 Jelenet az előadásból |
A 157/1907 számú engedélyt Flaherty és Tsa számára, hatóságilag engedélyezett sör- és szeszkimérés működtetésére állították ki. A bekeretezett igazolás ott lóg a falon, néhány krumplis zsák fölött, amelyek tartalmából az ír/magyar/székely buhera egyik iskolapélda-alkalmatossága segítségével pálinka készül. A nyitó jelenetben a rézmonstrum ott áll a színpadon, és éjnek idején rohannak be a falu férfilakói, hogy a friss (pityóka)pálinkát megkóstolják. Ennek pandanja a zárlat, amelyben a pártában maradt Pegeen Mike (Kicsid Gizella) a férfiak gúnyosan lenéző pillantásait állva rakja össze sietősen és a becsapottság kétségbeesésével az üstöt, hogy lepárolják a napi szeszadagot. A rendező Bocsárdi László ezzel az ellenpontozó szerkesztéssel kibillenti a néző figyelmét; azzal pedig, hogy az előadás alkotó elemeiben – John Millington Synge drámájától Bartha József terén és Dobre-Kóthay Judit jelmezein keresztül a kellékekig és a színészi játékmódig – szervesül a reális, a meseszerű és a stilizált, megnehezíti a műfaji besorolást, és széles asszociációs mezőt nyit: egyszerre látunk tragikomédiát, „briliáns bohóctréfát”, groteszk balladát, sötét színekben ragyogó burleszket.
A csupa rozsdás ferde síkból megépített, elbújásra alkalmas rejtekzugok nélküli kocsma szinte rázuhan a benne levőkre. Az ivó ajtaján kívüli tér sem végtelen vagy szabad, hanem egy vakítóan alumíniumszürke kubus, ráadásul a kijáratot a díszlettervező úgy alakította ki, hogy nem látjuk, honnan érkeznek vagy merre távoznak a szereplők. Ezen az időtlen állandóságban élő vidéken a változás hirtelen, váratlanul áll be.
 Jelenet az előadásból |
A semmiből bukkan fel a szerencsétlen fickónak látszó, űzött vadként menekülő Christy Mahon (Pálffy Tibor), aki azzal vív ki magának tiszteletet, hogy – elmondása szerint – megölte zsarnoki apját. Szemében a félelem csillog, ez azonban nem a törvény képviselőinek szól, hanem a falubelieknek, hiszen meséje csak kitalált. Ám lassan rájön: nincs oka félni, hiszen nem valószínű, hogy a kocsma törzsvendégei valaha is jártak a település határain kívül. Christy Mahon nevet és becsületet vív ki magának. Ahogy elismertsége nő, úgy férfiasodik meg, úgy magasztosul fel és nemesedik meg a szánalomra méltó kalucsnis csavargó. Mivel hisznek neki és benne, egyre magabiztosabb, elnyeri a sportversenyek győztesének járó babérkoszorút és a szinte végtelen hosszú, palástszerű ír zászlót, illetve Pegeen Mike kezét. Hiába a szép szál vőlegény Shawn Keogh (Mátray László), akihez képest Mahon csenevésznek hat, ha az nem hős, csupán egy félelmében bevizelő, nagyra nőtt gyerek, aki csak leendő apósa, a nagyhangú, fineszes kocsmáros törzsvendégei, valamint a falu többi lakója közt érzi magát biztonságban. Utóbbiak helyzettől függően férfiboszorkány-karként változtatják alakjukat, és hol a népköltések káposztamellű, rémisztően festett arcú fúriáiként, hol bohócarcú féltékeny fiatalemberekként jelennek meg kísérteni.
Christy Mahon bukása épp olyan váratlan, mint felemelkedése. Az öreg Mahon (Nemes Levente) felbukkanása nem csupán meglepi, de sokkolja is a falubelieket. Fején a seb tiszteletet kölcsönöz neki, úgy tekintenek rá, mint aki a túlvilágról tért vissza. Megjelenésével elbizonytalanodik Christy Mahon rajongótábora, majd kiderül a profán hübrisz, a hazugság, ezért megfeszítik: felkötik az asztallapra. A félelem, lódítás, mennybemenetel, megszégyenülés, dac fokozatai után az érzések skálájának végpontja a pimasz kacagás. Apa és fia ezzel a tréfával járják az isten háta mögötti vidéket. Egyikük az elesettségére, másikuk a hősiességre apellál, a végeredmény mégis ugyanaz: dicsőség, jó étel, puha, tiszta ágy (esetleg asszonyi ölelés) legalább néhány napig. Történeteikből élnek. Egymásba karolva könnyed tánclépésekkel távoznak a színről, a móka máshol folytatódik.
 Jelenet az előadásból |
Ami utánuk marad, az egy összetört szív, a kocsmáros lányáé, Pegeen Mike-é. A szerepet a Kolozsvárra távozott Péter Hildától Kicsid Gizella vette át, és ez jelentős hangsúlyeltolódást eredményezett. Míg Péter Hilda Pegeenje szikárabb, keményebb, szögletesebb volt, olyan lány, aki nőiességével soha nem volt tisztában, mert nemét apja és a falubeli férfiak biológiai adottságnak tekintették, ami miatt egyenrangúnak mégsem kezelhetik, de teljesen fiúsították. A csúnya lányból az esküvői ruha Hamupipőkét varázsol, ám a királylányság nem tart sokáig. A Kicsid Gizella által alakított kocsmároslány viszont mintha saját önszántából bár, de kényszerű túlélési stratégiaként idomult volna a helyzethez. Meggörnyed, mélyíti a hangját, de van benne valami fürgén és szemtelenül koboldszerű. Christyre játékból, és nem reménytelenségből csimpaszkodik. Szégyenben maradása ezért kevéssé megrázó.
A másik nő, aki Christyt magáénak akarja, a praktikus és anyagias gondolkodású, nem épp makulátlan múltú özvegy Quinn-né. Bicskei Zsuszanna úgy jár, mintha egy hánykódó hajó tatján sétálna. Erős, öntörvényű asszony, akinek a férfi házastársi és háztartási kötelezettségek teljesítésére kell, és aki azonnal átlát a szitán, sejti, hogy Mahon múltja és jövője kevéssé fényes.