket tolmáccsal (mindkettő Mertz Tibor) való abszurd találkozásaik eredményeként kémeknek nézik, és örökre a kerítéshez láncolják őket. A Bodor Böbe rendezte produkció a felolvasás és a színházszerűség határán egyensúlyozva megtartotta a képzelet szabadságát, így meglepődtem a beszélgetésen, hogy Alice Müller két középkorú nőre írta a drámát. Pedig a titok éppen abban rejlik, hogy nem kell a Fal közelében élnünk ahhoz, hogy Kerítésekhez érkezve folyamatosan elveszítsük szabadságunk illúzióját.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

 

Vö. Szemere Katalin: Politikai tett, színházi értelemben / Szigarjov: Guppi 
Rick Zsófi: Félidő (5. nap) / Alice Müller: Elvira és Petúnia 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek