Rob Torres. Forrás: MACIVA |
Január 24-28. között minden nap teltház volt a Fővárosi Nagycirkuszban. Az előcsarnokban régi cirkuszosok, két külföldi szerződés közt épp itthon levő artisták üdvözölték egymást: családias és ünnepi a hangulat, hiszen ismét fesztiválnak adott otthont a városligeti épület. Az előadásokat a legfiatalabbak, a Baross Imre Artistaiskola növendékei nyitották. Ők még nem a közönségnek játszanak, még látszik a küzdelem az arcukon, de napról napra felszabadultabban, könnyedebben és otthonosabban mozogtak a porondon, a gálán pedig már merték élvezni, amit csinálnak.
A „régicirkuszban” még izgulhatunk a csodáért. Azért, hogy sikerüljön a kunszt. Mert látjuk, hogyan történik a varázslat: trükkök nélkül a kiélezett helyzetben. Koncentrált a figyelem, megfeszülnek az izmok, nem fed a festék, nem takar a fény-sötét játék. A porond bejárata fölött ülő, sokat látott zenészekkel együtt visszafojtott lélegzettel figyeljük, milyen játszi könnyedséggel kivitelezik az artisták az ezerszer begyakorolt mozdulatokat, és felszisszenünk, ha valami rosszul végződik. De a taps akkor is jár. Nem, nem obligát módon, hanem a tisztelet jeleként. Egyrészt az ügyességükért, azért, hogy olyat tudnak, amire mi, átlagos földi halandók képtelenek lennénk – gravitációt meghazudtolva röpködni a trapézon, kinyitott napernyőkkel zsonglőrködni, fémhengeren egyensúlyozni vagy épp kézen állva sétálni le-föl a lépcsőn –, másrészt pedig azért, mert szembe tudnak nézni a pillanatnyi kudarccal, és hideg fejjel újra nekifognak a gyakorlatnak. Aztán ha a második-harmadik próbálkozásra sikerül a pontos végrehajtás, ott az arcon a felszabadultság. A győzelem öröme, amiben mi is osztozhatunk.
Flying Spiders. Forrás: MACIVA |
Ugrócsoportok, zsonglőrök, egyensúlyozó, állat- és trapézszámok – megannyi műfaj és stílus, de közös bennük, hogy az alkotók nem elégszenek meg a jelmezzel, a kellékekkel, a különleges produkciókkal, hanem egyre inkább törekszenek a dramatikus felépítésre, a „tiszta cirkusz” helyett történeteket eljátszani. Fenn a kupolában líra, éteri és érzéki szerelem a Duo Ssenstől, lenn a gumiasztalon egy dzsungelbe, vademberek közé lezuhant pilóta küzd az elemekkel és az őslakosokkal a Zvereva csoport előadásában. Az orosz Anastasia Fedotova sminkje és kosztümje az amazonokat idézte, az összhatást azonban jóval lágyabbá tette a lovának kantárja, a hosszú fehér selyemanyag, amely úszott a levegőben. Ha a műlovarnő beletekerte magát, az állattal tökéletes harmóniában olvadt eggyé, a porondon nem volt állat és ember, csak egy játékosan kecses kentaurnő.
Mr. és Mrs. Dittmar. Forrás: MACIVA |
A cirkuszban természetesen a bohóc- (vagy ahogy a színlapon áll: komikus, illetve vígjáték) -számok a legszínházibbak, és annak ellenére bedőlünk a tréfáknak, hogy viccben sincs új a nap alatt. A gála egyetlen magyar résztvevő „csoportja”, a civilben házaspár Mr. és Mrs. Dittmar előadása az XXL jelzőt kapta. Nem véletlenül, ugyanis a komikum forrását a hölgy (egyébként Németh Ágnes sokszoros válogatott és Európa-bajnoki bronzérmes kosárlabdázó) extrém magassága adta, illetve az, hogy fizikai fölényét kihasználva fokozatosan háztartási alkalmazottá degradálja egyébként nem aprótermetű férjét. A történet az agglegényélettől a mézesheteken keresztül a terrorizált Mr. Dittmar papuccsá válásáig tart kevés kellékkel, több ruhacserével. Velük együtt bronzérmes lett az Egyesült Államokból érkezett (parókában legalábbis) Jim Carrey-re hasonlító, csetlés-botlásában egymagában is a négy Marx-fivért idéző közönségkedvenc, Rob Torres. Egérszürke, kinőtt, pizsamaszabású öltönyében tréfát űzött az első sorban ülő kopaszodó úrból azzal, hogy hatalmas fésűvel megfésülte a haját. Aztán egy középkorú hölgyet vett célba. Torres elesett, és megsértette először az ujját, majd az orrát, és enyhítő puszit kért a hölgytől. Harmadszorra egy jóval intimebb estrészét ütötte meg. A közönség döbbenettel vegyes várakozással figyelte, mi fog történni, vajon a komikus kimegy-e gyógypusziért. Néhány másodperc csend, fennhagyott hangsúly… és persze, hogy ő nevetett ki bennünket, hogy aztán kis dobozkájába begyűjtse a tapsokat.
Peking-csoport. Forrás: MACIVA |
A volt szovjet utódállamok (Oroszország, Fehéroroszország, Ukrajna) artistái mellett a szintén nagy hagyományokkal rendelkező kínai cirkuszművészetet is jelentős számú és igen alacsony átlagéletkorú fellépő képviselte, akiknek lélegzetelállító trapéz- (Flying Spiders) és görgőakrobatika-számai (Peking-csoport) arany és bronz minősítést érdemeltek.
A Magyar Cirkusz és Varieté profi módon rendezte meg a fesztivált, a Nagycirkusz kiváló házigazdának bizonyult. A manézsban dolgozók pontos és összehangolt munkája gördülékennyé tette a műsort. A szinte tökéletes képet egy-két apró szépséghiba azonban összekoszolta.