Mediawave 2009 / Nemzetközi Film és Zenei Fesztivál, Győr, Filmes program
2009.05.06.

Mi a közös a kamionsofőrben, a vízvezetékszerelőben meg a londoni utcagyerekekben? Úgy kezdődik, mint egy vicc, de a válasz csak ennyi: Mediawave. Ez egyébként nem baj, hiszen a Mediawave minden bohémsága ellenére nem viccel, ma már komoly fesztivállá nőtte ki magát. TOROCZKAY ANDRÁS BESZÁMOLÓJA.

Abszurdisztán
Abszurdisztán
Veit Helmer nem ismeretlen Győrött. Előző filmje, a hatvankét fesztiválon szereplő Tuvalu a Mediawave-től is kapott díjat 2000-ben. Az idén bemutatott Abszurdisztán hasonló tündérmese – rendezője most a legjobb játékfilm díját vihette haza. A negyvenéves direktor a jól sikerült vetítés után maroknyi ember előtt zajló beszélgetésen mesélt a film kalandos születéséről: a tizenhat országban zajló szereplőválogatásról, hogy miért kellett neki Japánig utazni zeneszerzőért, s hogy miért lett lila folt mindkettőjük homlokán (ezt elárulom: kiderült, kölcsönösen tisztelik egymást, úgyhogy folyton hajlongtak).

Beszélt az azerbajdzsáni forgatásról, meg arról, hogy nemcsak a fesztiválmeghívások miatt kell mostanában körbeutaznia a fél világot, hanem mert a filmbeli fiktív falu mindenfelől, még Magyarországról is összeverbuvált lakói – más szórakozási lehetőség nem lévén – egymás társaságát keresték és találták meg. Olyannyira, hogy már három bébi is született a forgatás során egymásba bolonduló stábtagok szerelmének gyümölcseként.
 
Abszurdisztán olyan falu, ahol nagyon kevés a víz, ám a férfiakban még kevesebb a hajlandóság, hogy ezen bárhogy változtassanak. Egyébként is folyton a piáláson jár az eszük, a munkájukat feléből-harmadából végzik el, többnyire mindent az asszonyok csinálnak. Érthető hát, hogy a nők fellázadnak. Jelszavuk: No water, no sex. A falu lakosságának Kusturica mozijaira és a cseh újhullámos filmekre emlékeztető mindennapjai előterében két fiatal, a gyönyörű Aya és a cselekvésre nem rest Temelko szerelme áll. Minden adott egy csodálatos meséhez: gyertyafényes gondola ruhaszárítókötélen, bűbájosan groteszk jelenetek, karakteres arcok, a jóslatok beteljesedése és az emberiség infantilizmusának nevetségesen torz tükörképe.
Zebra átjárók
Zebra átjárók
Mindezen erényei ellenére az Abszurdisztán a végére kissé elfárad. Úgy, mint Sam Holland Zebra átjárók (Zebra Crossings) című filmjével, amely a European Independent Film Festivalon (ÉCU) fődíjat nyert, Győrben azonban semmit. A megdöbbentően fiatal, épphogy húszéves rendező első nagyjátékfilmje csaknem 150 perces, és mint kiderült, a rendező szerint is hosszú ez a változat, csak nem volt szíve vágni. Jó hír: elkészült a film másfélórás verziója, ami viszont annyira friss, hogy Győrött még le se tudták vetíteni.

A film mintha Kassovitz Gyűlölete és a tavaly a Titanicon is futó, többek közt Thomas Turgoose emlékezetes főszereplése miatt kihagyhatatlan, Shane Meadows írta és rendezte This is England közt egyensúlyozna. A helyszín egy lakótelep, ahol szörnyű családi háttérrel rendelkező fiatalok bandáznak és drogoznak, majd fegyver is kerül a kezükbe, ami el is sül. Kin vernék le sanyarú sorsuk miatt érzett mérgüket, mint épp a melegeken és a pakisztániakon? Még akkor is, ha esetenként az, akit pakisztáninak hisznek, történetesen indiai, aki legalább annyira gyűlöli a pakisztániakat, mint ők.

Zebra átjárók
Zebra átjárók (A képek forrása: Mediawave)
A főhősnek nem sok jó jut az életben: egy anya, aki elhagyta, egy beteg testvér, aki haldoklik, egy alkoholista apa, aki veri mindnyájukat. Idővel képzelt barátja lesz: egy fekete srác szelleme jelenik meg neki a templomban. Ez nem hangzik valami jól, és a vásznon is épphogy nem kínos, de így legalább megvilágosodunk a (magyar) címet illetően. Akkor mondjuk is ki: a mozi a fekete és fehér ember közti átjárók szükségesséről szólna - merthogy a film éppen ilyen szájbarágós. És mintha mindenből több lenne benne a kelleténél: vérből, rugdosásból, szívásból, idősíkugrásból, zenebetétből.
 
Viszont a Christophe van Rompaey rendezte Moszkva, Belgium (Aanrijding in Moscou), amely elnyerte a Diákzsűri díja mellett A legjobb színészi játék díját is, úgy jó, ahogy van. Nem könnyű megmondani, mitől működik ez az egyszerre ezerszer látott és mégis teljesen valószerűtlen alapötletre építő, sokszor ordító sztereotípiákkal zsonglőrködő, lassú, hétköznapi, mégis végig izgalmas mozi. Egy háromgyerekes családanya, akinek férjére fél éve rájött a kapuzárási pánik és összeköltözött egyik tanítványával, és egy exalkoholista, többszörösen börtönviselt kamionos járgánya véletlenül összekoccan, majd a sofőrök egymásba szeretnek.

Ahogyan mindezt teszik, illetve, ahogy a rendező és belga színészei ábrázolják mindezt, az egyszerre bájos és szerethetően vicces, giccsmentes és földhözragadt. A postai jelenetek a halálesetekről hírt adó levelekkel, a rosszul sikerült karaoke a bárban, vagy a kamionos szerető és a művészeti egyetemen oktató értelmiségi közös étkezése, nevetséges vitatkozása kihagyhatatlan élmény. Aki látta, most biztosan azon drukkol, hogy a hazai filmforgalmazók is észrevegyék, hogy léteznek ilyen filmek.

Vö. Hering Orsolya: Ha nincs víz, nincs szex!

Helyszín: Győr, Időpont: 2009. április 25 - május 2.

Támogatók: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma, Mozgókép Kollégium

Címkék: Mediawave 2009