Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VIVALDI UTÁN SZABADON

Susan Graham és az Ensemble Matheus koncertje / Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. ápr. 9.
A Korzikán született Jean-Christophe Spinosit, a Naive kiadó sztárkarmesterét Vivaldi-felvételeinek sora, valamint az idei Tavaszi Fesztivál leglelkesebben ünnepelt énekes-sztárjával, Philippe Jarousskyval való együttműködése tette ismertté. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Akadtak is jónéhányan, akik fájlalták, hogy Jean-Christophe Spinosi együttese, az Ensemble Matheus nem a neves kontratenorral látogatott el hozzánk, és nem egy közös Vivaldi- vagy Händel-produkcióval szórakoztatta a közönséget. De ahogy Jaroussky eltávolodott a barokk zenétől s bemerészkedett a romantikába, úgy jutott el egészen a XXI. század zenéjéig az Ensemble Matheus is. Az együttes ma már Rossini-operákat is játszik, vagy épp Mozart Varázsfuvoláját a Bilbaói Operában.

Az Ensemble Matheus
Az Ensemble Matheus

Spinosi és zenekara nem tagadhatja le, legalábbis egyelőre, hogy Vivaldin szocializálódott, a Vivaldi-felvételek révén lett világjáró és népszerű: az Ensemble Matheus minden ízében Vivaldi-együttes. Ez úgy értendő, hogy a művekhez való hozzáállásukat meghatározza és megterheli a Vivaldi-lemezfelvételek sora, valamint hogy az együttes meghatározó vonása a lendületesség, a szédítő sebesség, a nagy és szélsőséges érzelmek kifejezése. Ennek a következménye volt az is, hogy pesti koncertjük főszereplője, Susan Graham amerikai mezzoszoprán énekesnő gyakran nem tudta tartani velük a tempót, és nem egyszer kénytelen volt levegő után kapkodni. Mindezek a jelzők – szédületes, nagyszabású – ugyanakkor azt is jelenthetnék, hogy az együttes játéka sohasem unalmas, nem engednek a középszernek, előadásaik minden pillanata érdekes. De ez, sajnos, nem így van.

A koncert nyitó darabjának, Haydn A tyúk névre keresztelt szimfóniájának előadása ugyanis unalmas volt. Spinosi nekibuzdulva, korzikai hévvel vetette bele magát a zenébe, olykor egész köröket írva le a kezével; úgy vezényelte e szimfónia első tételét, mintha az programzene lenne, és a szerzőnek kifejezett célja lett volna, hogy a rikácsoló baromfiudvart ábrázolja: vagyis egy Tyúkfarm című Vivaldi-művet bontott ki a tételből, mit sem törődve tempó- és egyéb jelzésekkel, Haydn utasításaival. Mindemellett a téma és az átvezetés, majd a tyúkudvart idéző melléktéma után is olyan nagy, felesleges szüneteket tartott, hogy a zenekar egyébként is kicsit darabos előadása olykor különálló részekre hullott.

Susan Graham
Susan Graham

Susan Graham többnyire nadrágszerepeket vagy kasztrált hangra írt szerepeket ad elő, s egyébiránt a Metropolitan Operában ő konferálta fel legutóbb Gluck Orfeo ed Euridice című művének bemutatóját is. Énekel ugyanakkor kortárs darabokat is: Charles Ives műveiből felvett lemeze Grammy-díjat nyert – teljes joggal, tehetjük hozzá, nagy szerzemények, nagy előadásban. Az első áriával kissé meglepett, ugyanis a kiadottól eltérően nem olaszul fakadt dalra, hanem franciául: Gluck Orfeójának nem a francia változatából énekelt, hiszen e változat tenorra íródott, hanem a francia változatot átdolgozó Berlioz Orphée et Eurydice című művéből. Csakhogy ehhez a változathoz már nem elég egy az Ensemble Matheus méretű kis kamaraegyüttes: már itt feltűnt, hogy a zenekar hangzása kiegyenlítetlen – annak is köszönhetően, hogy a zenekar tagjai össze-vissza fogták a vonót, ki középen, kis felső fogással, ki úgy, mintha Karajannál játszana –, és nem kifejező. Susan Graham mindenesetre gyönyörűen, érzékenyen, Orphée tragédiáját érzékeltetve énekelte el a szomorú áriát. Utóbb Donna Elvira (Mozart: Don Giovanni) szerepébe egészen belefeledkezve, el is játszotta a megcsalt, de még minden körülmény, méltósága és szerelme sárba tiprása ellenére is reménykedő asszonyt: nemcsak hangja, de alakítása is elsöprő hatású volt, ezért is nagy kár, hogy nem győzte követni a rohanó együttest. Fogjuk rá, hogy a kihagyások, elfulladások Donna Elvira megindultságának tudhatók be.

Jean-Christophe Spinosi
Jean-Christophe Spinosi

A szünet után Susan Graham ismét egy kasztrált szerepet énekelt: a Parto, partot, azaz Sextus áriáját a Titusz kegyelméből. Mivel Mozart e műve opera seria, kevesebb lehetősége volt a színjátékra, viszont ebben az áriában érvényesülni tudott a hangja, annak ereje és szépsége. A ráadás-ária is egy „nadrágos” szereplő, Cherubino áriája lett, a Figaro házasságából. A pár hét múlva hazánkban fellépő Cecilia Bartoli ezt az áriát (Voi che sapete) olvadékonyan, csiklandozóan énekli; Susan Graham szerepformálását érdemes az övével összevetni. Graham hetyke volt, kihívó, ugyanakkor kicsit pökhendi is, bátor és fiatalos. A karmesteri pulpitusnak támaszkodott, és úgy énekelt, hogy abban az is benne volt: "megeszlek, világ".

A Susan Grahamnek köszönhetően emlékezetes koncert Haydn A medve szimfóniájával ért véget. Az utolsó tételt Spinosi gyakorlatilag végigbohóckodta. Míg Vivaldinál csak a tizenhatodok vannak leírva, és az előadónak nem csupán lehetősége van arra, hogy a leírt hangjegyeket értelmezze, a zenét élvezetessé, leíróvá, érdekessé tegye, Haydn nem bízott ilyen sokat az előadókra. Spinosi nem elégedett meg azzal, amit Haydn leírt, ő még több izgalmat és folyton pattogó szikrákat képzelt bele: a második tétel és a Finale így egyenesen paródiaként hatott.

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják. 

Vö. Balázs Miklós: Az Isten állatkertje 
Molnár Szabolcs: Ötletbörze 
Lehotka Ildikó kritikája 
Bóka Gábor: Búcsú Mozarttól?

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek