Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ALAPBÓL

Nyílt óra a kaposvári főiskolásokkal – Beszédóra és zenés foglalkozás / POSZT 2009
2009. jún. 11.
A kaposvári színész szakos tanítványok és mesterek által a POSZT-on megszületett minden oktatási szituációk legbizarrabbika, a bemutató vagy nyílt óra. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.

A beszédtanár: Kelemen Márta
A beszédtanár: Kelemen Márta

Biztosan mindenkinek megvolt életében legalább egyszer az az élmény, amikor tanfelügyelő (egyfajta revizor…) érkezett: az előre kiosztott szerepek és lefektetett játékszabályok, vagyis az, hogy miről szól az óra, ki mikor jelentkezik, mit válaszol. Az órán minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden nagyon dicséretes volt, az okosgyerek megjelentkezett és válaszolt, a butagyerek szép csendben viselte magát. Hülye egy helyzet volt, mert mindenki tudta, hogy a hétköznapi keréknek nem ilyen a vágása.

A látszat ellenére: beszédóra
A látszat ellenére: beszédóra

Ennek a szituációnak a módosított változata a szülőknek tartott nyílt nap, amikor a szülők az utolsó padok mögé felsorakoztatott székeken büszkeségtől ragyogó arccal követték csemetéik minden megmozdulását. Ez sem volt különösebben életszerű szituáció, mert általában az okos- és/vagy jógyerekek szülei nézték saját csemetéiket, akiket természetesen agyonszerepeltettek és agyondicsértek.

Zenésmesterség tanár: Rozs Tamás
Zenésmesterség tanár: Rozs Tamás

Azok, akik hosszabb-rövidebb időt eltöltöttek pedagógusképző intézményekben, hátizsákjukban egyéb sajátélményeket is cipelnek. A hospitálások többnyire hamar a tehetetlenség unalomba fulladó 45 percei, hiszen csak ül az ember, koncentrálna az óramenetre vagy a csoportdinamikára, de egyre lankad a figyelem. Ennek pedig egyetlen oka van: részt nem vehet a folyó ügyekben.

A kaposvári egyetemisták nyílt beszéd- és zenés mesterség óráin azonban nyoma sem volt az említett meglehetős feszélyezettségérzet-potenciállal rendelkező lehetőségeknek. Biztosan azért, mert akiket látunk, színészek lesznek, és nekik ugye mégiscsak az lesz a feladatuk, hogy a nézők elé kiállva igyekezzenek minél természetesebben, minél fesztelenebbül viselkedni. Még biztosabban azért, mert érezhető volt a kaposvári hallgatók és a tanárok (beszéd: Kelemen Márta, zenés mesterség: Kovács Márton, Rozs Tamás) között levő erős és bizalomteli kötődés. De legbiztosabban azért, mert a vállalkozó kedvű dilettáns, maximum műkedvelő laikusok is kaptak kétszer nyolcvan percet arra, hogy csatlakozzanak a játékhoz, hogy kipróbálják magukat.

Zenésmesterség tanár: Kovács Márton
Zenésmesterség tanár: Kovács Márton

Nyilván nem él mindenki a lehetőséggel, azzal, hogy ha életében először csinál terheléses légzőgyakorlatot, koncentrációs, ritmus- vagy bármilyen kreatív zenei gyakorlatot, azt mindjárt ismeretlenek előtt tegye. (Bevállalni a folyamatos bénázást egyébként láthatóan nem exhibicionizmussal, hanem csakis nagy nyitottsággal, a világra rácsodálkozó tekintettel lehet.) Viszont dicséret jár minden apró sikerért, meg pozitív, megerősítő visszajelzés.

Dolgoznak a hangszálak, a kezek, a lábak, átveszi a ritmust és a tempót a test, épülnek a hangokból a szavak, a mondatok, az értelmetlen hangsor a hangsúlyoktól nem várt értelmet nyer, a puszta sziszegésből kurtági zenedarab formálódik, és még a függöny is metrumra lebben.

A hallgatók
A hallgatók

Mindenki másképp koncentrál. Van, aki befelé figyel, és magában számolja a negyedeket, a balra és jobbra nyíló első és második utcákat, mantraként mondja Weöres Sándor halandzsáját, van, aki a társra vagy a tanárra fókuszál, hogy ki ne essen a feladatból. Mert munka ez, fizikumot és szellemet nem kicsit igénybe vevő. Minden képesség fejleszthető, de sziszifuszi módon, ráadásul az eredmény nem látványos, mi több: megkérdőjelezhetetlen alapkészségeit jelentik ennek a szakmának. (De hogy ne misztifikáljuk túl az elvárásokat, a hétköznapokban sem árt a tiszta artikuláció, vagy mondjuk egy aerobikórán, netán az autóvezetésben a jó ritmusérzék. A probléma az, hogy sokak számára a Kodály-módszer, Kokas Klára metódusa, Montágh Imre rendszere, az, hogy a zenei nevelés mi mindenre van hatással, még mindig revelatívnak hat.)

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A beszédórán még szellősen ülünk a Bóbita Bábszínház termében, a zenés mesterségre kíváncsiak jóval többen vannak. Először hat, másodszor tizenhat növendék kapja a demonstrátori szerepet. Először kevesen, aztán sokan vállalják az önkéntes kísérleti nyúl szerepét, de láthatóan nem bánják meg. Kovács Márton remek pedagógiai érzékkel még a szégyellős újságírói és szülői fajtákat is bevonja a tapsolósdiba.

Nézi Mohácsi János a másodéves osztályát. Láthatóan büszke rájuk. Helyesek, kreatívak, mi több: amit délután ötkor órai keretek közt bemutattak, este nyolckor a vizsgaelőadásban a gyakorlatban használták. Úgyhogy lehet is.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a POSZT 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek