Dolhai Attila és Miklósa Erika |
Lahore trónörököse, a Párizsban aranyifjúként és titkos operett-komponistaként egzisztáló indiai herceg beleszeret anonim darabjának – A Bajadérnak – a primadonnájába, az is a hercegbe. Vonzalmukat nem bízzák pusztán a szavakra, ám az ara – teljesen indokolatlanul – az éji nász után visszalép a reggeli frigytől. Szétválásuk folytán ő zülleni kezd, Radjami pedig hamarosan megcsömörlik szegény hazája angol fennhatóság alatti felvirágoztatásától, így nem marad más, mint újra egymás karjába dőlni, és a küszöbön álló mesés amerikai turnéra várni. Julius Brammer és Alfred Grünwald szövegkönyve Kállai István értő beavatkozásától csupán áttekinthetőbb és idét… – időtlenül mai lett, Müller Péter Sziámi versszövegeitől egy kicsit fiatalosabb. Kálmán Imre olvadó dallamait Makláry László karmesteri keze alatt szólaltatja meg a zenekar, általában jól, csengőn-zengőn. Ám a hibaszázalék nagy, az éneklés többször leszakad a hangszerekről, vagy árok és színpad egymástól messze jár.
Oszvald Marika és Csere László |
A kiállítás a Budapesti Operettszínházhoz méltón első osztályú. A Budapesti Tavaszi Fesztivállal való kontraktus, a gyümölcsöző szponzorálás és a külföldi (szentpétervári) színházi kapcsolat tőkéjét jól fektették be. Túri Erzsébet mozgékony, módjával orientális díszletében csak a hátsó, vetített piros „ujjlenyomat” árulkodik tanácstalanságról. A cikornyásan áttört-csipkézett táblák általában ügyesen, látványosan tagolják a teret, a „kispiszkos” café-helyszín is hangulatos. Velich Rita a dalmű különböző párosainak jelmezeit úgy hozta színrímekbe, hogy – például – Fülöp, az író az előző és a következő nőtársával is összebéküljön-kéküljön, és a szerelmi-szerelemtelenségi háromszögbe beköszönő Szapáry se ríjon ki a sorból.
Lőcsei Jenő koreográfiáját legtöbbször menet közben kezdi követni az ütemes taps. Derűs, szellemes, friss, jellemző mozgások, némi szakaszossággal megvalósított akrobatikus mutatványok jutnak a legtöbb szereplőnek, az alkati adottságokra szabva. (Jó lenne látni a további szereposztásokat is, lévén ott részben mások a fizikai kondíciók.) A tánc nyelvén Oszvald Marika (Simone), Csere László (Fülöp), Szendy Szilvi (Marietta) és Kerényi Miklós Máté (Szapáry) egy kis túlspilázástól eltekintve remekül összeboronálódó négyese meséli el a legzamatosabb operettségeket, Oszvald és Csere megkophatatlan, Szendy és Kerényi kiteljesedő mesterségbeli tudással.
Szendy Szilvi és Kerényi Miklós Máté |
Miklósa Erika elragadó fénnyel, szárnyaló hangon operaénekli Odette Darimonde-ot. Amit énekel, abból egy kukkot sem érteni (kivéve az utolsó negyedórát), még szerencse, hogy van német feliratozás. A színpadi prózabeszéd és tánc is másként az övé, mint a hazai pálya művészeié. Dolhai Attila a No. 1 bonvivánhoz méltóan csillogtatja hangját, szépen futtatja csúcsra számait, kellemesen, visszafogottan játszik, kollegiálisan, segítőn rendeli alá magát Miklósának.
Kerényi Miklós Gábornak kisujjában van az operai operett, az operettopera. Szórja a rendezői ötleteket – rendezői megoldások helyett is. Bevet egy oldtimer hintóautót (patina), egy Harley-Davidsont (3. évezred), bár az előbbin nem férnek el utasai, az utóbbi pedig alig kocog. S ha már gépesítés, érkezik a végén egy robogó, egy tandem és egy bicikli is. A színészek jól jönnek ki a féloldalas parádéból. Jantyik Csaba (Színházigazgató) és Dézsy Szabó Gábor (Parker ezredes) kis prózai szereppé tupírozhatja a semmit, Sánta László (Színházi titkár) igazi teátrumi bikkmakk, Marik Péter (Dewa) atyáskodó indiai haza-mindenes, aki még egymaga felér egy csapat őrző-védővel is.
Jelenet az előadásból. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
A Bajadér és Radjami szerelmes éjszakája eleinte remélni engedi, hogy operettet lehet igazul is játszani. Kivillan egy has (férfié; lapos), egy láb (nőé; gyönyörű), hemperegnek egyet az iménti perceikkel betelt fiatalok. De ekkor is páncél rajtuk a jelmez. Az operett rögvest visszatér medrébe, operett marad. Fütyire mutogatni, obszcénül célozgatni (láttuk az este folyamán) szabad – őszinte testek őszinte szerelmét eljátsza(t)ni, sajnos, ezúttal sem cél.
Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.
Vö. MGP: Operett
Végh Dániel: Csokis, kevés is
Proics Lilla: Örökzöld álmainkban
Teimer Gábor: Vigyázat! Frissen mázolva!
Metz Katalin: Csipkerózsika-álmából ébredt a bajadérvilág
László Ferenc: Az indus hercig