Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KURZ UND GUT

Haydn: Aki hűtlen, pórul jár / Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009
2009. jún. 19.
Nyilván a Haydn-év is közrejátszik abban, hogy a L’infedelta’ delusa, Haydn egyik legfelszabadultabb színpadi mókája, hovatovább az operarepertoár standard részévé válik. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.

Nehéz is olyan Haydn-operát találni, amely vonzóbban, szórakoztatóbban és mégis a legmagasabb színvonalon mutatja be az operaszerző Haydn erényeit, mint az Aki hűtlen, pórul jár. Vegyük hozzá ehhez, hogy a vígoperának viszonylag kevés szereplője van, nem kell hozzá kórus, sem pedig bármilyen különleges színpadtechnika – érthető hát, hogy a Miskolci Operafesztivál ezt a darabot tűzte műsorára akkor, amikor nemcsak a Haydn-év, hanem Bécs, mint hívó szó is Haydn-opera után kiáltott. Jól választottak, és mint az alábbiakból kiderül, az előadókat is jól választották ki.

 

Képek az előadásból
Jelenetek az előadásból

Vashegyi György persze nem idén kezdett ezzel az operával foglalkozni: nála a darabnak már egész előadás-története van. A szereplők persze változtak valamelyest az idők folyamán, de Vashegyi és az Orfeo Zenekar L’infedelta’ delusája mégis egyetlen, egyre inkább összecsiszolódó – a fáradtság jeleit viszont egyáltalán nem mutató – produkció. A néző számára ez elsősorban azt jelenti, hogy rendkívül sodró erejű, összeszokott és ellenállhatatlan humorú az előadás. Hol is kezdjük a részleteket? Mondjuk, a vizuális résszel; a színpadra állítással, mely Káel Csaba munkája. Nos, a Velich Rita tervezte jelmezek harmonikusak, stílszerűek és funkcionálisak; a Csikós Attila díszleteit felhasználó színpadkép, dicséretes egyszerűséggel, de igen stílusosan és hatásosan, vetített háttérfüggönyből és a színpad mindkét oldalán elhelyezett egy-egy dobogóból áll. Ez azután mindenre elég; többek között persze azért, mert olyan remek színpadi készségű énekesek állnak rendelkezésre, mint Csereklyei Andrea vagy Timothy Bentch. Meg azért, mert a szereplők mozgatása kitűnő: a komédiázás bővérű, mégis artisztikus, sokkal többet hagy szemvillanásokra és finom mozdulatokra, mint farba billentésekre. Nagyon szép megoldás például, amikor az „összeesküvő” testvérpárt játszó Csereklyei Andrea és Kovács István a színpad jobb hátsó sarkában rejtőzve lesik és kommentálják cseleik hatását, közben elő-előszökve, majd ismét sebesen visszavonulva… Ízléses, mértéktartó rendezés.

 

A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.
A képek forrása: Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

Az opera szerepei közül a talpraesett és furfangos Vespina az igazi főszerep. Ezt mintha Csereklyei Andrea személyére szabták volna: miközben énekesi teljesítménye is elismerést érdemel, remek színészi és karakterformáló tehetsége, felszabadult komédiázása az előadás első számú motorja (jutalomjátéka a II. felvonás átöltözés-showja), s amikor néhány lépésnyi táncot is ráoszt a rendező, csak azt sajnáljuk, nem láthatunk belőle többet (nem is csoda, hogy szerepe szerint fivére, Nanni nemigen tudja utánozni). Kovács István mint Nanni ugyancsak szépen játszik, és nagyszerűen énekel, már az első felvonásbeli áriájában is. Timothy Bentch volt a másik közreműködő, aki ragyogó volt mind énekesként, mind színészként; áriáit abszolút kontrolláltan, nagy zenei igényességgel adta elő, és ellenállhatatlanul mulatságosan alakította a felfuvalkodott, majd hoppon maradt gazdag kérő szerepét. Kálmán László számító, anyagias apaként halványabb színpadi jelenség volt; gyönyörű hangon, kulturáltan énekelt, bár hangilag, karakterben légiesebb, Don Ottaviósabb jelenség szerepénél. A fiatal Celeng Mária hangképzése valamivel súlyosabb, vibratóval teltebb, mint társaié, de zeneileg ő is rendkívül hajlékony, alkalmazkodóképes volt, gyönyörű pianókkal, és remekül beilleszkedett az együttesekbe is (melyek az előadás egyik fő értékét jelentették).

Sajnos, a zenekar elégé eltűnt a zenekari árokban, ami régi hangszerek esetében jelentős hangzási deficittel járt. Egy pár kürtgikszertől eltekintve azonban kivételesen szépen játszottak, remekül olvadtak össze a vonósok, Vashegyi György pedig, akinek az előadás sodra, folyamatossága, színessége nagyrészt köszönhető, a recitativók csembalókíséretét is emlékezetesen látta el.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. "Zenei gyöngyszemekkel ékeskedő zene…" / Csák Balázs interjúja Vashegyi Györggyel
"Egy kicsit beskatulyáztak engem" / Csák Balázs interjúja Timothy Bentch tenoristával 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek