Stefan Vladar

Az idei miskolci operafesztivál főszereplője, az állandó meghívott Bartók mellett, Bécs városa lett. S ha már Bécs, akkor az év bécsi klasszikusának mindenképpen helye volt a nyitókoncerten, s ugyancsak ildomos volt Miskolcra invitálni Haydn zenéjének avatott előadóit, az Osztrák-Magyar Haydn Zenekart, mely 1987-ben, Fischer Ádám irányításával, éppen azért alakult meg, hogy Haydn műveit népszerűsítse, s hogy ott (is) játssza azokat, ahol azok eredetileg megszólaltak, Eszterházán és Kismartonban. Ezért is tagságát a legjobb osztrák és magyar zenekarok Haydn mellett elkötelezett művészei alkotják, ám azt így is meglepve tapasztaltam, hogy a méltán népszerű, sok versenygyőzelemmel büszkélkedő csellista, Várdai István is a zenekarhoz csatlakozott.

Az idei miskolci fesztivál nyitóhangversenyén, melyen nem Fischer Ádám, hanem egy zongoristaként ismertebb osztrák muzsikus, Stefan Vladar állt a zenekar élén, meglehetősen erőszakos muzsikálásnak lehettünk fültanúi. Ehhez a tempósnál jóval tempósabb, tehát hajszolt előadásmódhoz, ehhez a már-már nyugtalanító temperamentumhoz nem is találhattak volna alkalmasabb partnert Miklósa Erikánál, aki – rég hallottam, de akkor is ez volt az érzésem – nem tüdőből, hanem erőből énekel.

A nagy nekibuzdulás és a karmesterei ostor pattogtatása az első műsorszám végén kezdődött. Miután Kulcsár Imre szépen (ám elfeledve, hogy a mű nem csupán indulatos, de meg is szólítja a szerzőt, sőt perel vele, és érte) elszavalta Illyés Gyula Bartókját, s felkonferálta a szereplőket. Ennek az avítt, Antal Imre hőskorát idéző epizódnak volt ugyan némi bája, de inkább csak hátráltatta a fellépőket, arról nem is beszélve, hogy néhány bumfordi mondatot (mint amilyen a Miklósa Erikáról elmondott „ő hazánk zenei nagykövete is”) nem lehetett mosolyogás nélkül hallgatni.

Miklósa Erika

A Román népi táncok zenekari változata, tehát egy Bartók-zongoramű átirata, csendült fel először. Már e mű első tételében is feltűnt, hogy a fiatal, zongoristaként számos nagy karmesterrel (Abbado, von Dohnányi, Végh Sándor, Daniel Harding) fellépett Stefan Vladar milyen különösen töri meg a zenekar lendületét. A Bot-tánc nem olyan volt, mintha „egy legény mennyezetbe akarna rúgni”, hanem olyan, mintha e legény mindig csak nekibuzdulna, aztán, mint aki tudja, hogy célja balgaság, csak emelinti lábát: Vladar minden negyedik ütemben megálljt parancsolt a zenekarnak. A Topogóban és a Bucsumi táncban is feltűnő volt ugyanakkor az első hegedűs hölgy üdítő visszafogottsága: e tételt gyakorta cigányzenészeket meghazudtolóan sok vibrátóval, rángatózó tempóban szokták a hegedűsök előadni, ezzel szemben a mindvégig kiváló hölgy sallangmentesen, nem tolakodóan, a bartóki bánatot hangsúlyozva adta elő; különösen kezdőhangjai indítottak meg. Az ötödik tételre viszont a zenekar megmutatta, miért is nem tudtam teljes szívvel lelkesedni Haydn-összkiadásukért: itt már volt rángatózás, esztelen tempó és melléfogások is.

A koncert első felének végére egy Haydn-versenymű, a D-dúr zongoraverseny és két Mozart-ária maradt. Vagyis következett a bécsi rész. A zongoraverseny nem Haydn műfaja volt (sokkal inkább Mozarté): Haydn nem volt olyan ismert virtuóz, mint pályatársa. Stefan Vladar, aki a Hadyn-mű szólistája is volt, az expozíció után furcsán váltott tempót: mintha más sebességbe kapcsolt volna. A második tételt ezzel szemben úgy játszotta, mintha az Beethovené lenne: igaz, őt igazolta, hogy a középrész balkéz-futamai a Holdfény szonáta első taktusait idézik, ez tehette indokolttá a már teljes értékben Beethovent idéző kadenziát. A nagyszerű harmadik tétel kilenc hangból álló főtémáját Vladar úgy pörgette, hogy az szinte a bécsi klasszika paródiájának tetszett. Hihetetlen sebességgel billentett, de kevéssé érzékenyen; mégis: e tétel lett az est egyik legszebb és legtartalmasabb része. Stefan Vladar elsősorban azt bizonyította, hogy páratlan technikájú zongorista.

Várdai István

Miklósa Erika elsőként Mozart Vorrei spiegarvi oh Dio című áriáját énekelte, mely betét gyanánt íródott a mára elfeledett Pasquale Anfossi egyik operájába. A művésznő 2007-ben már volt a fesztivál vendége, akkor is és most is nagy sikert aratott, ám éneklése – akkor is és most is – zavaróan erőszakosnak tűnt számomra. Miklósa Erika minden fél hangot pontosan énekel; hangjának (ez most szinte kínosan bebizonyosodott) nincs mélysége, ám a felső regiszterekbe mintha felnyomná, feltornázná magát. Csillogóak a koloratúrái, ámbár azok nem formáltak, hanem megcsináltak, a csúcshangokat nem erőlködve énekli – de mintha azt akarná jelezni számunkra, hogy teljesítésük emberfeletti tett. És hiszünk is neki: Miklósa Erika bámulatosan énekel, de nem árnyaltan és természetesen. Ez legjobban a Szöktetés Constanza-áriájában domborodott ki.

A második rész első száma Haydn Tóbiás hazatérése című oratóriumának nehéz darabja, az arkangyal, Raffaelle Anna, m’ascolta kezdetű áriája volt. Ennek első néhány hangja, a valóban emberfeletti képességeket követelő Anna kiéneklése olyan lenyűgözően sikerült Miklósa Erikának, hogy akár be is fejezhette volna az áriát, hiszen a sikert és az elkápráztatást elérte. E darabot még Eszterházán, de már a nem a hercegnek, hanem egy bécsi egyletnek, a zenész árvákat segítő Bécsi Zenésztársaságnak írta Haydn. Ekkor, a bemutató után nevezték először a fővárosban őstehetségnek (das Original-genie). A Tóbiás csoda folytán visszanyert látását megjelenítő opus első részének kegyetlenül nehéz áriája az, amit Miklósa Erika oly fényesen abszolvált.

A Nyitóhangverseny az Oxford szimfónia korrekt, csak a Menüettben érthetetlen tempójú előadásával zárult. A valójában még a párizsi szimfóniákhoz sorolt, Haydn oxfordi díszdoktorságát megünnepelni hivatott mű első tételében jutott főszerep a főtémát érzékenyen és szépen eljátszó Várdai Istvánnak. Ő még a széttördelt menüettet (aminek ismét minden negyedik ütemét túlhangsúlyozta Stefan Vladar) és a Presto őrült száguldását is feledtetni tudta velünk. S mindenesetre ez volt a koncert azon része, amikor megértettem, hogy miért is érdemes velük, és csak velük, az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarral beszerezni Haydn összes szimfóniáját.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.