Kálmán Péter, Orosz Ákos és Kovács Annamária az első részben |
Az álruhás isteneket megvendégelő, s jutalmul mindössze közös halált áhító agg házaspár, a kimúlván ikerfákká változó Philemon és Baucis története a görög mitológia egyik ezredéveken átívelő, népszerű toposza. A regét megörökítő, Ovidius nyomdokán haladó műalkotások sorát a XVIII. században számos opera, dal- és pásztorjáték gazdagította Francois Joseph Gossec művétől olyan obskúrus komponisták szerzeményeiig, mint Carl David Stegmann vagy Johann Christoph Kaffka. A motívum történetének ebbe a zeneileg igen termékeny szakaszába illeszkedik Joseph Haydn operája, amely 1773-ban Mária Terézia tiszteletére és hozzá marionettszínházi előadás keretében került először az illusztris publikum elé.
Az előtérben: Kálmán Péter |
Ennek az utóbb hosszú időn át elfeledett, s részben megsemmisült (vagy legalábbis makacsul lappangó) zenéjű műnek a kipótlására vállalkozott pár éve a görög származású, ám elsősorban Németországban tevékenykedő zeneszerző, a karmesterként is serény Konstantia Gourzi. Munkájának eredménye most Pesten is megismerhetővé vált azon az előadáson, amelynek szokatlan, de egyszersmind hangulatos színteréül a Tatai úti Vasúttörténeti Park szolgált. Az előadás első felében, amelynek eredeti partitúrája elveszett, egyhamar kiderült, hogy a zenei irányítás feladatát is ellátó Gourzi szolid mértékű alázattal, s tán még szolidabb invencióval végezte munkáját. Zenéje a legsikerültebb pillanatokban (ilyen pl. Bacchus megszólalásának cigánymuzsikás előkéje) is mindössze a külsődleges paródia szintjére hág.
Gulyás Dénes és Csavlek Etelka |
Az istenek tanácsát tárgyazó első részben ugyanakkor kiderült az is, hogy Kovalik Balázs kemény kézzel látott a rendezéshez, s hogy szilárd elképzelésekkel közelített a színhely vasutas környezetéhez. Ilyesformán az aktualizálás heves szándékát jelző első szakasz egy majdnem modern vasúti kocsiban, s főképp e kocsi tetején játszódott. A halandók füttyszavával felvezetett, s egy ízben a zenekar által is megdobált istenek itt tartják permanens parlamenti ülésüket: pizsamában (hisz istenek lévén, akár egész napjukat hálóruhában tölthetik) és henye ételhajigálás közepette (mert ugye ők nem arcuk verejtékével dolgoztak meg a napi betevőért). Bacchusnak érdekeltségei vannak a szőlészetben, Mars (Hegedűs D. Géza felindulásában) az értelmiségi okostojások ellen ágál, és sok ehhez hasonló, kacsintásnak szánt kötőhártya-gyulladásos hunyorgás követi egymást a szövegben, amelynek fordítója – legalább a színlap tanúsága szerint – kettő is van (Szálinger Balázs és Zöldi Gergely), ellenben írója nincsen egy se. Mindazonáltal korántsem kizárt, hogy Kovalik – részben gazdaságosan újrahasznosított – ötletei, s tán még a szöveg is jobban működne, ha az istenek prózai színjátszása nem süllyedne gyakorta az iskolai előadások nívójára, ha a technikai jellegű zajok nem dübörögnének bele a játékba, s főleg ha lenne értékelhető zenéje a produkció alighanem hosszabbik, de mindenesetre hosszabbnak tűnő első szakaszában.
Kiss Tivadar és Gál Gabi. Fotó: Szkárossy Zsuzsa |
Hogy a zene mily áldásosan felértékelheti az előadást, az rögvest kiderült, amint az isteni szerelvény – amúgy elvitathatatlanul látványosan, gusztusos teatralitással – kigördült a kocsiszínből, s az eddigi takarásból előtűnt Philemon és Baucis meghitt gőzmozdonya. Haydn színpadi munkássága, meglehet, nem tartozik az operairodalom legizgalmasabb hányadába, ám a komponista hangulatteremtő képessége és zenéjének megejtő bája így is alkalmasnak bizonyul a hallgató lenyűgözésére. Így hát Gulyás Dénes és Csavlek Etelka párosának különösen hálás pillanatok jutottak ez este: a szólamok tisztes megformálása, s az énekhangok felvállalt öregedése szép harmóniát alkotott a mitológiai házaspár póztalan tisztaságával. Úgyszintén hamvas tisztaságuk révén váltak szerethetővé a halálból feltámasztott szerelmespár üde hangú alakítói, Kiss Tivadar és Gál Gabi. S méghozzá dacára annak, hogy a színpadon (egy revelatív, ám nem túl barátságos, s talán nem is veszélytelen rendezői ötlet eredményeképpen) pár mázsa szénről aláhempergőzve jelentek meg, földszínre cserélve ruhájuk elíziumi fehérét.
Az utolsó pillanatok látványos képe a mozdonyon szépen megülő szárazjéggel, s a magasban kempingszéken trónoló házaspárral tartósan kellemes emlék marad. Haydn gőzmozdonya legyőzte, s csaknem homályba is takarta az első szakasz korszerű, ám bájtalan vasúti szerelvényét.
Kapcsolódó cikkeinket a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009 gyűjtőlapon olvashatják.
Vö. Molnár Szabolcs: Istenek vakvágányon
Kerékgyártó György: Istenek a vonaton
Mátrai Diána Eszter: Kit izgat manapság a szépség?
Varga Péter: Haydn versus Gourzi
Kelemen Orsolya: Villámexpressz
Papp Tímea: Fogmosó istenek a vonaton
Albert Mária: Elöl ül a masiniszta…
Bóka Gábor: Az istenek báboznak
Koltai Tamás: Operazsongás / Operák a Tavaszi Fesztiválon
Kolozsi László: Orpheusz beérik