Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TÚLNŐTTE MESTERÉT

A Kisvakond és barátai / Millenáris Teátrum – Piros-Fekete Galéria, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
2009. márc. 22.
A „Vendégünk Csehország” programsorozat keretén belül megrendezett kiállítás nem annyira Zdeněk Miler animációs rendező, mint inkább az általános vakond (Kisvakond?)-kultusz jegyében zajlik. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.

vakond%204A mindenki által jól ismert és szeretett cseh animációs figura a Millenáris Teátrum Piros-Fekete Galériájában lép színre, alteregóinak sokaságával. A kiállításon a színes Zdeněk Miler képsorozat mellett, melyek a legnépszerűbb epizódokból (A vakond nadrágja,  Hogyan gyógyította meg a vakond a kisegeret, stb.) származnak, vakondos játékok tömege és vakondos filmek várják a családokat.

Csupán egyetlen jellemző adat a nyolcvanas évekből: 1987-ben a Madách Könyvkiadó (Bratislava) a Móra számára – a két ország közös könyvkiadási egyezményének jegyében – például 100100 példányban nyomta ki a Volt egyszer egy vakond című mesekönyvet, melyben a debütáló nadrágfabrikálási történet szerepel (párban a vakond autószerzési akciójával). Ebben a példányszámban nincs semmi különleges, pontosabban 1987-ben nem volt: ilyenek voltak a nagyságrendek, szemben a mai, legfeljebb párezres mesekönyv-példányszámokkal. (A harmincasok különben mostanában több helyen is viszontláthatják gyerekkoruk kedvenc meséit, hiszen az AKKU-ban is van egy kihagyhatatlan illusztrációs kiállítás, a Tovább is van…, melyben Réber Lászlótól Würtz Ádámig számos neves grafikus munkái sorakoznak fel.)

A nyolcvanas évek nagy mesehősei tehát újra itt vannak, bár a Kisvakond-kiállítás esetében a különféle relikviák kissé elnyomják a valódi tartalmat. Már a belépéskor ott sorakoznak nagy halomban a puzzle-k, a hűtőmágnesek és kulcstartók, a különböző méretű plüssjátékok (a vakond az ominózus nadrágban és amúgy természetesen), apró vakondos bőröndök (valami dereng, hogy ilyen mintha 25 évvel ezelőtt is lett volna a kiváltságosoknak), naptárak, párnák. A szülők némelyike alaposan be is vásárol, és bár Zdeněk Miler könyveit is lehet kapni, mégis inkább a bigyók fogynak. A kultikus kegytárgyak és játékok mellett szól az, hogy a kiállítótérben működő vakondos játszóház, mely a kiállítás ideje alatt folyamatosan tart, nagyon népszerű a 2-5 éves gyerekek körében. Ők biztosan szimpatizálnak a bernáthegyi méretű plüssvakonddal vagy a fellógatott bábokkal, melyek között üdítő kivételt képez a rágórózsaszín, nyitott tetejű, amerikai autócsoda A vakond autója című meséből.

vakond%206 1Apró figyelmetlenség: a Zdeněk Miler-filmeket nem jut eszébe egyetlen alkalmazottnak sem beindítani, és amikor egy látogató végül mégis megteszi (hogy aztán gyerekek tucatjai rohamozzák meg kis műanyag székekkel a mozit), még neki kell kellemetlenül éreznie magát, mert rögvest az orrára koppintanak. A karakter kiötlőjét, Zdeněk Milert különben 1954-ben bízták meg egy látszólag nem túl izgalmas feladattal: egy ing elkészítésének folyamatát kellett animációs formába öntenie. Az ingből zsebes kertésznadrág lett, a gazdájául pedig egy jókedvű, kíváncsi vakondot rajzolt Miler, aki még a Velencei Filmfesztivál fődíját is megcsípte 1957-ben rokonszenves hősével. Több mint félszáz epizód, pontosan hatvankettő követte az elsőt, a vakond pedig igazi sztárrá avanzsált, bevette Európát, Japánt, egyedül az Egyesült Államokban maradt visszhangtalan.  

Hogy milyen ez a legendás főhős? Először is roppant bátor és kíváncsi. Mintha egy extrémsport-őrült kalandjait dokumentáló tárlaton lennénk: a vakond szakadékon kel át egy zsiráf nyakán átsétálva, máskor egy cethal hátán vagy gyomrában turistáskodik, kenguru-taxizik, léghajón utazik, vagy éppen egy virágot ejtőernyőként használva landol a vízen. Ráadásul roppant szociábilis lény, egyrészt a régi barátaiért mindig kiáll (a beteg kisegér miatt konkrétan beutazza a Földet), másrészt villámgyorsan szerez új, némiképp rotálható (és hasznosítható) ismerősöket. A gondolkozása  problémamegoldó, kreatív és optimista: nincs számára lehetetlen, az áhított zsebes nadrágra is úgy tesz szert, hogy csatasorba állítja az erdő állatait, mindegyikre rábízva egy-egy munkafázist, autót pedig a roncstelepen talál, harmonikává gyűrve, de megjavíttatja. Fontos, hogy meglehetősen környezettudatosan gondolkodik, legalalábbis a felszínen, hiszen utálja, ha kivágják a fákat, bár egy autónak vagy űrhajónak azért nem tud ellenállni.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa
Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Érdekes, hogy bár a vakond alakja nyilvánvalóan egy gyerekeknek szánt, didaktikus ideál, a róla szóló történetek pedig egyértelműen tanmesék, mégis elég szellemesek, élénkek, ötletesek és néha meglepően kajlák és szürreálisak ahhoz, hogy szerethetők legyenek. Zdeněk Miler animációs filmjeiben a szereplők (az első film kivételével) nem beszélnek, csak fura, kitalált nyelven gagyognak és nevetgélnek, melyekhez a rendező a saját gyerekeitől származó hangfelvételeket használta fel.

A Millenáris-beli kiállítás megmutat valamit ebből az eredeti, kreatív, szelíd humorú világból, de nem eléggé koncepciózusan és tudatosan. Van abban némi esetlenség, hogy az árusstandba ütközünk már az ajtóban, hogy néhány kivágott felhő árválkodik csupán a képek között, vagy hogy össze-vissza lifegnek a plüssfigurák a levegőben. Mindemellett magáról az alkotóról és a művekről minimális információhoz jutunk csupán: ha már az alapos elemzés hiányzik, legalább anekdotákat olvasnánk arról, hogyan botlott bele szó szerint a rendező a vakond figurájába, hogyan készítette a hangfelvételeket, hogyan változott a vakond alakja az évek során, merre járt a világban a filmsorozat és így tovább. Maga a jelenség, vagyis hogy az alkotó háttérbe szorul az általa teremtett és rég önálló életre kelt karakter mögött, teljesen szimbolikus, és végighúzódik magán az életművön is. Úgy tűnik, a vakond lenyelte Zdeněk Milert.

A kiállítás 2009. március 29-ig tekinthető meg.

Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják. 

Vö. Szűcs Gyula: A Kisvakond-láz itthon nem a pénzről szól?

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek