Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NÁDIDUDA ÉS MIKROPORT

XXVIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár / Papp László Budapest Sportaréna, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. ápr. 7.
Tavaszköszöntő örömtáncra gyűltek össze az ország és a Kárpát-medence minden szegletéből a népművészetek szerelmesei, hogy a hatalmas tereket muzsikával, tánccal-dallal, kézműves tárgyakkal megtöltve csak úgy sugározzák a jókedvet. SZILÁGYI ZSUZSA ÍRÁSA.

Felvételek a találkozóról
Felvételek a találkozóról

Akusztikus hangszerek és elektronikus hangosítás, sokszoknya és szegecses farmer, hivatásos zenészek és népzenét csak időnként kóstolgatók, magyar anyanyelvűek és bámészkodó külföldi turisták jól megfértek egymás társaságában az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár tereiben, ahol huszonnyolcadik alkalommal adtak találkát egymásnak a népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet művelői és rajongói.

A táncháztalálkozó nem kizárólag a magyar táncoké, s nem is csupán a táncosoké-zenészeké. A környező népek hagyományos kultúrája is képviseltette magát: tanulhattunk például szerb és horvát vagy méhkeréki román táncokat, ismerkedhettünk a hazai nemzetiségek hagyományőrző együtteseivel. A táncos programok sokasága mellett a Sportaréna folyosóiról nyíló termekben bemutatkoztak a népzeneoktatással foglalkozó alapfokú művészeti iskolák legkiválóbb diákjai, hallgathattunk népzenei kamarakoncerteket. És megpihenhettünk az etno-moziban, ahol jó néhány, az „utolsó órában” leforgatott dokumentumfilmen nézhettük meg, milyen is volt a táncházi hagyomány igazi valójában. Külön szekciót szenteltek a szervezők a népmesének és a népi hangszereknek, valamint egy kiállítást Lajtha László munkásságának.

tanchaztalalkozo%203A ragyogó napsütés ellenére sokan választották hétvégi családi programnak a fedett helyen zajló táncháztalálkozót. Nemcsak néptáncrajongó szülők hozták el gyerekeiket: sok felnőttet a küzdőteret elfoglaló aprók bálja vagy a Martin terembe szervezett gyerektáncház és játszóház vonzott ide – és ragadott magával. A legkisebbeknek természetes anyanyelvük az élő népzene, a ritmus, az ismert dallamok és dalok áradata, s ez a magától értetődő együttélés a zenével azonnal megfertőzi a felnőtteket is. A moldvai táncokban kifáradt közönség Fábián Éva meséjét hallgatva pihenhette ki magát, hogy azután újra táncra perdüljön, vagy a Ládafia Bábszínház előadásán nevessen, míg meg nem érkeznek a Kolomposok, vagy újra táncokat tanulhatnak, ezúttal gyimesiket, Sára Ferenc gyűjtéséből.

A zenés-táncos programokon túl kirakodóvásár, kézműveskedés, játszóház is várta az ide látogatókat, az árusok pultjain többségében minőségi népi iparművészeti alkotások kínálták magukat, bóvli, giccs alig akadt. A kicsiknek kínált foglalatosságok tárgyai is természetes anyagok voltak: látható élvezettel – s néhányan már gyakorlott kézzel – fogtak neki nemezezni, kosarat fonni, tavaszi koszorút vagy nádsípot készíteni. Az egyensnackek és energiaitalok szomorú kínálata a fővárosiak által csak ufóként emlegetett Sportaréna büféiben mintha tényleg egy másik bolygóról csöppent volna ide, éles kontrasztot alkotva a zenei, tánc- és tárgykultúra organikus világával.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A hivatásos és félprofi hagyományőrző együttesek, zenekarok, bandák, szólótáncosok és tánccsoportok, énekes és hangszeres művészek lenyűgöző sokszínűsége és magas színvonalú produkciói mellett izgalmas látványt nyújtott a találkozó közönsége is. A küzdőtéren és a kisebb termekben zajló programokon minden generáció képviseltette magát a csecsemőktől a „járni már nem, de táncolni még tudó” korosztályig. A rendszeres táncházba járók, népzenerajongók gyerekestül-unokástul érkeztek, s a táncháztalálkozó mellettük alkalmat kínál a „kívülállóknak” is a kultúra e szegmensének föltérképezésére, bőven illusztrált katalógusát adva mindannak, ami az év során „csak” klubokban, táborokban, szűkebb közösségekben él.

Elgondolkodtató, mit is keres – és talál meg itt – évről-évre az a rengeteg ember, akit minden tavasszal mágnesként vonz a táncháztalálkozó forgataga. Miféle válaszokat kínál a XXI. század emberének a néphagyomány? A közönséget elnézve biztosak lehetünk benne, hogy ritka, fontos és sokaknak hiányzó élményt adhat. A mindennapokban oly gyakran átélt bizonytalanság, talajvesztettség, szorongás ellenpontjaként kifogyhatatlan örömforrást nyújt az áthagyományozódó kulturális tudásokban megjelenő élő értékek sora, a táncházak közösségteremtő ereje.

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek